Habár ez a folytatás már alaposan belesüllyed a szuperhős-filmek közepébe, alsó harmadába, valahová a Transformersek és a gyengébb Batmanek közé, Iron Man, vagyis Tony Stark még mindig a legszerethetőbb világmegmentő hősök egyike. Ennek első számú letéteményese Robert Downey Jr., akiről még a minap körünkből eltávozott Tony Curtis is azt mondta: van vér a pucájában. Én csodálkozom, hogy eleddig csak jelölésekig jutott Oscarokat illetően, bár az is igaz, hogy ritkán játszik fajsúlyos filmekben. Továbbá nem is az a kifejezett józan életű csávó, és ezt most értse mindenki szó szerint. Kokainos, alkoholos botrányok, továbbá nagyköltségvetésű blockbusterek és tinglitangli vígjátékok nem kedveznek az Oscar-esőhöz, még akkor sem, ha nyilvánvaló, Robert Downey Jr. olyan baromi jó színész, mint ide a Tau Ceti. Ezt a képregényvilágban is kissé különc figurát, a szenvedélybeteg feltaláló Starkot is olyan sármmal, bájjal és laza eleganciával ruházza fel, hogy ilyet rajzolni nem lehet. Ebben a második részben is.

Egy másik ok, hogy említésre és a megtekintésére is méltó a Vasember 2., azok a karakterek szájába adott remek dialógusok, melyek messze túlmutatnak a Marvel Comics univerzumán, mind friss és ropogós szellemességükkel, mind a beléjük zsúfolt művészet- és kultúrtörténeti utalások tömkelegével. Justin Theroux-t okolhatjuk érte. Ám azért is ő talán a legfőbb felelős, hogy ennek a résznek a cselekménye bizony faék egyszerűségű, néhány karakter pedig olyan sután-bután van megrajzolva, hogy szinte fáj jelenlétük. Szegény Mickey Rourke-al például nagyon ki lett cseszve, hiszen ő az első számú főgonosz, azonban ennek kifejtésére alig nyílik módja. Néhány orosz szófoszlány, amit elhöröghet, valamint meglengetheti virtuális atomkorbácsát. Aztán pukk. Samuel L.Jackson, mint szuperügynök-főnök dettó. A két híres csaj (Gwyneth Paltrow és Scarlett Johansson) viháncolása pedig egyenesen idegesítő. Nincs kihasználva a Downey-hez hasonló tehetségű Don Cheadle komikus kvalitása sem, pedig erre nyílhatna lehetőség az untermann szerepkörben. Egyedül Stark ellenfele, a meglehetősen kretén Hammer telitalálat: Sam Rockwell egy újabb virtuóz jelenését láthatjuk. Neki van tere és vannak poénjai is a filmben.

Amúgy látványban nincs hiba, Jon Favreau nyilván mindent kihozott az eléje kerülő forgatókönyvből. Az eredmény azonban csak közepes, mondhatnám azt is, a remek első rész után ez kifejezett csalódás. Asanisimasa: 5/10