Helyes kis romantikus, életigenlő feel-good film A kilencek, bár a legutolsó jelenetig ennek nem vagyunk tudatában. A filmet író-rendező és korábban is már komoly forgatókönyvírói virblijeiről ismert John August most is jól megtekerte a cselekményt, sőt néha már talán kissé öncélúan is lubickol sajátmaga írói zsenialitásának langymeleg vizében, így kell némi türelem, hogy a feloldódást jelentő utolsó jelenetig kitartsunk.
A filmet akár tekinthetjük az ismert kötelező irodalom egyfajta parafrázisának is, hiszen ugyanazt a kérdést (Ez a világ a létező világok legjobbika?) boncolgatja, ám nem feltétlenül jut a Voltaire-rel azonos végkövetkeztetésre. A film tulajdonképpen három film, vagy három tétel, három fejezet. Az első tételben Gary, a léha médiasztár nem tud mit kezdeni sikeres, ám rettenetesen unalmas életével, így egy drogos kaland után házi őrizetbe kerül, ahol a kihívó szomszédasszony mellett a lehengerlő bennlakó terapeutával is meg kell küzdenie. Gary számára ez a világ jelenleg egyáltalán nem a legjobb, és egy utolsó kétségbeesett kísérletet tesz megjobbítására. A második tétel egy reality show. Gavin, a neves forgatókönyvíró mindennapjai a kamerák keresztüzében zajlanak, Truman Show-repríz. Nem tudni, ő irányítja-e a dolgokat, vagy ő is csak része egy nagy egésznek. Ez a világ sem jó, főleg nem, amikor Gavin rájön az igazságra. A harmadik tételben Gabriel családjával egy erdőben ragad kirándulás közben, az autójuk nem indul el, lemerült az akkumulátor. Térerő persze, hogy nincs. Gabriel elindul egyedül, hogy találjon valami segítséget. Talál. Kvázi-horror. Ez sem túl jó világ. Nem spoilerezem le, hogy végül miért is lesz jó világ ez, hadd furdalja a kíváncsiság azok oldalát, akik nem látták e filmet... De a végén Pangloss mesternek lesz igaza.
Igazi írói film ez, a látszólag könnyed hangvétel ellenére elég komoly nézői figyelmet követel, hogy kellően képben legyünk a fordulatokat, utalásokat, a filmen végighúzódó jelek észrevételét és értelmezését illetően. Három fő szereplője van a filmnek, három különböző szerepben, ami Ryan Reynolds (Gary/Gavin/Gabriel), valamint Melissa McCarthy és Hope Davis számára jutalomjáték (a két hölgy is triplázik a karaktereket illetően), amivel élnek is. Még az "undorító, körzővel és vonalzóval tervezett testű, bájgúnár" Reynolds is, nem kis irigységemre és meglepetésemre. Jó a zenéje is a filmnek, amely a kifejezetten virgonc vágással és az ügyesen elhelyezett inzertekkel és más vizuális poénokkal együtt üde lendületet ad August gondolatainak, azonban a film közepe táján mégis kissé leül a film. Ekkor untam is egy picit, ám ha ezen túllendülünk - a második tétel zárópoénja segíteni is fog ezen - már nincs megállás a végéig, ami ugye happy lesz. Asanisimasa-index: 6/10.