A dél-koreai Bong Joon-ho A halál jele című filmje olyan klasszikus és tipikus krimi, amelynek minden egyes másodpercében valami olyasmit látunk, ami soha nem fordulhatna elő egy hagyományos, tipikus krimiben. Ennek oka részben nyilván az, hogy alapvetően megtörtént események alapján íródott a film szkriptje, és az életnél virtuózabb forgatókönyvíró nem terem a világ összes egyetemének bölcsészkarain és filmszakjain. Persze, a film okozta megdöbbentő élményhez kell az az aberrációkat, perverziókat sajátos szabadsággal kezelő távol-keleti mentalitás is, amellyel e film is egyáltalán beszélni, ráadásul, így beszélni mer és képes.
A film egyszerre groteszk szatíra a hatalmaskodó, olykor oktalan brutalitásba is gyakran bonyolódó, balfék, de alapvetően mégis igyekvő vidéki zsarukról; dokumentarista hitelességű feldolgozása egy perverz gyilkos fiatal lányok során tett erőszaktevésének, valamint egy buddhista szellemiséggel átitatott filozófiai elmélkedés a bűnről, vágyról, magányról és szerelemről. Joon-ho bőbeszédűen meséli el a meghökkentő kanyarokat vevő sorozatgyilkossági ügy történetét, aprólékosan ábrázolt, banális élethelyzetekkel teremti meg a film hitelét, de sajátos, groteszk és szomorkás hangvételét is. Az éles szemmel megrajzolt, egyedi karaktereknek a cselekmény fordulataira adott emberi reakciói szintén a film hitelét erősítik, egyben cáfolják azt a sok helyen még mindig dívó, nagyképű nyugati előítéletet is, miszerint a távol-keleti színészet nem igazán képes kellően árnyalt, sokrétő figurák megjelenítésére. A dél-koreai módra igényesen fényképezett film elsőre tán meghökkentő modorban mesél, de ha megszokjuk "ízeit", könnyen válik egyszerre izgalmas, tanulságos és szórakoztató filmélménnyé. Asanisimasa. 9/10