asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Poroló 31. - Eper és vér (The Strawberry Statement, 1970)

2011.03.05. 14:40 efes

A minap újból Európa felé fordítottuk mosolygós orcánkat, mikor Tank Aranka, a házastársak közti erőszakot tűzzel-vassal irtó harcosból para-nyilas karrierdiplomatává előlépett honleányunk pacekban ment neki Yoda néninek, aki bicikliző majomként, de baloldali liberálisként is elismert filozófusa az Európa Közösségnek, de hazánk normálisabb harmadának is; hogy "shoot at" avagy "no one was shot". Eme bájos verbális pengeváltás újból felszínre hozta, mint ázott szart a jetski, a néhány évvel ezelőtti, budapesti utcai zavargások mai napig is polgárokat megosztó emlékét. Ilyenkor kell elővenni például a 68-as diáklázadások által ihletett egyik legendás filmjét, az Eper és vért.

Amerikában vagyunk. Csak jövőre megyünk majd Woodstockba, de már tavaly, tavalyelőtt elindultak azok a társadalmi és kulturális tendenciák, melyek miatt nem is olyan sokkal később hippikorszaknak, szeretetnyaraknak és efféléknek nevezzük majd a hatvanas évek második felét. A film egy közelebbről meg nem nevezett keleti parti egyetemen (pl. Harvardon vagy inkább a Massachusetts Institute of Technology-n - hiszen elejtett félmondatokból arra következtethetünk, hogy alapvetően természettudományokkal foglalkozó egyetemről van szó) játszódik, ahol a vietnami háború elleni tiltakozás hullámon, Robert Kennedy meggyilkolásán és az ekkor már általánosan eluralkodó pszichedélián  amúgy is begőzölt diákok picit felkapják a vizet az intézet dékánjának azon bejelentésén, miszerint őt "egy diák véleménye nagyjából annyira érdekli, mint az, hogy evett-e epret reggelire, vagy sem". Innen a film címe (illetve a magyarítás első fele). A diákság egy része sztrájkot hirdet és elfoglalja a rektori épületet, míg a másik felük kissé értetlenkedve örül a potya-szünetnek. A film főszereplője, Simon, az egyetemi evezősök egyik büszkesége sem az a meggyőződéses diáklázadó a film elején, mondhatni véletlenül csöppen bele a sztrájkba, azonban ott hamarosan elrabolja a szívét a rettenthetetlen és elvhű forradalmárlány, Linda bájos mosolya. Egy forradalomban azonban igen nehéz személyesen, intim hangulatban romantikázni, így rövid kapcsolatuk meglehetősen fordulatosan alakul, mígnem a filmvégi híres jelenetben az egészet (értsd: tényleg mindent) széttipor a brutális rendőrattak. És itt értünk el Aranka és Yoda néni szócsatájának (egyik) origójához, amikor szembesülünk egy igazi és valóban brutális rendőrattakkal, amely valóban ártatlan és fegyvertelen ifjak ellen irányult. Mert miért tüntettek e film diáklázadói? Például, hogy vegyék figyelembe véleményüket, hogy engedjék be a fekete diákokat is a sportpályára (sic!), és nem utolsósorban, hogy legyen vége a vietnami háborúnak. Erre meg a liberális és szabadság-egyedüli-letéteményese világhatalom rendőrsége úgy elkente a szájukat, hogy arra még a hajdani ÁVO, sőt még a Gestapo hasonló munkakörben alkalmazott specialistái is elégedetten csettintettek volna. Vader Nagyúr karhatalmistái ehhez képest cérnakesztyűs kézzel simogatták a tankot elkötő, kukákat és autókat borogató, majd felgyújtó, tévészékházat feldúló, kirakatokat betörő és kockaköveket hajigáló békés tüntetők buksiját. Csak mondom...

A film maga, Stuart Hagmann alkotása ma már erősen felemás érzést kelt a nézőben. Egyrészről baromi erős a nosztalgia-faktor, már azokban, akik annak idején látták e filmet és akikben él valamiféle idealisztikus kép a hatvanas évek dolgairól. Ezt támogatja ma is az ominózus kísérőzene, Neil Youngtól és a Crosby, Stills & Nashtől John Lennon híres békedaláig, a Give Peace A Chance-ig, valamint a lobogó hajak, trapéznadrágok és a nyílt, őszinte tekintetek és a béke jele. Másrészről az ebben a filmben is látható durva, éles és dinamikus montázstechnika használata, bár markáns vizuális élmény ma is, de ennek ellenére ma már nagyon modorosnak hat (hasson ez a megállapítás bármennyire is modorosnak...;). Gyakorlatilag nincs a filmben színészi játék, ami egy felől autentikus látszatot kelt, mintha dokumentum lenne az egész, másfelől meg barbarizmus, ha megrendezett. Mondja az egyik lázadó diák a filmben: - A párizsi kommün is ilyen unalmas volt? - Éppen ekkor azon gondolkodtam, hogy ez a film régen is ilyen unalmas volt? Felröhögtem, mi tagadás. A falakon Mao és Che, a diákok szemében hit, remény és szeretet, aztán már csak páni rettenet és eszembe jut a pesti párhuzam, az árpádsávos lobogók, fekete csuklyás, maszkos arcok, a dühtől eltorzult, üvöltő arcok, az agresszív gyűlölet vibrálása a levegőben, a pusztítás... Az Eper és vér ma is hat még, bár korántsem olyan direkten, mint régen. Bár épeszű ember sem menne ki ma már az utcára Mao Ce-tung arcképét magasra emelve. A könnygáz azonban ma is marja a szemünk, a gumibot ütések, a pattogó gumilövedékek is ugyanúgy fájnak, de ugyanígy fogja marni a gáz a szemünk és fog fájni az ütés az elkövetkezendőkben is. Asanisimasa: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

http://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr562712551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bogyó 2 2017.03.25. 22:16:00

Hát én Vader nagyúrnak sokkal inkább azt nevezném, aki most ül a trónon, vagy inkább Palpatinnak. A hatalom átvétele a korábbi demokratikus intézmények leépítése, az észrevétlen, és egyre leplezetlenebb egyeduralom sokkal inkább hajaz erre a történetre, mint a szerencsétlen 2006-os tüntetés szétverésre, ahol egy tehetetlenséggel, elkúrással vádolt szerencsétlen bohóc hirtelen ijedtében nagyon kemény akart lenni és túlreagált. ő sose volt Vader, sose volt olyan hatalma és ereje. a mostaninak van.

Másik dolog, a történet kurvára nem a keleti parton játszódik, tök egyértelmű, hogy a liberális San Franciscoban, gondolj csak a lejtős utcákra, a konzervatív amerikai héják ellen lázadoznak a balliberális fiatalok. (Bob Kennedy, Mao, Che Guevera)Ez a kor ilyen volt, persze, tudom egy mai fideszes, jobbikos érzelmű aki még nincs 40, ezt értetlenül szemléli, de ugye a fidesz is liberális volt. Mindezért a 2006-os párhuzam szerintem abban állja meg a helyét, hogy mindkettő egy demokratikus államrenden belül történt eltúlzott rendőri fellépés. Nem volt diktatúra, mert diktátorok nem szoktak lemondani és a pártjuk nem szokott vereséget szenvedni szabad választásokon. Ilyen esélyek pont most vannak, most látunk már örökösen, de legalábbis nagyon hosszú távra berendezkedettnek mondható hatalmat egy megváltoztatott választási környezetben.