Torrentszájtokon terjedt el először, valamint blogok és fórumok kommentjeiben terjedő gerillainformációk által gerjedt DVD-eladásoknak (sic!) köszönhetően lett széles körökben hájpolt kultfilmmé sci-fi körökben bizonyos Richard Schenkman Jerome Bixby regényéből készített filmje, az Őslakó. Ez elsősorban persze az internetes fájlcsereberélést ellenző inkvizítorok számára lehet tanulságos infó, hiszen a sci-fista kasztban nem először történik ilyesmi.

A lelkesedés a témának szól, hiszen mint film ez az izé egy kalap szar. Ha jó kedvem van, gyenge tévéjátéknak még talán elmegy, de játékfilmnek semmiképpen, nevezzük akár "emberközeli kamaradarabnak", vagy akárminek. Nulla vizualitás, egy szűk, és a sajátos dramaturgiának köszönhetően folyamatosan csökkenő bútorzatú nappaliban játszódik az egész film, csupán néhányszor megy ki a főhős váltott partnerekkel levegőzni. Ez még hagyján, ettől még lehet sűrű, folytott hangulató a film (lásd Tíz kicsi néger, Nyolc nő, stb...), ám Schenkman rendező összecsődítette Hollywood B-terminál összes éppen munka nélkül lézengő tehetségtelen színészét, hogy aztán egy egymondatos, mindenkire vonatkozó rendezői instrukcióval vezélnyelje le a filmet: Figyelem, kérdezz-feleleket játszunk! Az eredmény tétova toporgás.

John Oldman (beszélő név, jajj) egyetemi tanár épp költözködéshez pakol, amikor volt kollégái meglepik egy búcsúpartival, melyen Oldman egy meghökkentő sztorival áll elő: - Ő valójában egy tizennégyezer éves cro-magnoni ember, és még mindig él. A tanult társaság ezt meglepetésszerű közönnyel veszi tudomásul, ám beindulnak a kérdések, melyeknek -gondolom- köszönhetően kultusszá lett a film. Nyilván érthető, hogy ha valaki találkozik egy sokezer éves pasival, kérdések merülnek fel, ám ezek színvonala a kézenfekvőtől a dänikenesen át a kíváncsi összeesküvéselmélet-gyártóig terjednek, ám aki mondjuk a Hegylakó tévésorozat 67-ik és 78-ik része között kicsit beleunt, hogy mindig jön egy újabb halhatatlan, akit jól le kell fejeznie MacLeod bácsinak, és elgondolkozott azon, milyen nehézségei adódhatnak az emberfiának, ha bizonyos szerencsének-szerencsétlenségnek köszönhetően nem bír meghalni, már biztosan feltett magának. Na e filmben vannak egyfajta válaszok is, melyek közül néhány sanszosan kiveri a biztosítékot bigottéknál, pk nyilván a huhogás vágya által hajtva már pötyögik is be a film címét a keresőbe, ha eddig nem látták. Nem részletezem, ha valami érdekes van a filmben, akkor épp ezek a válaszok (és kérdések) azok. Tudományos hitelességet azonban ne várjon senki, ez nem az a műfaj. A net meg úgyis tele van afféle felhasználókkal, akiknek egy ködös gondolat akrobatikus logikával megtámogatva maga a vasbeton valóság. Egy kósza játék, azonban ahogy ezzel az állítólagos egyetemi tanárok "komolyan" (értsd üresen maguk elé bámulva, szakállt simogatva) eljátszanak, az azért valahol nevetséges. De ha megvolt a Sziriat oszlopai, meg a Däniken-összes, plusz eljátszottunk a Da Vinci-kóddal is, akkor ez is lehet szórakoztató. Már, ha idejekorán nem veszi el a kedvünk ettől a bárgyú színészi játék, az igénytelen képi világ, és a Barátok közt katatóniáját idéző cselekménybonyolítás. Az asanisimasa legjobb esetben sem ad többet 2/10 pontnál erre a filmre.