"Ütnek, hogy érezzék, hogy élnek" - a híres/hírhedt feminista teoretikus Andrea Rifkintől vett egysoros idézettel indul ez a 2000. évi Titanic fesztiválon már bemutatott, komoly megdöbbenést kiváltó francia film. Ütnek is benne a szereplők rendesen, helyesebb lenne pl. az erőszak-szimfónia kifejezést használni ezúttal, a forgalmazó is érezhető zavarral, kizárólag erős idegzetű felnőtteknek szóló színes, erőszakos játékfilmként indította magyarországi útjára ezt a valóban sokkoló alkotást.
A film sztorija tulajdonképpen egyszerű: Manu, az arab származású pornószínésznőt egy ártatlan este barátnőjével egyetemben megerőszakolják. Manu a nem kívánt aktust közönyösen, szinte rezignáltan "veszi tudomásul", nem úgy, mint a bátyja, aki az esetről értesülve első felindulásában pisztolyt ragadva bosszút esküszik. A lány azonban megvetve közli vele, hogy ő is csak olyan, mint akik megerőszakolták, csak a bosszú érdekli, az meg sem fordul a fejében, vajon ővele mi van. A kettejük közt kirobbanó vita hevében Manu fejbe lövi bátyját. Az átélt események okozta dühtől sokkosan elindul a városba, ahol véletlenül összetalálkozik Nadine-val. Neki sem volt eseménytelen az elmúlt napja. Társbérlője megelégelte Nadine sajátos életmódját, azt, hogy rendszeresen megeszi a kajáját, elszívja a füvét, és ráadásul nyilvánosan elégíti ki magát a nappaliban pornófilmet nézve, a kirobbanó veszekedésben azonban Nadine egész egyszerűen megfojtja őt. Ezután Nadine is a városba indul, ahol Manuban felismeri az egyik pornófilm szereplőjét. A két érzelmileg megtépázott lány sorsa így összefonódik, és elkezdődik kettejük gyilkos ámokfutása a rideg és érzéketlen, vagy legalábbis általuk ilyennek tapasztalt világban. Számlálatlanul ejtik gyanútlan áldozataikat, akiket hideg fejjel és elképesztő brutalitással végeznek ki, nem törődve azzal hogy a vég számukra is könyörtelenül közeleg.
Olyan képsorokat láthat néző, amilyeneket legfeljebb poros videotékákból pult alól kikölcsönzött XXXX-es videókon (és az egyéb szokásos helyeken) tapasztalhattak eddig a vállakozóbb kedvűek. Tobzódik a film a hard-pornó jelenetekben, a naturálisan bemutatott gyilkolászásokban, és egyéb erőszakos cselekményekben. Nem is teljesen öncélúan, érezhetjük a női rendezőpáros, Virginie Despentes és Coralie Trinh Thi szándékát: az őket körülvevő hideg, érzelemszegény világtól, a gépies szextől, az általános kilátástalanságtól elfásult, kiábrándult és elsivárult lelkivilágú lányok elkeseredett és eltorzult lázadását szeretnék bemutatni, a maga nyers, brutális valóságában, sokkolóan és elrettentően. Hogy ez miért nem jön le igazán a vászonról, annak egy magyarázata van. 
A néző már az első, a megerőszakolási jelenetnél átlendül a TV-híradóktól, és egyéb dolgoktól lenyomott ingerküszöbén, és a további egyre vadabb és vadabb jelenetek már nem képesek a kívánt hatást elérni, és a végeredmény csak zúgó fej, és semmi más. Sokan rájöttek már, Hitchcocktól talán egészen Tarantinóig(!), hogy rafinált utalásokkal, sejtetésekkel, idézőjelbe tétellel sokkal jobban lehet hatni a nézőre, mint a dolgoknak a teljesen naturális, részletgazdag megmutatásával. Mindezt figyelembe véve tudom ajánlani ezt az egyébként tehetséges alkotók által készített filmet minden erősebb gyomrú és idegzetű ínyencnek, hiszen mindenképpen kurriózum ez a film a hazai mozikban. Provokatív, gondolatébresztő, elementáris erejű és kíméletlenül brutális, de minden túlzása és hibája ellenére őszinte, fiatal és dühös, megkockáztatom, jószándékú alkotást láthatnak a vállalkozó kedvűek.
www.port.hu/legyel_velem!_baise-moi/pls/fi/films.film_page
