Egész pofás kis kamarathriller lenne ez az Emlékezetkiesés című dolgozat, ha a Simon Brand által vezetett alkotói gárda keze nem remeg meg az utolsó (előtti) pillanatban, nem enged az addig kifejezetten ügyesen felépített klausztrofób szuszpenzen és kerekít végül egy közepes emberrablásos B-filmet. Ezen a buta engedményen nem segít a cselekmény végére odacsomózott többszörös fordulat sem, ami kifejezetten úgy néz ki, mint kopaszodó divatrasztán a műhajból készült dreadlock: szervetlenül és idegenül fityeg.
Maga, ahogy a film elindul és tulajdonképpen míg eljut a végkifejletig, az tényleg ötletes. Na jó, a gáz-téma tényleg gáz, de hát valahogyan el kellett érni, hogy a düledező gyárcsarnokba összezárt alkalmi társaság egyszerre nem emlékezzen semmire. Brandnek nem ártott volna a filmfőiskolán bejárnia az órákra, amikor Bunuel volt soron, a megoldáshoz onnan meríthetett volna ihletet. De most már mindegy, mint a matekórán, fogadjuk el, hogy gáz van. OK. Ezenkívül tényleg izgalmas a 'ki kicsoda és főleg ki kivel van'-játék, ez a rész ügyes, megfelelően kidolgozva, kicsit húzva-sűrítve akár még színpadon is megállná a helyét. Jók a színészek: Jim Caviezel riadt szemeiből elhisszük, hogy tényleg nem tudja, most mi van. Greg Kinnear és a többi kiváló színész pedig egyáltalán nem segíti abban, hogy erre rájöjjön, hiszen ők maguk sincsenek tisztában a helyzettel - kitűnően játszanak. Percenként változnak a viszonyok. Aztán csak megy az ide-odavagdalkozás és lassan elgondolkozunk, hogy akkor most mi lesz ennek a megoldása, de érezzük, az alkotók is ezen tökölnek: aztán asztalra csapnak és rosszul döntenek. Amikor először kivág a film a külvilágba, na ott szökik el a luft. Kár érte, mert így csak félig jó a film. Asanisimasa: 5/10
