Nem igazán értem a relatíve széleskörűnek mondható fanyalgást, ami e filmet övezi, hiszen már a hangzatos, és frappánsnak még véletlenül sem tekinthető címből is látszik, mi is ez az izé tulajdonképpen. Ott van benne minden, ami várható tőle. Invázió, méghozzá a Föld inváziója, egyértelmű, hogy akkor az "invázionista" a világűrből jön. Vagy itt akarnak lakni, vagy innen kell nekik valami, de ez tulajdonképpen mindegy is. Csata, tehát a film nagy részében csata lesz. Los Angeles a helyszín. Ennyi. Hogy ezt már mind láttuk, nem is egyszer? A Hamletet is láttuk sokszor, és még fogjuk is, egészen biztosan...

Attól most tekintsünk el, hogy Shakespeare egyetlen kötőszavában több fantázia van, mint ebben A Föld inváziója - Csata: Los Angeles című filmben, de hát, akit már a cím figyelmes elolvasása és értelmezése nem riasztott el, az tényleg nem akar mást látni, mint uszkve két órányi piff-puffot, dirr-durrt, és az idegen szereplőkre való tekintettel, idióta hangokat és gusztustalan alien-boncolást. Ezt a film tudja, hozza. A rendezőt (Jonathan Liebesman) és vélhetően egy nagyobb tengerészgyalogos bevetési osztagot is meghaladó létszámú látványtervezőt, CGI-grafikust, pirotechnikust és más szakembert nem is nagyon zavarta az, hogy túlzottan belemerüljön bármilyen történetmesélésbe, ami van, az a szükséges minimum. Nem több, mint egy FPS-videojáték szinopszisa, ami nem meglepetés, hiszen e film valójában nem több, mint a Battle: Los Angeles nevű játék túlfejlett demója. (Nyilván nem annak szánták alkotói, de hát az lett, na.)

Másképpen nézetjük úgyis, mint valamiféle alien-inváziós covert, vagy best of válogatást, hiszen az alkotók korábbi hasonló témájú filmek motívumait ollózták össze. Van egy kicsi Függetlenség napja, egy kis District 9, egy kis Világok harca - Menekülés Los Angelesből. Ez utóbbi nem "adatszolgáltató", csak a cselekmény. Szóval nézhetjük így is, bár jobban járunk az eredetiekkel. Itt tengerészgyalogosok a főszereplők, plusz némi civil élőanyag, mint ballaszt, s mivel az ellen az alien, nincs mese, a GI Joenak kell drukkolnunk, még akkor is, ha leng a zászló, a sztárszpengled bennör, és rögtön a nyitójelenetben megismerjük Aaron Eckhartot, akiről egy kollégája mondja el, szemtől szembe, hogy öreg, fáradt, Afganisztánban 10 tálibot ölt meg, és nem hagyta ott katonáit. Leng a zászló. Aztán jönnek, látnak és győznének is (az alienek), ha nem lennének a tökös amerikai katonák. Piff-puff, dirr-durr, csitt-csatt, négyen legyőzik az egész nyamvadt alien-bagázst, akik keresztülcaplattak a fél Univerzumon, csak azért, hogy elvegyék a vizünket. Logikát ne keressünk, de hát nem is ezért néztük végig. Michelle Rodriguez nem mutatja meg fenekét, nincs rá alkalma. Asanisimasa: 5/10