Szóval ez egy tök felesleges film. Nem is hiszem, hogy valaki, aki soha életében nem próbálkozott írással, mégpedig olyan írással, amely belső indíttatásból külső elvárásra, pénzért vagy csak az íróasztalnak születik; aki sosem ült órákig az üres papírlap/res képernyőn villogó kurzor előtt, bármit is értene ebből a filmből. Legfeljebb annyit, hogy ez a Kaufman faszi nyavajog és a faszát veri. Az meg, ugye, nem sok.
Mondjuk, aki ír, vagy legalábbis olykor írogat, az vagy végigröhögi ezt a filmet/és akkor egy bölcs ember, mert képes röhögni saját magán, vagy unottan elkapcsol, nem paráztatja magát mások szellemi és szexuális impotenciájával. De aki csupán szórakozni akar, az melléfog.
Mondjuk, ha valaki nem ír(ogat), de olvasni szeret, és megnéz minden híres ember életéről szóló filmet, az még találhat vicces perceket e filmben. Főleg, ha a Woody Allen-életmű, legalább foghíjasan, megvan neki.
Tehát, szerintem 10 emberből legjobb esetben 2-3-nak jöhet be ez a film, amely a rétegsikert aratott John Malkovich-menet "oldalvizén" készült. Mint a Füst és az Egy füst alatt.
Amúgy szellemes film, meg minden, bár már láttunk efféle parázós-mozit eleget. Illeve át is éltük ezt, túl sokszor. Nicolas Cage szimpla esetben is általában kiveri a biztosítékot nálam, itt pedig ráadásul kettő van belőle. Mondjuk, nagyon szánalmas, amint egy benga olasz macsó komplexusos zsidó értelmiségit akar játszani, vörösre festett és begöndörített 3 szál hajjal... Nem baj, Meryl Streep és Tilda Swinton javíthat valamit, nekik viszont a valódi Charlie és Donald Kaufman nem sok teret ad. Még a legviccesebb figura a fogatlan orchidea-tolvaj...
10/5
