A mozi márpedig nem foci, itt nem áll Puskás Öcsi tétele, miszerint "kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci". Ezt csak legfeljebb Cameron vagy Lucas bácsik gondolják így, a GYIK - Az időutazásról című film húszas éveikben járó szereplői rögtön a film elején meg is írják később nagy galibát okozó levelüket Hollywoodba, ez ügyben. Kicsit sántít ugyan ez a felütés, hiszen Lucas első Csillagok háborúja épp ilyen barkácsfilm volt, mint ez. És épp ilyen üde. Más kérdés, hogy aztán alaposan elszaladt vele az űrszekér, melyre remélhetőleg e film alkotói (Gareth Carrivick rendező és Jamie Mathieson író) nem ülnek fel. Vagy mégis, és lesz belőlük is olyan gazdag, beképzelt köcsög, mint az előbbi, mára már ősz, befolyásos, sőt mindenható hollywoodi urakból. A kérdés nyitott és nem is alaptalan.

Minimális költségvetésből készült, szemérmes romantikus felhangokkal operáló, friss, üde és szellemes scifi ez a film, mely attól függetlenül, hogy gyakorlatilag egy tipikus angol kocsmában, valamint annak WC-jében játszódik, mindössze négy szereplővel, olykor meglepetésszerűen, egész látványos CGI-zett vizuális effektekkel áldoz a műfaj látványbéli kötelezettségeinek. Azonban az alkotók elsősorban mégis a verbalitásra építenek, az agyra kívánnak hatni, nem a szemet etetni. Egészen biztosan Douglas Adams Galaxis-útikalauzán, valamint a kissé hasonló tematikájú, kultikus Dr.Who-sorozaton nőttek fel és oda-vissza ismerik a sarki videotéka teljes filmkínálatát - ez kiderül egyrészt a felvetett probléma (az időutazás) kitárgyalásának hangvételéből, groteszk, szinte abszurd humorából és szikrázó intellektualitásából, valamint a filmet végig átszövő, ismert filmekre történő töméntelen utalásokból.

A három főszereplő lúzer, két geek (egy scifi-buzi és egy alanyi forgatókönyvíró) és egy gyökér haverjuk iszogatnak egy kocsmában, szokásos esti időtöltésként, amikor egyikükkel megtörténik a csoda: a kocsma WC-jében időcsapdába kerül, amibe szerencsésen magával rántja haverjait is. Izgalmas a sztori profán olvasata is, hiszen egy kocsmában igen könnyen lehet időcsapdába kerülni, mindenféle tufa körítés nélkül is, ha mindezt megfejeljük az időutazós szósszal, valamint a három srác között végig pergő szellemes dialóggal, az eredmény egy igen szórakoztató, vicces, de gondolatokat sem nélkülőző, okos független film lesz. Lehet vitatkozni, hogy a romantikus szál felesleges-e vagy sem, szerintem külön bájt ad a filmnek, amellett hogy a cselekmény bonyolításában is komoly szerepe van. Marketing-szempontból pedig kifejezetten indokolt húzás lenne, bár úgy tűnik, a film megmarad a fél-alternatív terjesztési színtereken. Persze, ez lehet, hogy jó is, mert kinn a piacon valószínűleg meg is bukna, hiszen nem úgy működik, mint azt a nép megszokta/ahogy a népet megszoktatták. Nem egy Avatar. Annál jobb. Asanisimasa: 8/10