asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Poroló 5. - Nagy zabálás 2. (Peter Greenaway - A szakács, a tolvaj, a felesége és annak szeretője, 1989)

2009.06.22. 11:44 efes

Meglepődtem, amikor utánanéztem Peter Greenaway egyik legismertebb filmje keletkezési dátumának, kicsit korábbra datáltam azt 1989-nél, így tán nem is kéne a Porolóra húzni, de ha már ott van, hát nézzük meg, kell-e rajta ütni.

Természetesen, nem kell. Azonban, mai szememmel A szakács, a tolvaj... nem film, abban az értelemben legalábbis semmiképpen nem, hogy bár kamera előtt játszódó jelenetek egymás után fűzésével alkot nagyjából két óra (mozifilm) hosszúságú képszekvenciát, mely ráadásul rendelkezik bizonyos cselekménnyel is, mégsem nevezném filmnek, hiszen Greenaway gyakorlatilag a filmet, mint nyelvet nem használja. Abban az értelemben semmiképpen sem, hogy a képeket egy speciális rendezői elv szerint egymáshoz rendelve mesél el egy történetet. Greenaway mint filmes, gyakorlatilag semmi mást nem csinál, mint felteszi a kameráját egy baromi hosszú fahrtsínre, és le-fel kocsikázik rajta, miközben a kamera szinte soha nem közelít jobban a jelenet tárgyához, a benne játszó személyekhez a kistotálnál. A film első kockájától az utolsóig kistotálok váltakoznak nagytotálokkal, majdnem azt mondom, hogy szemérmes távolságban maradva a film cselekményétől, szereplőitől, ha a 'szemérmes' jelző nem állna mindennél távolabb Greenawaytól.

Számára a celluloid filmszalag csak egy eszköz arra, hogy komplex metaforarendszereit dokumentálja, mint jelen esetben teszi a fogyasztói társadalom mindent bekebelezni kész orális fixációjával kapcsolatban. Spica, a címbeli Tolvaj (Gengszter, Vállalkozó, stb. - a fogyasztói társadalmak csúcsragadozója) mondja is: "Minden ember szeretne megszabadulni a haláltól. Az az étel, ami sötét vagy fekete, az maga a halál. Lenyeljük és kinevetjük: Haha Halál! Most megettelek." Sokan elemezték már Greenaway gazdag szimbólum- és metaforatárát, a színek jelentéstöbbleteitől és az archetipikus szereplőktől a Pokol-Purgatórium-Való világ-Mennyország négyes egységét az Utca-Konyha-Ebédlő-WC és egyéb mellékhelyiségek frivol, de maróan találó szimbolikájára konvertáló leleményig, aki kíváncsi a kulcsokra, használja bátran a guglit. Ami a lényeg azonban, hogy Greenaway inkább egy színházi előadást, egy alaposan megszerkesztett és színpadra dramatizált filozófiai példabeszédet filmezett le, amelyre inkább valamiféle óriási gesamtkunst performanszként tekintünk, mint filmként.

A szakács, a tolvaj... egyik legközelebbi szellemi előfutára, Marco Ferreri A nagy zabálás című nem kevésbé botránykőként működő és társadalomkritikai élét tekintve nem kevésbé találó műve sokkal inkább működik filmként, mint Greenaway alkotása. Ferreri hagyományos filmnyelvi eszközökkel, plánozással, dramaturgiával közli nem konvencionális véleményét, Greenaway azonban a képzőművészi attitűdjéből fakadó magasfokú és alaposan végiggondolt absztrakcióval mégis mélyebbre hatol a társadalom jólétben rothadó húsába, szó szerint kannibalizmussal vádolva azt. A második nagy zabálás a filmvásznon így egy teljesen más minőséget, más dimenziót képvisel.

Talán paradoxonként hathat, hogy mindezek ellenére, nézhető a mű Michael Nyman posztmodern barokk zenéjére komponált gigantikus videoklippként is, azonban ez is csak azt jelenti, hogy nem filmként működik. Talán alátámasztja ezt a vélekedést, hogy Greenaway, bár továbbra is tele van filmes projektek terveivel, úgy tűnik inkább a Tulse Luper-féle interaktív kísérletek, és más furcsaságok felé fordul inkább. Az általa, a filmes univerzummal is közös halmazt képviselő, szuverén művészi útnak a mai globális gazdasági válság által gerjesztett kultúraellenes hangulat sem kedvez. Mindezek ellenére, érdemei maximális elismerése mellett mégsem tudom ma már filmként kezelni A szakács, a tolvaj... című művet, hiszen bárhogyan is filmnek látszódik, mégsem az. Az asanisimasa így nem is értékeli.

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr531200635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nazarin 2010.05.19. 10:28:38

Nem értek egyet, A szakács... szerintem igenis film, az olyan alkotásokhoz képest, mint a Prospero könyvei vagy a Párnakönyv, mindenképpen. Valójában máig ez a film Greenaway nagyközönség számára is legemészthetőbb műve. Az említett kocsizások egyáltalán nem kizárólagosak; bőven vannak benne teljesen hagyományosan felsnittelt jelenetek - és akadnak közelképek, sőt, még egy hosszan kitartott nagyközeli is, egy szinte bergmani jelenetben, ahol Georgina a szerető hullájának beszél Spicá-val töltött életéről. Nem érzem a videoklip jelleget sem, az megint inkább a Prosperora igaz.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.19. 12:13:08

@Nazarin: Én nem Greenaway életműve felől közelítek, hanem a kommersz, a zsáner felől. Ebből az attitűdből mondom, hogy nem "film". A ma hagyományos mozizásban nincs helye az ilyen film(ek)nek, eltekintve az artmozi-szubkultúrától. Sajnos vagy hálistennek, de ez van. De erre utaltam a performance-párhuzammal is.
Én ma már csak terápiás céllal nézek pl. Greenawayt. :)

Dr. No 2010.05.20. 18:04:48

@efes: "Én ma már csak terápiás céllal nézek pl. Greenawayt."

Szerintem A rajzoló szerződése volt a legjobb tőle, mint az Andrej Rubljov pandant-ja.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.20. 19:39:21

@Dr. No: Á, nem tudom. Én úgy vagyok ezzel a faszival, hogy túl lárpúrlár, saját maga univerzumában forog csak, ami amúgy érdekes, ha belemégy, de nekem nem nagyon van ehhez kedvem, csak néha. Ja a Rajzoló jó, ez is jó, de egészben nekem már kín megnézni. Részletekben viszont a szememet is tisztíccsa, mint ahogy Szentkuthyból is elég néhány oldalt olvasni, amikor eljön az ideje, ám nincs olyan ember, aki egyhuzamban elolvasott tőle bármit is. Jó hogy van, nem vitatom, de a művészete engem nem szólít meg. Elismerem, de nem csodálom.

Dr. No 2010.05.20. 20:33:28

@efes: Persze, anno amikor volt ez a Greeneway-dagály, a kilencvenes évek elején, ha jól emlékszem, amikor sorra mutatták be a filmjeit a klubmozikban, én is megnéztem az összeset. De mára már csak a Rajzoló maradt közülük, amit bármikor hajlandó vagyok megnézni. Számomra az nem lárpúrlár (sőt, az egyetlen nem-lárpúrlár Greeneway-film), valószínűleg ezért. Komolyan, szerintem az Andrej Rubljov párja gondolatilag. Csak egy másik értelmiségi típust mutat be.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.20. 21:09:08

@Dr. No: Lehet, érdekes párhuzam, ha így van. De nem vitatom, mert húsz éve láttam mindkettőt. A Rubljovot viszont meg kéne nézni... A Rajzoló volt, az aki valami lordnak a kastélyával bíbelődött? Lehet amúgy, hogy Greenaway-el az a bajom, hogy volt egy csajom, akinek Michael Nyman volt az kedvence... :)

Dr. No 2010.05.20. 21:25:13

@efes: Ja, a kastéllyal meg a női családtagokkal...

A személyes érintettség pedig természetesen mindent megmagyaráz, én is vagyok így egyébként jó dolgokkal.