Igazából mára, Barack Obama korszakalkotó jelentőségű elnökké választására vált aktuálissá ez az amúgy minden szempontból tökéletesen közepszerű, ennek megfelelően eléggé érdektelen film. A Férfibecsület egy fiatal, délvidéki fekete srácról szól, aki iskoláit is hanyagolja, hogy napszámosként güriző szüleinek segíthessen. Azonban neki is van egy álma, mégpedig hogy hivatásos katonai búvár legyen, ez számára a társadalmi felemelkedést jelenti, amelyről bevonulása napján apjának is ígéretet tett. Az ötvenes évek elejét írjuk, ekkor az USA déli államaiban még gyakorlatilag teljes volt az apartheid, ezt érezte saját bőrén is a Cuba Gooding Jr. által alakított Brashear. A búvárképző tábor pszichopata kiképzőjétől (Robert De Niro) a legutolsó alkadétig mindenki fehér, protestáns és rasszista, így Brashear útja hosszú, rögös és viszontagságos. Ami viszont a döbbenetesen gyönyörű, hogy Brashear valóban élt (2006-ban hunyt el), s élete, küzdelme és győzelme fontos kilométerei annak az útnak, melynek végén Obama első afro-amerikai származású elnökként a Fehér Házba költözhetett. Igen nehéz felfogni, hogy mindez alig több mint 50 éve történt, történelmi léptékben másodpercekkel ezelőtt.
Maga a film persze a már sokszor látott patetikus, militarista önfényezés, hollywoodi módra, a búvártéma próbálja érdefeszítővé tenni. Ekkor még szó sincs a Cousteau kapitányék által kifejlesztett könnyűbúvártechnikáról, annak katonai alkalmazásáról főleg nem, itt még a régi mesekönyvekből ismert nehézbúvárok merülnek, kerek, gömbalakú kis kerek, rácsos ablakokkal ellátott rézsisakban, sok tízkilónyi ólomnehezékkel, ólomcsizmában. A levegőt a vízfeszínen várakozó hajóról egyfajta köldökzsínóron át kapja a búvár, ez a kötöttség, plusz a mozgásra alig alkalmas merev ruha tette veszélyessé e szakmát. Ennek ellenére alig van akciójelenet a filmben, ami van, az a vízalatti homály miatt nem igazán látványos, marad a főhös küzdelme által gerjesztett dráma izgalma. Magában az egész filmben is a főhős küzdelmének kellene vinnie a drámát, ehelyett azonban jórészt csak Cuba Gooding Jr. erőlködését, küzdelmét, dülledő szemeit és kidagadó nyaki artériáit láthatjuk, magáról a szituációról, a fehér-fekete ellentétről, az apartheid, a rasszizmus lényegéről néhány közhely kivételével semmit nem tudunk meg. Robert De Niro persze hozza a szerződésében és a rendező által kért pszichopata figurát, vágja a máshol már sokszor eladott grimaszait, ha nem ő lénne, még tán jó is lenne, így azonban csak iparosmunka. A végső, tárgyalomtermi drámának álcázott patetikus finálé az efféle filmekben megszokottat túlhajtott, némi cinizmussal azt mondanám: nevetséges. Carl Brashear valóban tiszteletreméltó élete, sorsa és küzdelme ennél megérdemelt volna egy tisztább, klisémentesebb, őszintébb és belemenősebb megemlékezést is. 4/10