Sajátos, bár nem előzmények nélküli műfaj az "egész estét betöltő" természetfilm a mozikban. Persze a műfajt ismerjük a tévéből, kezdetben az egyetlenből, "Kisfilmek a nagyvilágból", Cousteau kapitány kalandjai, Széchenyi Zsigmond nyomában, stb., majd megjelentek az erre szakosodott csatornák, ahol a cápák, delfinek és krokogyílusok mellett láthatunk néha más állatok, ne adj' isten növények életéről is érdekfeszítő természetfilmeket. A mozikban már merészebb vállalkozás ilyesmit bemutatni, hiszen másfél órán keresztül a madarak röptét bámulni meglehetősen unalmas lehet, legalábbis így gondolhatják a producerek. Akik viszont annak idején látták Homoki Nagy István csodálatos filmjeit, más véleményen vannak. A Vadvízország vagy a Gyöngyvirágtól lombhullásig közönségsiker volt, a hat évestől a hatvan évesnél idősebbekig tömegeket varázsolt el a természetes kiválasztódás darwini drámája. Aztán emlékezhetünk később Godfrey Reggio felkavaró és gondolatébresztő öko-kantátájára, a Koyaanisqatsi-ra, Powaqatsira és a Naquoyqatsira, illetve ezek zanzásított és könnyedebb folyományára, a Barakkára. Ezek azonban nem a szó szoros értelmében vett természetfilmek voltak, hiszen nem egy-egy állatfaj életét, inkább az egész Földet, annak múltját, jelenét és jövőjét tárgyalták, bennefoglalva az összes már kihalt és még élő lényt is. A francia Mikrokozmosz - A füvek népe már közvetlen előzménye a Vándormadaraknak. Annyiban legalábbis mindenképpen, hogy ugyanaz a lelkes stáb készítette mindkettőt. De amíg a Mikrokozmosz körülbelül egy négyzetméternyi földterület parányi lakóinak egynapi életét mutatja be, addig a Vándormadarak Földünk legnagyobb utazóit mutatja meg nekünk, karnyújtásnyi közelségből. Főszerepben a V alakban repülő vadludak, sarki szulák, gólyák, énekes hattyúk, szürke gémek, darvak, albatroszok, császárpingvinek és hasontollú társaik.
Mit várhatunk egy korszerű, egészestés természetfilmtől? A kor technikai színvonalának megfelelő bravúros és látványos képeket, nagyívű aláfestő zenéket, minimális kommentárt, hadd kapcsolódjunk ki egy kicsit a mindennapok őrjítő zakatolásából. A Vándormadarak mindezt tudja, a kommentár ugyan annyira minimális, hogy csak elvétve fordul elő, és csak találgathatjuk, milyen csodálatos madarat látunk éppen, a film szerkesztése is néha-néha bukdácsol kicsikét, de ezek most nem lényeges dolgok. Hiszen amikor a kellemesen légkondicionált teremben, kényelmes székben ülve, Dolby sztereóban gágognak mellettünk a ludak, a futballpályányi vásznon alattunk terül el a Föld, szárnyalunk, mint Ikarusz szerette volt annak idején, de minket nem fenyeget a zuhanás, hiszen ez az csak egy mozi, ami nem szól semmiről, csak a repülésről, a végtelen, szabad térről, a szárnyalásról...
Csodásan szép felvételek, amelyek képesek érzékeltetni a repülés semmihez sem hasonlítható szabadságát, kellemes kísérő zene, amely megfelelően hangsúlyozza a minimális dramaturgia csúcsait. Tökéletes színészi alakítások sora, a címszereplőktől az utolsó statisztáig. Másfél óra tökéletes kikapcsolódás, stresszhelyzetben dolgozóknak, brókereknek, multilevelmarketing és titkos ügynököknek kötelező! Mobiltelefonokat kérjük kikapcsolni, a biztonsági öveket bekapcsolni!
