Alapvetően kudarcként könyvelném el ezt a képregény-adaptációt, még akkor is, ha tulajdonképpen a dolgát megtette: végignéztem és közben alig unatkoztam. Ha ennyi elég, akkor lapozzunk. De ennyi azért mégse legyen már elég, hiszen felnőtt emberek vagyunk, és már általában annyi már nem kielégítő, hogy megtöltjük gyomrunkat valamivel, ha éhesek vagyunk, hanem gondot fordítunk arra is, hogy mit eszünk és mennyit.

Ellentétben az igaziakkal, alapvetően bírom az anti-szuperhős mozikat, amikor nem holmi önjelölt mindenható Igazságos Jánosok osztják a népet, gumiharisnyában, úszósapkában és köpennyel a hátukon, hanem valódi, hús-vér emberek veszik kezükbe sorsuk irányítását. Ilyen volt nemrég Woody Harrelsonnal a Defendor, de például a Robert Downey Jr. által megszemélyesített politoxikomán Vasember is efféle fajzat. Ezek közül a Zöld darázs kifejezetten egy klasszikus példány, hiszen már a múlt század harmincas éveiben elindult rádiósorozatként, nem sokkal később megjelent a képregény-változat is, majd televíziós-széria is készült belőle, nem akárkivel, mint Bruce Lee-vel a főszerepben. Manapság majd' minden hónapra jut egy képregény-adaptáció, nagy divatja van mostanában ezeknek a filmnek, így Hollywood mindent bevet az adott projekt érdekében, hogy az valamivel kitűnjön a dömpingből. A Zöld darázs rendezését például az egyik legtehetségesebb és legfantáziadúsabb mainstream rendezőre, a francia Michel Gondryra bízták, aki viszont úgy gondolta, hogy képességeinek fékezhetetlen ragyogását ezúttal elfedve, szimpla bérmunkát végez. Rendezői szempontból a film semmi extra, Gondryhoz képest pedig semmi. Pedig lett volna puskapor a történetben, mely egy médiamágnás fiúnak és ezermester kínai barátjának kalandjait mutatja be, ahogyan megtisztítják a várost a bűnözőktől. Egy szuperhős, aki civilben saját maga mítoszát gyártja médiabirodalmában? Áthallásokkal teli, izgalmas és vicces média- és szuperhőskritikus dolgozat is születhetett volna ebből a témából, de nem így lett.

Ennek egyik oka, hogy ahhoz képest, hogy a Zöld darázs 3D blockbuster, meglehetősen kevés igazán látványos akciójelenet van a filmben, legalábbis a mezőnyhöz képest. A bevezető bulizós, kávézós rész olyan hosszú és főleg, olyan unalmas, hogy vérmesebb nézők ekkor már nyilván felállnak. Később sem szakítja le fejünket a sodró lendület. De ez nem igazán nagy baj, legalábbis ahhoz képest, hogy Seth Rogen, bár szerepe szerint is seggfej, azonban ezt annyira túljátssza, hogy nézni is idegesítő. Hozzá képest ráadásul Jay Chou pedig kifejezetten halvány. Cameron Diazra nem érdemes még egy szót se vesztegetni, azonban ha nem lenne Christoph Waltz, majdnem nézhetetlen lenne a film. Ex-Landa ezredes azonban ezt a filmet is elviszi a hátán, Chudnovsky filmbéli bemutatkozását mintha Tarantino ihlette volna. Úgy veszem, hogy ez a film pénzkereset volt neki, elsősorban, mint ahogy Gondrynak is. Asanisimasa: 4/10