asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Jacob Berger - Szeresd apádat! (Aime ton pere!)

2004.03.29. 18:42 efes

Ebben az eredménycentrikus és sikerorientált korban, amely tart már egy ideje a nyugati világban, és már jócskán megfertőzte a keletit is, a kiemelkedő teljesítményt a nép, az uralkodó vagy a hatalom egyéb megnevezésű tulajdonosa díjakkal honorálja. A díj az elismertség szimbóluma, a díj ismertséggel jár, pénzzel jár, az ismertség és a pénz hatalom, de mielőtt ez túl messze vinne, maradjunk most csak a díjaknál. Díj a katona kitüntetése, aki hősiesen harcolt a csatában, igaz ugyan, hogy a legyőzött fél számára ő csak egy gyilkos, de a győztesek közt ő a hős, kiemelkedik a tömegből, példaképpé válik, hivatkozási alapként szolgál. Díjakat kapnak az ügyesen szavaló, vagy éppen gyorsan futó gyermekek az iskolában, a legnagyobb halat kifogó férfiak a halászegyletben, és a legtöbb új tagot gyűjtők az MLM-hálózatban. Látszik talán, hogy díj és díj között is van különbség, az egyikhez viszonylag kisebb erő befektetése elégséges, igaz, elnyerőjét is kisebb tábor emlegeti, míg a másik nagyobb teljesítményt igényel, viszont társadalmi elismertsége is szélesebb. De a legismertebb, nagy díjak között is vannak különbségek, legjobb színészi alakításért járó Oscar-díjat kaptak már néhány jól sikerült vigyorért és őrjöngési jelenetért is, ami valljuk be, nem mérhető egyik olimpiai aranyéremhez se, a véletlen szült már Pulitzer-díjasokat, de Nobel-díjasokat már kevésbé. Mindazonáltal, ezt az utóbbit tartják a legelismertebbnek világszerte, senkiben sem merül fel a kétely, esetleg nem áll a díj elnyerése mögött valós teljesítmény. Az se lehet véletlen, hogy Nobel-díjjal mindössze egyetlen művészeti ág képviselőjét jutalmazzák, az irodalmárt. Talán tényleg az irodalom, ezen belül a regényírás a legkomolyabb művészeti ág, hiszen egy regény megírása példátlan energia- és időbefektetést igényel az alkotótól. Míg egy komoly regény megírása akár egy évtizedig is eltarthat, ez alatt az író képtelen mással is foglalkozni, se pénzkeresettel, se társasági, se családi élettel. Nagy áldozatokat követelő életforma ez, amely legritkább esetben jutalmazódik megfelelő mértékben. Az irodalmi Nobel-díj megfelelő mérték, de azt évente mindössze egy ember kapja a világon.

Jacob Berger a siker árnyoldalát próbálja megvilágítani Szeresd apádat! című filmjében, nyilván önéletrajzi indíttatásból, hiszen apja is híres író, John Berger. A történet valósságát sugallja a filmbéli Nobel-díjas Léo Sheperd író neve is, amely hajaz a híres amerikai író-színészre, Sam Shepardra. Léo, a filmbéli író már csak régi hírnevéből él, rajongókkal veszi körül magát, amikor váratlanul megkapja az őt érhető legnagyobb elismerést. Családjával szinte nincs rokoni kapcsolata, lánya, Virginia szinte titkárnőként dolgozik neki, míg Pault, a fiát egész életében rideg elutasítással kezelte, megoldhatatlan feladatok elé állította. Nem csoda, hogy Paul a drogokhoz menekült előle, ám az idők múlásával és saját erejéből kikecmergett nyomorult helyzetéből, saját lábára állván karriert kezdett. Apja Nobel-díjáról értesülve, utánaered az autópályán, és egy benzinkútnál gratulál neki. Apa és fiú hűvös és rideg találkozása azonban érzelmek viharát indítja el a fiúban, aki kétségbeesett tettre szánja el magát, elhatározza, hogy egyszer és mindenkorra rendezi apjával viszonyát.

A rideg apa és a kétségek közt őrlődő fiú kettősét érzékenyen és hitelesen formálja meg a két színész, Gérard és Guillaume Depardieu, volt miből táplálkozni szerepformálásukban, hiszen a valóságban is családi kötelék fűzi össze őket. Játékukhoz tökéletesen alkalmazkodik a törékeny alkatú Sylvie Testud (Virginia) hibátlan, drámai alakítása. A high-tech irodájában unatkozó hajdani drogos fiú és a vidéki birtokán tehéntrágyát lapátoló Nobel-díjas apa között a katalizátor az ideges, anorexiás és székszorulásos Virginia, a húg és a leány. Jacob Berger alaposan körbejárja a híres író fiának problematikáját, pszichologizáló hajlama, intellektuális elbeszélő modora ugyan néhol finomkodónak hathat, ám ezeket jól oldják fel néhány mellékszereplő ötletes jelenetei és a jókor alkalmazott meghökkentő dramaturgiai fordulatok. Filmje gondolkodásra, vitára serkentő mozi.

www.port.hu/pls/fi/films.film_page

A bejegyzés trackback címe:

http://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr56798341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

2012.03.23. 08:18:45

Megszűnt a több évtizedes munkahelyem.
Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:

kmdholding.com/hub3p3a