asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

A halál jele (Salinui chueok, 살인 의 추억, 2003)

2010.11.29. 10:31 efes

A dél-koreai Bong Joon-ho A halál jele című filmje olyan klasszikus és tipikus krimi, amelynek minden egyes másodpercében valami olyasmit látunk, ami soha nem fordulhatna elő egy hagyományos, tipikus krimiben. Ennek oka részben nyilván az, hogy alapvetően megtörtént események alapján íródott a film szkriptje, és az életnél virtuózabb forgatókönyvíró nem terem a világ összes egyetemének bölcsészkarain és filmszakjain. Persze, a film okozta megdöbbentő élményhez kell az az aberrációkat, perverziókat sajátos szabadsággal kezelő távol-keleti mentalitás is, amellyel e film is egyáltalán beszélni, ráadásul, így beszélni mer és képes.

A film egyszerre groteszk szatíra a hatalmaskodó, olykor oktalan brutalitásba is gyakran bonyolódó, balfék, de alapvetően mégis igyekvő vidéki zsarukról; dokumentarista hitelességű feldolgozása egy perverz gyilkos fiatal lányok során tett erőszaktevésének, valamint egy buddhista szellemiséggel átitatott filozófiai elmélkedés a bűnről, vágyról, magányról és szerelemről. Joon-ho bőbeszédűen meséli el a meghökkentő kanyarokat vevő sorozatgyilkossági ügy történetét, aprólékosan ábrázolt, banális élethelyzetekkel teremti meg a film hitelét, de sajátos, groteszk és szomorkás hangvételét is. Az éles szemmel megrajzolt, egyedi karaktereknek a cselekmény fordulataira adott emberi reakciói szintén a film hitelét erősítik, egyben cáfolják azt a sok helyen még mindig dívó, nagyképű nyugati előítéletet is, miszerint a távol-keleti színészet nem igazán képes kellően árnyalt, sokrétő figurák megjelenítésére. A dél-koreai módra igényesen fényképezett film elsőre tán meghökkentő modorban mesél, de ha megszokjuk "ízeit", könnyen válik egyszerre izgalmas, tanulságos és szórakoztató filmélménnyé. Asanisimasa. 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr302480519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.11.29. 11:49:37

Remeknek tűnik, kifejezettem ezt nem láttam, pedig ebben a hónapban, már vagy a 10. japán/dél-koreai filmet néztem meg. Na majd megtekintem.

bog.art 2010.11.29. 12:46:44

nálam ez a film egy szép kövér (csillagos) tízes. az idióta barátnőim nem hajlandóak megnézni, merthogy ha már thriller és sorozatgyilkos, az csak valami nagyon véres és értelmetlen lehet, hiába magyarázom nekik, hogy ez egy sorsdráma arról, hogy mi történik, ha a jól felépített kis ideológiánk szép lassan megrepedezik és úgy hull darabokra a végén, hogy az ember is belerokkan. ebből a szempontból engem nagyon emlékeztet a dürrenmatt-novellára, az ígéretre. és nemhiába idézem annyiszor a magyar filmfeldolgozást, a - szerintem - legjobb eddigi filmadaptációt, a fehér györgy-féle szürkületet, a memories of murder még hangulatában is sokszor azt juttatja eszembe.
gyönyörű keretes történet, brilliáns színek és képek, hát, a színészi játék meg egyenesen félelmetes, bár nekem song kang-ho már régóta a kedvencem. a japán filmekre még mindig igaz, hogy minimális arcjátékkal élnek, nyilván a színházi tradícióik miatt, emiatt aztán időnként tényleg nehéz befogadni a filmjeiket, de a koreai színjátszás sokkal közelebb áll az európaihoz, nagyon kevés filmjükben láttam kifejezetten rossz alakítást, song meg aztán a megtestesült kaméleon.
én akárhányszor végig bírom nézni ezt a filmet, soha nem unalmas és mindig nagyon szíven üt az utolsó jelenet.
érdemes a rendező többi filmjét is megnézni (különösen a mother-t), habár színvonalában egyik sem ér fel a memories-zal, de kiválóak azok is. meg amúgy is, filmfanatikusok - vigyázó szemetek szöulra vessétek!
süti beállítások módosítása