A digitális fényképezés korában a mai kor gyermekének már nem mond sokat az az amúgy torokszorító tény, amikor ott állunk életünk egyszeri és megismételhetetlen pillanatában, és csak egyetlen üres kocka van a gépbe fűzött filmen. Nem törölhetjük a korábban felelőtlenül ellőtt érdektelen képeket, ha azt az egyet elrontjuk, nincs mit mutogatni a későbbiekben az unokáknak, barátoknak, ellenségeknek. Viszont kényszerítve vagyunk arra, hogy figyeljünk, és türelmesen kivárjuk a megfelelő időpontot a tökéletes expozícióra. Digitális géppel korlátlan számú képet készíthetünk, nagy eséllyel lesz köztük egy, ami jó, ám ezzel el is vesztettük a pillanat vadászatának semmihez sem fogható élményét. Valamit valamiért.
Polly Perkinsnek (Gwyneth Paltrow), a kétbalkezes, ám szemfüles riporternek két kockája maradt a gépben, de az egyiket elpazarolta egy balszerencsés esés következtében, mikor is sohasem látott lények támadtak rájuk, ő egyensúlyát vesztve nem azokat, hanem a földet kapta le. Így maradt egy. Hogy mit kezd azzal az egyetlen kockányi celluloiddal, azt megtudhatjuk a Sky kapitány kalandjait bemutató moziban. Miért nem használt a riporternő digitális gépet, adódhat joggal a kérdés, hiszen ez esetben a lények, és a lényeg is megörökítődhetett volna, méghozzá hiánytalanul. A kérdés szempontjából lényegtelen, hogy a film valamikor az 1930-as években játszódik, amikor természetszerűleg nem beszélhetünk digitális fényképezésről, valamint hogy a film műfaja sci-fi. Perkins kisasszony bénázása azzal az utolsó kockával mindössze stiláris és dramaturgiai elem.
Kerry Conran író-rendezőnek példátlan igényességgel, hét év sziszifuszi munkájával elkészített bemutatkozó filmje, a Sky kapitány… a Földön, egy konkrét behatárolható korban, mégis egy képzeletszülte fantasztikus világban játszódik. Az I. világháború után vagyunk, a Hindenburg léghajó az Empire State Building csúcsához köt ki (még a WTC nem épült fel), ám a kivételes pilóta, Joe Sullivan, akit Sky Captainnnek is neveznek (Jude Law) egy fantasztikus több-éltű repülőgépet vezet, nem szólva el nem hanyagolható légibázisáról, vagy a titokzatos Totenkopf uránbányájáról (csak 45-ben dobták le az amerikaiak az atombombát!) és egyéb szerkentyűiről és ketyeréiről. Vagy a brit titkosszolgálat légben lebegő repülőteréről, amit Franky Cook (Angelina Jolie, ezúttal mint Lara „Air”-Croft) parancsnokol fél szemmel.
Conran debütáló munkája egyfajta stílusbravúr. Az utóbbi években tele lettek a mozik a különböző jól-rosszul sikerült képregény-feldolgozásokkal, a Batmanektől a Sin Cityig, szinte kivétel nélkül maximális látványzuhatag és hangorgia bevetésével. Ezeket a filmeket ráadásul sokat próbált profik kalapálták össze, míg Conran a Sky kapitányt állítólag saját, otthoni MacIntosh számítógépén kezdte megálmodni. Aztán ez a géppark az idő során kissé felfejlődött, és a végeredményként kiadott film megállja a helyét, minden tekintetben. Látványában, stílusában a Sin City által (is) divatba hozott film noir és Fritz Lang csodálatos Metropolisa keveredik a Star Wars, a Jurassic Park és az Ötödik elem legújabb kori mítoszaival egyfajta poszt-posztmodern látomássá, amely azonban egyáltalán nem ciki. Értem ezalatt, hogy fogyasztható, nem émelyítő. Tökéletes a színészvezetés, figyelembe véve azt, hogy a szereplők az összes képkockában egy zöld(vagy kék) háttér előtt játszottak, minden más helyszín, akció, partner csak utólag lett mögéjük, melléjük, eléjük montírozva, digitálisan. Az illúzió tökéletes. A végig következetesen valami szürkés-kékes-barnás színvilágban megfogalmazott film fölfogható egyfajta film- és stílustörténeti idézetgyűjteménynek is, hiszen se szeri, se száma a filmben fellelhető filmes tárgyú idézetnek, utalásnak vagy éppen karikatúrának. Ezek felleléséhez az átlagosnál komolyabb filmtörténeti jártasság szükséges, ez azonban ne riasszon el senkit sem, hiszen ha a film sztorijától csak annyit várunk, mint egy átlagos képregénytől, nem fogunk csalódni. Persze, hogy a végén a Sky kapitány meg fogja menteni, el fogja nyerni, stb… De ami addig történik, azt is látni kell! (2005.08.18.)
Asanisimasa: 8/10