A bevallottan politoxikomán Lewis Carroll tán maga sem tudja, mi mindent ömlesztett össze furi kis meséjébe, melyben a magának való Alice sajátos körülmények között ússza meg nem kívánt eljegyzését. Van ebben nyilván hasis- és varázsgomba okozta hallucináció éppúgy, mint Carroll mester korábbi olvasmányaiból be-bekúszó emléknyomok a saját kútfő kreatív leleményein kívül: az eredmény azonban vitán felül az egyik legfurcsább, legeredetibb mesés lányregény a világirodalomban. Ráadásul, ha tájékozottak vagyunk a viktoriánus Anglia társasági életében, az igen csípős kiszólásokon valamint maróan karcos karikatúrákon is mulathatunk, melyek mind beleszövődtek a mesébe. Olvasva mindenképpen, ez, erre a filmes változatra azonban nem nagyon érvényes, mert Tim Burton Alice Csodaországban című filmje bizony elég unalmas.
Unalmas, bár a néző fejét valószínűleg leszedi a látvány, így észre sem veszi, hogy Burton itt bizony cselesen átugrotta a történetmesélést kötelező filmes penzumát. Ez alkalomal semmi más nem érdekelte a fékezhetetlen vizuális fantáziájú művészt, hogy a rendelkezésre álló technológia és pénzeszközök teljes bevetésével olyat tegyen fel a vászonra, hogy az süssön. Süt is, de ismét beigazolódik azon tételem, miszerint "minden tűzijáték látványos és szórakoztató - öt percig". Szinte rokokó módra tobzódik a film groteszk, vicces és viccesen rémisztő figurákban, szinte észlelhetetlenül gazdag a háttér kidolgozottsága, mely szintén telistele van apróbb látomásokkal, vicces kis történetekkel. Azonban ezt a néző hamar megszokja, mint ahogy a térhatású élmény is gyorsan elveszti varázsát - Csodaország virtuális valósággá válik, ahhoz, hogy újra elámuljunk, még és még kellene pakolni bele, azonban ez természetszerűleg nem lehetséges a végtelenig. Amint a szemkápráztató látvány után visszanyerjük immár a módosult tudatállapothoz hangolódott látásunkat, rögtön szemet szúr, hogy a történet, amit nézünk, bizony sablonos és üres. Carroll gazdag, szellemes és utalásokkal teli szövege egész egyszerűen nincs ott a filmben, maga a lecsupaszított sztori pedig kevés. Csupán egynek megy el ez a térhatású álomcsoda, ami azért bukta. Legalábbis nálam. Asanisimasa: 5/10 (A látvány miatt.)