Mondjuk, dokuhétfő.
19.00-órától az m2 a hatvanas évek-béli Moszka tér zűrös colour local-ját idézi meg a Kalef - A Moszkva téri galeri című dokumentumfilm első részében. Érdekes megszólalók, politikai felhangok, gumibotok és galambok.
Utána rögtön kapcsoljunk a Duna II-re, ahol a norvég fjordok közé kalandozhatunk az Északi történetek, vízből, kőből, fából című útifilmben. A filmben a norvég fjordok között csalingázunk, miközben történeteket hallunk vízről, fákról és kövekről. Ből. Vadregényesen szép lesz.
Miután elandalodtunk a jégcsipkézte fjordok látványán, épp kilenc óra van, hogy Gázába kapcsoljunk, illetve az alap Duna tévére, amely Gázába visz el minket A fiatal Freud Gázában című doksiban. Az egyszerre tragikus és komikus hangvételű filmben egy fiatal pszichológust követünk, aki napról napra a menekülttábort járja, hogy lelket öntsön az emberekbe, mintegy mellesleg, megismerjük a Gázai övezet utóbbi néhány évének történelmét, ezúttal onnan nézve.
Az ördög ügyvédje ekkor már egy félórája megy a Viasat3-on, amúgy 21.30-kor kezdődik. Al Pacino miatt is természetesen, de most inkább talán állandó, zseniális és pótolhatatlan szinkronhangjának, Végvári Tamásnak emlékére nézzük meg e filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy tolmácsolni tudta Pacino (és mások) óriási játékát, amellett, hogy ő maga is kitűnő színész volt. Egy kis ízelítő a filmből, hogyan beszél Végvári-Pacino (sátáni bölcsességgel) Istenről: