asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Poroló 17. - Híd a Kwai-folyón (The Bridge on the River Kwai, 1957)

2010.03.16. 20:50 efes

(Poroló - e cikksorozatban filmklasszikusokat nézek újra, mintegy "leporolva", megvizsgálva őket, mennyire "működnek" mai szemmel nézve.)

A valóban megtörtént események és saját, indokínai területen tapasztalt élményei alapján Pierre Boulle írt nagysikerű és igen jó regényt, ami nem kerülhette el Hollywood figyelmét sem. 1957-ben aztán elkészült a hét darab Oscar-díjjal jutalmazott monstre alkotás, ma már nevetségesnek számító 3 millió dolláros költségvetésből, ami akkor azért lényegesen többet ért, mint ma. Látványos, igazi nagyszabású film David Lean rendezése, komoly tömegjelenetekkel, és hát felépítenek benne egy hidat, amit a végén fel is robbantanak - ez önmagában sem semmi, meg amúgy sem. Azonban nem titok, ez a híd, nem az a híd.

2006-ban, amikor Thaiföldön jártam, (film)szakmai okokból direkt elmentem a Kwai-folyón átívelő hídhoz, ahol a thai idegenfogalmi szakemberek decens kis panoptikumot építettek fel a valóságban igencsak horrorisztikus körülmények között megépülő vasútvonalhoz és hídhoz, amely érdekes módon mégsem a valóságra, inkább a valóság lényegesen áthangszerelt hollywoodi változatára hasonlított. Már a pénztárban is a film világhírű füttyindulója szólt, és az égadta világon senki nem foglalkozott azzal, hogy a film nem itt, hanem Ceylonban forgott. Mindegy, az üzlet az üzlet, a szorgos, mosolygós thai idegenvezetők büszkén ecsetelték milyen volt a híd építése: szinte szó szerint mondták fel a filmet... (A posztban a helyszínen készített saját fotóim láthatók.)

A film (és regény) középpontjában a keleti és nyugati lélek közötti vélt, vagy képzelt szakadékon átívelő képletes híd megépítése áll, mely egy zseniális fordulattal egy háborús kontextusban megvalósuló igazi hídként jelenik meg. A film üzenete kifejezetten háborúellenes, ami nem csak a hidat építő angolok egyik tisztjének a filmben utoljára elhangzó szavaiban (Téboly, téboly!) nyilvánul meg, hanem teljes egészében. Míg a valóságban persze a japánok kíméletlenül bántak az angol és ausztrál hadifoglyokkal, itt a híd építése valahogyan éppenhogy összehozza a japán hadi hagyományok (a bushido) iránt konzervatív japán ezredest (Saito - Sessue Hayakawa) és ellenfelét, a szintén velejéig régivágású katona Nicholson ezredest (Alec Guinness). A hidat a japánok szervezési, tervezési és logisztikai problémák csak akadékozva építtetik, és a kötelező átadási időpont már túl közel van. Nicholson karakán kiállásával, és az angol tisztek között szolgálatot teljesítő építőmérnök segítségével azonban hozzásegíti Saito ezredest, hogy a határidőre elkészüljön a híd. Eközben azonban, az angolok titkos kommandót indítanak a lágerből megszökött amerikai Shears (William Holden) kelletlen részvételével a híd felrobbantására. Miközben az egyik oldalon az amúgy szemben álló felek hatalmas áldozatokat hozva különböző okokból, de közös célért küzdenek, a másik oldalon oktalan és hiábavaló hősködésből éppen ennek meghiusítására törnek. Ennek reakciója a hidat tervező tiszt szájából a film zárómondata, melyre szépen rímel egy másik Boulle-film (és regény), a Majmok bolygójának hasonlóan tömör és híres zárómondata.

A film mai szemmel nézve is látványos, csak egy kicsit túl hosszú. A narráció meglehetősen didaktikus, bár ez csak a mai szemmel nézve van így, mint ahogy a finálé szinte operaszínpadra való teátralitása is valószínűleg művészinek és katartikusnak tűnt akkoriban. Most sem hatástalan, csak egy kicsit túl sok. A figurák a thai idegenforgami kreatívok által megalkotott papírmasé figurákhoz hasonlítanak, bár Guiness (később Obi van Kenobi) és Hayakawa teljesen különböző, mégis nagyon hasonló, markáns, valamint Holden nyegle és pimasz karaktere azért eléggé ott van a vásznon. Guinness meg is kapta Nicholson ezredes figurájáért a legjobb férfi főszereplő Oscarját, Hayakawa pedig jelölve volt a legjobb férfi mellékszereplőre, érdemesen. A film üzenete pedig, a kissé elferdített történelmi tényszerűség ellenére, ma is érvényes. A tényekért olvassunk tényirodalmat, művészi élményért, katarzisért nézzünk jó filmeket (olvassunk jó könyveket), mint ezt például. Asanisimasa erre a filmre vonatkozó tetszési indexe ma: 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr681845362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása