Biciklis tematikájú filmből nem sok van a piacon, gondolom, azt hiszik a producerek, hogy a bringások mind magányos majmok, ezért a róluk szóló filmet is csak néhány magányos őrült nézné meg... Hogy ez mennyire nem így van, azt bizonyíthatja az a sok tízmilliósra tehető tömeg, akik szenvedélyesen bicikliznek munkába, iskolába, kocsmába és csak úgy, akik naponta száz kilométert tekerve minden este a Tour sárga trikóját álmodják, mikor ágyba szédülnek, akik nyaktörö sebességgel száguldanak le a hegyekről, fák-bokrok között szlalomozva és akik ugyanitt taposnak vért izzadva felfelé, szóval mindenki, ki két kereket lábbal hajtva közlekedik, mindegy milyen okból, milyen indokkal és milyen célból. Hozzájuk szól A skót kerékpáros, meg úgy általában a sport-, életrajzi és sportoló életrajzi filmek kedvelőinek, továbbá volt, leendő és gyakorló sportolóknak, akiket már egyszer megcsapott a bajolinkenőcs, öltözők és a teleizzadt mezek szaga.
Sportfilmmel elég nehéz komolyat bukni, hiszen aki valaha sportolt, akár csak az általánmos iskolában, a kislabdadobó versenyen, az tudja, a sportban természetszerűleg ott van a dráma. A győzelemért küzdeni kell, a küzdelemben pedig mindig vannak nyertesek, de vesztesek is, kiknek a sorsa maga a színtiszta dráma. Még nagyobb a feszültség, ha egy nyertesből válik vesztes, vagy fordítva, továbbá, ha valaki esélytelenségből lesz mindent legyőzővé, rengeteg variáció létezik.
Életrajzi filmmel nagyjából hasonló a helyzet, hiszen általában ismert ember életét szokás megismertetni film formájában a nagyközönséggel, hiszen az ismert ember sikeres, de amíg ezt elérte, az sok tanulsággal szolgálhat a sok kis sikerre áhítozó nézőnek, akik hálásan fogadnak minden receptet, melyből erőt meríthetnek. Ennek van egy hátránya, hogy a poént, a végkifejletet valószínűleg minden néző ismeri. Ám az addig vezető út vélhetően kielégíti az érdeklődőket.
A skót kerékpáros e kettő kombinációja, bár a címszereplőt nem biztos hogy mindenki ismeri. Graeme Obree pedig valóban élt, sőt él még ma is, tekintve a filmben ábrázolt történések 1993-94-ben zajlottak le, nagyjából úgy, ahogyan a filmben látjuk, természetesen filmszerűre dramatizálva. Douglas Mackinnon rendező lendülettel, elegáns szerkezetben meséli el Obree történetét, azonban éppen ebből fakadóan olykor fontos motivációkon lendül túl (gyerekkori traumák), melyekből fakad egyrészt a mániákus teljesítménykényszere, de felnőttkori depressziója is. Persze, jelezve vannak ezek is a filmben, csak a kellő súlyát nem érzem. A világbajnokságért, és még előtte, az azon való részvételért való, majd később a nemzetközi szövetség maffiájának akadékosokodása ellen való küzdelem dominál inkább, Obree lelkét, személyiségét csak nagy vonásokban ismerjük meg - holott ez szerintem legalább olyan lényeges egy sportolónál, mint maga a küzdenitudás. A bajnok Obree így kissé távol marad (Jonny Lee Miller sem hozza közelebb), és nem válik túl szimpatikussá sem, bár az ilyen fanatikus csúcsvadászok szinte mindig kiállhatatlan emberek. Így a film elsősorban a nagy teljesítmények knowhowja iránt érdeklődőknek nyújthat örömet, Obree képét viszonylag kevés nem skót fogja kitenni a falra (persze, Lance Armstrong sem szimpibb csávó semmivel... ezek ilyenek). Biciklizni viszont necesse est, és a film is abszolút nézhető, ezért az asanisimasa-index: 6/10.
