(Ebben a rendszertelenül megjelenő rovatban önmagukban is működő filmzenékre szeretném irányítani a figyelmet.)
Szeptember 21-én jelent meg Nick Cave és Warren Ellis duplalemeze (a mellékelt képen az urak láthatók), mely két igen komoly, szűkebb körben bár, de igen nagy feltűnést keltő nu-western, illetve egy még be nem mutatott poszt-apokaliptikus scifi (The Road) zenei környezetét tartalmazza. A két western, Az ajánlat (The Proposition) és a hosszú című Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford) igen erős vizualitásuk mellett a filmek egyedülálló hatásában fontos szerepet játszik a Cave és Ellis által alkotott kísérőzene is, amely viszont megáll a saját lábán, a filmek ismerete nélkül is.
A 33 darab zeneszám tulajdonképpen felfogható 33 darab hangokból és zajfoszlányokból festett festménynek is, vagy akár valamiféle akusztikus kamarazenei ambientnek, Cave énekhangja alig, sokszor csak szövegfoszlányokat mormolva hangzik fel, a prímet sokszor egy remegő hangú hegedű, egy vibrafon, fuvola vagy zongora viszik. Köréjük festenek levegős hátteret a vonósok, egy énekkórus vagy valamilyen visszafogott (vagy éppen brutálisan expresszív) elektronikus atmoszféra. 33 db. hangfestményt hallunk, melyek a lenyugvó nap fényében hosszú árnyékot vető ördögszekeret, a végtelenbe szóródó sivatagi homokszemeket, az éjszakában zsákmányára vadászó dingókutyát, egy percbe sűrített többhetes magányos lovaglás élményét, a tűzbe bámuló elvágyódást és a Cave-re jellemző mély, nagyon mély szomorúságot ábrázolják, olykor erős színekkel, máskor elmosódó pasztellekben. Nick Cave az a zenész, akitől bármilyen szélsőséges hangulati kifejeződést el tudunk viselni, hiszen életpályája nyújtja alá a cáfolhatatlan hitelességét. Ő valóban átélte és túlélte mindazt, amiről énekel, zenél. Ellis 1995 óta zenél Cave-vel, érzékeny hangú multiinstrumentalista, együttműködésük a westernben olyan minőséget hozott létre, mint amilyet Morricone klasszikusai óta senki. A zene egyetlen hangjából beugrik a film annak aki látta, aki pedig nem, az fejben megalkothatja a magáét. Ennél többet filmzenétől nem várhatunk - na jó, fütyülni való sláger nincs benne, de Nick Cave-től senki nem vár ilyet. A lemez rejtett tracket tartalmaz, csak szólok...