Stephen King Álomcsapda című könyvét ugyan nem olvastam, de úgy nézem, azt egy eléggé összetett műnek tartják, az író életművében a színvonalasabb dolgozatok közé szokták sorolni, akik igen. A belőle készült film (Lawrence Kasdan "alkotása") azonban legfeljebb a minden idők legrosszabb filmjei közé tartozhat. Egész egyszerűen úgy tűnik, mintha három, tökéletesen eltérő tárgyú, témájú és zsánerű filmet, egy vissza-a-természetbe-típusú vadászatos kalandfilmet, egy melankolikus hangulatú pszichotikus thrillert és egy Armageddon-szerű "Mentsük meg a világot az UFÓ-któl" gigamonstre látványmozit vágott(vágatott) volna össze a rendező, tökéletesen ad hoc jelleggel, a jelenetek esetleges koherenciájának legteljesebb figyelembe vétele nélkül. Sőt, kifejezetten úgy tetszik, mintha egy nagy hollywoodi stúdió raktárban porosodó, minősége miatt forgalomba nem engedett 
B-kategóriás filmjeire engedtek volna rá egy dadaista kollázsművészt. Kasdan azonban vérprofi hollywoodi gengszterként semmiképpen nem ilyen, így felmentés, homályos művészi célokra való hivatkozás nem lehetséges.
A sztori maga, e film alapján, amúgy is azok közé tartozik, amelyek King legsúlyosabb alkoholista-kokainmámoros időszakában keletkezhettek, amikor mondjuk másnaposan egyedül maradt egy haverja világvégi vadászházában, ahol véletlenül semmi más nem akadt a hűtőben, mint egy több évtizedes, penészes szederlekvár. Se víz, se whisky, se kokain, se steak, se semmi kaja. Az elkövetkezendő nap összessége egy heveny hasmenéssel és hányással súlyosbított iszonytató másnaposság, széteső emlékképek, hallucinációk. Kétségbeesett kísérlet annak felfogására, hogy most mi is van 
tulajdonképpen. Ez persze, még lehetne egy izgalmas thriller is, mint pl. a Ragyogás volt, vagy a Davids története lehetne amolyan Donnie Darkós tinipszichó, végső esetben egy sima "invader must die!"-típusú Amerika-már-megint-megmenti-a-világot-izé, de nem az.
Az össze-visszadobált történetmodulokat Kasdan tökéletesen kaotikus színészvezetéssel fejeli meg. A főszereplőként jelzett mellékszereplő Morgan Freeman, mint legnagyobb név, amúgy kitűnő színész is, az UFO-vadász Curtis ezredesként például legtöbbször önmaga karaktersablonjának karikatúrája, néha pedig kifejezetten úgy tűnik, hogy maga Freeman is elröhögi magát a szerepben, hogy "ez meg micsoda marhaság már"! A valódi főszereplő fiatalemberek baráti közössége mintha egy tinihorrorból öregedett volna ki ide, úgy is játszanak, szemmel láthatóan azt sem tudják, mit. Nyilván senki nem szólt nekik, hogy az adott jelenetben éppen mit kell érzeniük, látniuk, sőt cselekedniük. Az egyik srác, akibe belebújik az egyik UFO, nos, amit ilyetén módon hasadt személyiségként művel, az pedig kifejezetten vicc. Rossz vicc. Kínos. Legalább egy csaj lett volna köztük, aki az elvárt visongás mellett villanthatott volna mondjuk, formás popót, de még az se. Csak bárgyú címlap-pasik és egy félreinstruált színész, idióta, festett télapószemöldökkel.
Egy dolog van rendben, a látvány, de ez Lucas és Spielberg alkotótársától az elvárt minimum. Az asanisimasa így legfeljebb 1/10-re értekeli ezt a förmedvényt.
