asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Babák - Az első év (Bébé(s)/Babies, 2010)

2010.10.20. 13:57 efes

Mindenkinek minden útja egyetlen, méghozzá ugyanolyan lépéssel kezdődik – az ismert távol-keleti bölcsesség e variációja lehetne ennek a francia filmnek a mottója, egyben tanulsága is. A filmben négy kisbaba fejlődését követhetjük nyomon a születéstől az első szülinapig, a világ négy táján, négy teljesen különböző kultúrában. 

Dokumentumfilm a moziban?
Volt már jó néhány precedens erre, a mozi mai általános recessziójában azonban talán ismét jogos a kérdés: Van-e helye a mozikban a dokumentumfilmnek egy olyan világban, amikor tuti recept alapján tömegszórakoztatásra kihegyezett közönségfilmek buknak akkorát, mint ide Hollywood? Egy ilyen gazdasági szituációban megéri egy alapvetően jobb sorsra érdemes, de mégis csak rétegműfajt esetleges megalázó helyzetbe hozni, hogy egy-egy példánya néhány száz fős nézettség után egy-két hét után kukába kerüljön? Nos, vannak, akiknek igen, és van, amit igen. Hála istennek, vannak még forgalmazók, akik olykor le mernek lépni a gondosan kikövezett főútról, és egy-egy periférikus alkotást olykor méltónak tartanak arra, hogy lesz-ami-lesz alapon a nézők kényére-kedvére bocsájtsák, és igen, vannak olyan dokumentumfilmek, melyek igenis méltók a moziforgalmazásra. Némelyik, mint pl. Godfrey Reggio Koyaanisqatsija, Ron Fricke Barakája, Jacques Perrin Vándormadarakja, vagy a Nuridsany-Pérennou páros által jegyzett Mikrokozmosz-Füvek népe ma már kultuszfilmmé vált több, egymást is metsző halmazt képező szubkultúrában, míg mások tényleg említés nélkül kerültek le a napirendről. Az ok egyszerű: ezek a filmek látványban olyat képesek nyújtani, ami az óriási mozivásznon is megállja helyét, sőt még túl is képes tenni a legtöbb játékfilmen e tekintetben, emellett túlmutatnak a dokumentumfilmek klasszikus definícióin is. Nem csak a valóság mennél objektívebb megragadására törekszenek, hanem a képek, a zene és az általuk sugallt hangulat segítségével akár elvont filozófiai elmélkedésre, hovatovább meditációra is alkalmasak. Thomas Balmes Babák című filmje is ebbe a vonulatba tartozik.
 
A tuti recept
Ennek egyik fő oka, hogy már a film címéből is látni, az ismert és közhelyességig idézett atombiztos hollywoodi sikerreceptet alkalmazza, egyenesen a negyedik hatványra emelve. Balmes rögtön négy kisbabát követ egy éven át kamerájával, akik körül (mintegy szorzóként) még állatok, cicák, kecskék, kutyák és szarvasmarhák is feltűnnek. (Siker=4cuki⁴) A hollywoodi recept szerint ilyen szereposztással képtelenség megbukni. Mindemellett, képileg is rendkívül látványos a film – semmi Home-videós kézikamerázás, stabil, nyugodt szélesvásznú nagytotálok és intim, jól megvilágított, mégis természetesnek ható közelik, a gyerkőcök környezetének néhány parádés panorámájával tagolva, mégsem maradunk le semmi lényegesről. Csoda, hogy a vetítésről még az ismert, morcos és szőrmók kritikus is széles vigyorral az arcán jött ki?
 
A földgömb négyszögesítése
Balmes filmjének alapkoncepciója minden bizonnyal az emberi faj egyenlőségének csodás eszménye lehetett, amikor kiválasztották a film főszerepére a négy babát, pontosabban, akkor még a négy anyát. Egy baba az afrikai Namíbia szavannájáról, egy a gazdag San Franciscóból, egy a mongol sztyeppéről és egy Tokió közepéről. A namíbiai és a mongol anyuka állattartásból él, a természettel teljes harmóniában, ám az afrikai család gyakorlatilag őskori körülmények között, a tágabb külvilágtól teljes elzártságban tölti idejét, a mongol jurtát már televízió, telefon és egy óriási parabolaernyő kapcsolja be a világba. Az amerikai anyuka a filmiparban, míg a japán a divatszakmában dolgozik, a civilizáció minden hasznával megverve. Akinek családjában akad csecsemő, az tudja, hogy egy ilyen emberkének minden pillanata csoda, és minden pillanata színtiszta burleszk. Ekképpen a Babák című film minden jelenete ellenállhatatlanul mulatságos, ám emellett tanulságos is. Az afrikai skacc a világ legtermészetesebb módján lóg anyja csecsén, míg az amerikai kollégája türelmetlenül várja, míg anyja egy nagyipari tejfejő automata segítségével lefeji anyatejét. Az utóbbi nyilván kímélni akarja mellének formáját, ami érthető, hiszen látjuk, ahogyan az afrikai baba agresszívan követeli a betevőjét, az azért mellmasszázsnak elég durva. Ennek ellenére –hisz’ erről szól a film– túlzott különbség nem látszik a két anya melle között férfiszemmel: a tejfejő automata sem igazán könyörületes. Lehetne sorolni az ehhez hasonló párhuzamokat, vagy a babák csetlését-botlását, maradjon azonban ez meg a nézők örömére. Annyit szögeznék még a végére, hogy a film, gyakorlatilag szavak nélkül, csakis a képek tanúsító erejével bizonyítja mindenféle rasszizmus hiábavaló oktalanságát: szülessen egy egészséges gyermek akármilyen kultúrába, akármilyen családba, nem fog gyorsabban fejlődni egyetlen év alatt a másiknál. Azok a bizonyos első lépések minden embergyermek számára ugyanakkorák. Asanisimasa: 9/10
 
Érdekességként, idemásolom a filmben szereplő szülők utólagos interjúit, mert igen tanulságosak. Figyelem, csak a film megtekintése után érdemes elolvasni őket!
 

A szülők nézőpontja

2009 novemberében és decemberében az alkotók levetítették a kész filmet a főszereplő szülőknek és gyerekeiknek. A forgatás óta mind a négy baba sokat nőtt, három és fél, négy évesek lettek. Az élményről az alábbiakban számoltak be az anyák és az apák, Tarererua és Hindere Namíbiából, Susie és Frazer az Egyesült Államokból, Seiko és Fumito Japánból, Mandakh és Purev Mongóliából.

PONIJAO – A NAMÍBIAI KISLÁNY

A felkérés

„Azért fogadtam el a felkérést, hogy szerepeljünk a filmben, mert eddig egyetlen terhességem alatt sem voltam kórházban, és ez azt jelentette, hogy most egy orvos vigyázna rám. Nagyon szegények vagyunk, és másként soha nem jutottam volna el egy orvoshoz. Nagyon érdekes élmény volt, hogy lefilmezték az életünket, és velünk együtt más nőket is különböző országokban.” (Tarererua)

„A produkciós cég fizette Tarererua kórházi számláit anélkül, hogy megkérdeztek volna. Így nem kellett eladnom egy kecskét. Fizettek a forgatásért, de csak Ponijao jövőjéért mentünk bele. A forgatás előtt Thomas (a rendező) virágokat és ételt hozott nekünk. Sok más asszony közül választotta ki a feleségemet. Nagyon kedves volt!” (Hindere)

A szereplőválogatás

„Két ember keresett meg minket, miután megtalálták a nevemet a falu névjegyzékében. Készítettek fotót is rólam. Thomas elmondta, hogy beszélt a falu vezetőjével, hogy francia emberek idejönnek dokumentumfilmet forgatni. Azt mondta, hogy más, környező faluban is megkerestek asszonyokat, de ők nem akartak részt venni a filmben, és ő úgy döntött, hogy velünk szeretné leforgatni. Nagyon örültem, de nem mentünk bele azonnal. Megállapodtunk abban, hogy mit kér tőlünk pontosan. Aztán megmondtuk neki, hogy örömmel segítenünk.” (Tarererua)

A forgatás

„Élveztem a forgatást. Thomas reggeltől éjszakáig filmezett minket. Csak ebédelni álltunk meg. Együtt dolgoztunk, mintha egy nagy család lennénk. Minden nap örültünk neki, amikor eljött forgatni. Mindenkit végigkérdezett, hogy jól van, egészséges e. Hozott nekünk ételt, mindent, amire szükségünk volt. Gondoskodott rólunk.” (Tarererua)

A szülők gyerekükről

„Számomra Ponijao sztár. Most láttam először képernyőn. Nagyon boldog és játékos a filmben. Azt szeretném, hogy egészségesen nőjön fel a kislányom. Azt szeretném, ha szép helyen élne, egy szebb otthonban, ahol tud majd gondoskodni a saját gyerekeiről, úgy, ahogy mi is tettük vele, és a forgatásért kapott pénzzel.” (Tarererua)

A többi kultúráról

„A többi baba másként fejlődik. Szerintem azért, mert jobb körülmények között élnek. Anyjuk jól táplálja őket. Az egészséges ételnek köszönhetően egészségesek ők is. De az meglepett, hogy nem figyelnek rájuk, egyedül hagyják őket. Kicsit féltem, hogy az amerikai kislánynak baja esik, amikor kiesett a babakocsiból a parkban. Én mindig a gyerekeimmel vagyok, ahogy látni lehet a filmben. A legboldogabb a kis mongol fiú, még ha csak a wc-papír gurigával játszik teljesen egyedül.” (Tarererua)

Mit szólt a filmhez a gyerek?

„Ponijao nagyon boldog volt, amikor látta a filmet. Láttam magát kisbabaként, kúszni-mászni. Büszke rá, hogy elmondhatja, szerepelt egy filmben a testvéreivel és az anyjával. Engem nem látnak a filmben, pedig néha ott voltam a forgatáson. Nem csak a nők vigyáznak a gyerekekre, az apák is, csak a férfiaknak mindig nagyon sok a dolguk a nyájjal körül.” (Hindere)

Meglepő és vicces jelenetek

„Nagyon meglepődtem, amikor az amerikai anyuka rátett a mellére egy pumpát, hogy tejet fejjen, és azt adta a kislányának. Itt mi várunk a tejre, hogy a saját idejében induljon meg. Akár két napba is telhet. Közben kecsketejet adunk a babának. Ezt nagyon érdekesnek találtam.” (Tarererua)

A tapasztalatról

„Lenyűgöző, hogy más országban élő emberek láthatnak minket, hogy hogyan élünk. Szerettem volna találkozni a filmben szereplő többi asszonnyal is. Szeretném, ha Ponijao újra láthatná a filmet, ha felnő, hogy láthassa, mit tettünk érte. Jobb körülmények között fog tudni felnőni, azáltal, hogy részt vettünk a filmben.” (Tarererua)

“Nagyon jó dolog, hogy elkészült ez a film. Sok dologra megtanít, láthatjuk, milyen más országok, és hogyan élnek ott az emberek. Ha sorozatot csinálnának belőle, újra nagyon szívesen befogadnánk a stábot a családunkba.” (Hindere)

Családi adatok

  • A család a Himba törzsbe tartozik.
  • Epembe faluban élnek, Opuwo közelében, Namíbia észak-nyugati részén.
  • Tehén- és kecsketenyésztésből élnek.
  • Hindere (az apa) folyamatosan mozgásban van, hogy vizet találjon az állatoknak.
  • A természettel harmóniában élnek.
  • A családnak tíz gyereke van, köztük egy újszülött. A legidősebb, Tjombinde, 26 éves, Ponijao, a második legfiatalabb pedig három és fél.
  • Tarererua nyolc hónapos terhes volt, amikor a rendező először találkozott vele.
  • Tarererua-nak nagy vágya, hogy egy szép házban éljen egy városban, ugyanakkor folytatná a Himba tradíciót, és átadná gyerekeinek is.
  • A családból csak egy gyerek jár iskolába, de anyjuk szeretné, ha még ketten mehetnének tanulni.
  • Ponijao karaktere: erősen kötődik a családjához, könnyű természetű, fotogén, szeret táncolni, inkább az ételtartó zsákkal szeret játszani, mint az igazi játékokkal.

HATTIE – AZ AMERIKAI KISLÁNY

A felkérés

„A projekt univerzális látkép a gyerekekről. Azt gondoltuk, érdekes lenne Hattie-nek kapcsolatba kerülni más országokkal. Ezek a gyerekek mind a saját kultúrájuk szerint nőnek fel. A film úgy mutatja be az életet, amilyen, és új horizontokat tár elénk. Nagyon jó lenne, ha Hattie 12-13 évesen el tudna utazni és találkozna a filmbeli gyerekekkel.” (Susie)

A szereplőválogatás

„ 2006 januárjában egy barátom megkérdezte, lenne e kedvem részt venni egy filmben, ami kisbabák életéről szól. Ráadásul éppen olyan babát kerestek, aki San Franciscóban környékén születik április-május körül. Azt válaszoltam, hogy a mi gyerekünk akkoriban fog megszületni. Thomas iderepült és találkoztunk. A szándékai ezzel a filmmel a lehető legjobbak voltak.” (Frazer)

A forgatás

„Nagyon izgalmas volt részt venni a filmben, de nem akartuk, hogy a stáb állandóan a nyakunkban lihegjen. Tudom, mit beszélek, a filmiparban dolgozom. Azt kértük, hogy Hattie csak mint kisbaba legyen lefilmezve, hogy ne vonódjanak bele túlságosan az életünkbe.”

(Frazer)

„Nem akartuk, hogy magát a szülést lefilmezzék. Volt egy szerződésünk, ami kikötötte, hogy a baba természetes szükségleteit, mint az evés és az alvás, tiszteletben tartják. Azonnal kiszálltunk volna, ha csak egyszer is megzavarták volna. Sőt, Frazer bizonyos jeleneteket maga forgatott le. Különválasztotta a filmet a saját életünktől és ez jó volt. Így nem volt olyan, mintha a stábbal együtt élnénk.” (Susie)

A szülők a gyerekükről

„Hattie nem egy sztár. Ő csak egy kisgyerek egy gyerek igényeivel. Semmitől sem fél. Kipróbálja a dolgokat, s ha nem tetszik neki valami, gond nélkül továbbmegy. Alapos megfigyelő, és semmi nem tudja felizgatni. Szerettem hallgatni az első hangokat, amiket először kiadott. A kórházban történt. Ez egy olyan egyedülálló pillanat, amit soha nem lehet megismételni. Azt a részt is szeretem, amikor meghámozza a banánt, a rossz oldalból harap, rájön, hogy rossz íze van, kiköpi, és eldobja. Többet nem próbálkozott vele.” (Susie)

„A kórházi jelenetek kiábrándítóak voltak és nehéz volt végignézni. Rossz tapasztaltot szereztünk Hattie születésekor. Volt némi probléma a légzésével, és az orvosoknak ki kellett tisztítaniuk a tüdejéből a folyadékot. A kórházban rengeteg orvos és monitor volt, és néhány koraszülött baba, akik nagyon rossz állapotban voltak. Szerencsére Hattie nem volt veszélyben. Kapott némi antibiotikumot és három nappal később kijöhetett.” (Frazer)

A többi kultúráról

„Soha nem voltam Tokióban, de a japán anyukával azonosulni tudtam abban, ahogy a gyerekét neveli: elmegy a parkba, az állatkertbe, elviszi a kicsit a bölcsibe, mert dolgoznia kell. Namíbiában a gyerekek egy egészen más kultúrában nőnek fel. A hagyományok nagyon erősek. Ponijao-nak ugyanolyan nyaklánca van, mint az anyjának, és az első ruha, amit visel, egy ágyékkötő. A namíbiai gyerekek sokkal szabadabban nőnek fel, mint a mieink. Az Egyesült Államokban, ha meglátod, hogy egy gyerek megnyalja egy kutya nyelvét egy parkban, egy tucat szülő azonnal rákiáltana, hogy hagyja abba. Namíbiában senki nem pánikol, minden olyan egyszerű.” (Susie)

Mit szólt a filmhez a gyerek?

“Hattie-t beszippantotta a film témája. Mutogatott magára, amikor feltűnt a képernyőn. Szerette azt a jelenetet, amikor a fel és le ugrál a hintás ülőkéjében, és azt is, amikor a macskát nézi. Azt a részt nagyon érdekesnek találta, amikor a két másik kisgyereknek levágják a haját. Attól is odavolt, amikor a mongol kisfiú pisilt. Kíváncsisága odáig terjedt, hogy megkérdezte, egy kislány vagy egy kisfiú pisilt a filmben. Nagyon meglepődött azon is, hogy egy kakas végigsétált a mongol baba ágyán.” (Susie)

Meglepő és vicces jelenetek

„A film tele van csodálatos jelenetekkel. Ott van például, amikor a japán kislány megpróbálja megérteni, hogyan működik a játéka. Véletlenül működik, de amikor megismétli, már nem sikerül. Elkeseredik, és hangot is ad neki. A kecskés mongol jelenet is elképesztő, amikor odasétál a lavórban fürdőző babához, és beleiszik a vizébe, a kisfiú meg egyáltalán nem bánja. Amikor hallja, hogy az anyja rákiált az állatra, nagyon figyel, és úgy tűnik, ráébred, hogy valami furcsa történhetett. Az is nagyon érdekes volt, ahogy az afrikai anya bekente a hasát a vörös porral, és a fia fejbőrét is, miután levágta a haját egy késsel.” (Susie)

A tapasztalatról

„A projektnek köszönhetően sokkal figyelmesebben tudtam tanulmányozni Hattie viselkedését. Nagyon érdekes volt a világot az ő szemével nézni. Olyan volt, mint egy színház, még ha egy stáb is ott volt. De miközben a filmet nézem, arra is rájöttem, hogy Hattie-nek nem kell versengenie senkivel a figyelemért. Egyedüli gyerek. Ez akkor merült fel bennem, amikor a mongol babát néztem a filmben. Sokan veszik körül, akik sok mindent megosztanak vele. Gyönyörű volt ezt látni.”  (Susie)

Családi adatok

  • A család Oaklandben, San Francisco közelében élnek.
  • Susie WISE, az anya a Stanford University (California) professzora.
  • Frazer BRADSHAW, az apa operatőr. Első rendezése (EVERYTHING STRANGE AND NEW) számos amerikai fesztiválon nyert díjat.
  • Egyikük sem Oaklandben született, de a nyolcvanas évek kezdete, az egyetemi éveik óta itt élnek.
  • Egyetlen lányuk van: Hattie.
  • Hattie karaktere: Kíváncsi, energikus gyerek, aki először félénk, de öt perc múlva már barátkozik. Szeret történeteket mesélni, biciklizni, festeni, és tornázni.

MARI – A JAPÁN KISLÁNY

A felkérésről

„Már terhes voltam, amikor először hallottam a filmről. Mivel Mari az első gyerekünk, megláttam a lehetőséget, hogy egy különleges és szokatlan élményben legyen részünk. A férjem és én is a divatiparban dolgozunk. Tudjuk, mit jelent egy forgatás, de egy dokumentumfilmben megjelenni egészen más. Nem gondoltam, hogy az egész világon bemutatják a filmet.” (Seiko)

„Ennek a filmnek fontos üzenete van. Az én generációm számára az apaság nagyon sokat jelent. Az én apám nagyon elfoglalt volt. Nem fordított túl sok energiát a családjára, és a gyerekei nevelésére. Húsz éve Japán a gazdasági fejlődésre fókuszált. A nők nem dolgoztak, az anyák otthon voltak a gyerekekkel, míg az apák keményen dolgoztak valahol. Most már jóval gazdagabb az ország, és sokkal több időnk van a családunkkal foglalkozni.” (Fumito)

A szereplőválogatás

„Thomasszal egy hotelben találkoztunk, ahol Tokióban lakott. Az ajánlat egy kicsit bizarr volt, mivel még soha nem vettünk részt olyan forgatáson, amelynek mi voltunk a tárgyai. Fogalmunk sem volt, mi történik majd a szülés után, teljes meglepetés volt.” (Fumito)

A forgatás

„Tokióban forgatni nagyon nehézkes, nehéz engedélyt szerezni ahhoz, hogy egy épületet kívülről lefilmezzenek, és nem engedték, hogy a kórházban forgassanak. Nekünk egyáltalán nem jelentett problémát. Hagytuk, hogy tegyék, amit tenniük kellett, ők pedig elképesztően tapintatosak voltak. Persze néha amikor ők forgatni akartak, Mari épp aludni akart!” (Seiko)

A szülők a gyerekükről

„A filmben tanúi lehettünk, ahogy a jövő nagy sztárja megteszi első lépéseit. A kedvenc jelenetem, amikor a játékboltban ül a babakocsijában. Tágra nyílt szemmel néz körül. Úgy tűnik, mintha valamit különösen nézne. Nagyon édes jelenet.” (Fumito)

A többi kultúráról

„Úgy gondolom, sokban hasonlítok az amerikai anyához. Mindketten foglalkozásokra járunk, és összejárunk más gyerekes családokkal. A namíbiai anya éppen az ellenkezője, teljesen egyedül gondozza gyerekét. Elég csendes, de érezni lehet, mennyire szereti őt. Sokkal zártabbnak, önmagába záródónak tűnik az a társadalom, de az biztos, hogy nagyon erős a kötődés a családtagok között.” (Seiko)

Mit szólt a filmhez a gyerek?

„Mari felismerte magát. Tudta, hogy ő az, felismerte a saját arcát. Mi is folyamatosan filmeztük, és levetítettük neki a filmeket. De nem szerette látni magát a képernyőn, mint baba, hiszen ő már egy nagylány!” (Seiko)

Meglepő és fura jelenetek

„Nagyon meglepődtem, hogy a mongol kisfiút az ágyhoz kötötték egy madzaggal. Gondolom nagyon hidegek arra a telek. Talán ez tartja melegen?” (Seiko)

A tapasztalatról

„Nagyon megindítónak találtam a filmet. Érződik belőle a hatalmas szeretet. Egyszerre látjuk a gyerekek fizikai és érzelmi fejlődését. Ez minden család közös nevezője. Remélem, a közönség is ugyanezt fogja érezni.” (Seiko)

„A film négy baba fejlődésének gyönyörű példája. Amikor az emberek megnézik, meg fogják érteni, mekkora hatalmat képvisel egy gyerek az életünkben.” (Fumito)

Családi adatok

  • A szülők a divatiparban dolgoznak.
  • Amikor Mari megszületett, egy kis tokiói apartmanban laktak, a Shinjuku negyedben, a város észak-keleti felében. Másfél éve beköltöztek a központba.
  • Egyetlen gyerekük: Mari.
  • Mari és a cica nagyon közeli kapcsolatban vannak. A macska már azelőtt megvolt, hogy a kislány megszületett. Mari parancsolgat neki, és néha úgy veszekednek, mint a kutyák és a macskák szoktak.
  • Mari karaktere: Mindenre kíváncsi, új élményeket és helyeket keres állandóan. Teljesen izgalomba jön, ha megijed, nagyon jó az étvágya, és úgy gondoskodik a babáiról, mint egy anyuka.

BAYARJARGAL – A MONGOL KISFIÚ

A felkérésről

„Amikor először hallottunk a filmről, nem voltam biztos benne, hogy szeretnék benne részt venni. Mondták, hogy nem kell szerepet játszanunk, csak éljük a mindennapi életünket. A terv az volt, hogy megfigyelik az életünket, és ahogy a gyerekeink nőnek. Nem kellett megerőltetnünk magunkat és senki nem pazarolta az időnket. Tetszett a hozzáállásuk, úgyhogy a feleségem és én úgy döntöttünk, hogy elvállaljuk.” (Purev)

A szereplőválogatás

„Thomasszal először a kórházban találkoztunk, ahol Mandakh szült. Már nagyon közelgett a pillanat! Amikor Thomas bement a szülőszobába, óriási mosoly ült az arcán. Az orvosok hívták be. Először Mandakh nagyon izgult. De a végére a nagy fájdalom miatt teljesen elfelejtette, hogy egy stáb filmezi a kisfiunk, Bayarjargal születését.” (Purev)

A forgatás

„Néhány alkalommal egyedül hagytuk a stábot a babával. Megbíztunk bennük. Nem tudtunk mindig vele lenni, csak azért, mert a stáb filmezte. Nagyon sok dolgunk volt az állatokkal és a házimunkával. Úgy éltünk, mint mindig. Télen, hogy megakadályozzuk a babát abban, hogy megégesse magát a jurta közepén levő tűzhelynél, odakötöttük az ágyhoz a csuklóját egy szalaggal. Így megmaradt a mozgás szabadsága, de biztonságban is volt, ha egyedül maradt. A gyerekek így nőnek fel Mongóliában.” (Purev)

A szülők a gyerekükről

„Számunkra Bayarjargal nem egy filmsztár. Szeretem nézni az első lépéseit a film elején. Az idő nagy részében az lehetett az ember érzése, hogy sokat küzd a bátyjával, de a valóságban nagyon közel állnak egymáshoz. Megosztják az ételt, és megvédik egymást. Ha az egyiküknek problémája van, azt közösen oldják meg.” (Purev)

A többi kultúráról

„A japán és az amerikai baba nagyon fejlettnek tűnt. Ezekben az országokban csoportban nevelik a gyerekeiket. A szülők énekelnek nekik. Gyakran veszik fel őket. De nagyon sajnáltam a japán kislányt, mert olyan sok időt tölt bezárva a lakásba. Pedig mennyi ember veszi körül. Szeretném, ha boldogan nőne fel. De aki a legérdekesebb volt, az afrikai kislány. Arrafelé a gyerekeket keményen ütik az iskolában!” (Purev)

Mit szólt a filmhez a gyerek?

„A film rólam szól, az égről, és az ég hangjairól. Megmutatta, amikor leestem a motoromról. Rögtön felálltam. És a bátyámról is szólt, aki megütött engem. Nem mindig ismertem fel magam. Emlékszem arra, amikor bicikliztem, és szeretem azt a részt, amikor megtanulok járni. (Bayarjargal)

Meglepő és vicces jelenetek

„Tetszett az az egyszerűség, ahogyan az afrikai kislányt felnevelik. Amerikában és Japánban a gyerekeket úgy nevelik, mint Mongóliában. Még akkor is, ha ők városi gyerekek, míg a mieink nagyon közel vannak a természethez. Nem lehetünk velük állandóan, mert nagyon sok a munkánk.” (Mandakh)

A tapasztalatról

„A film nagyon tisztán mutatja be, hogyan neveljük a gyerekeinket. Mongóliában a sztyeppe szívében szívében nőnek fel. Kapcsolatban vannak a természettel. Az életük békés. Szeretem nézni a szabadságot, amiben a családom él. Szeretném, ha a világ össze gyereke megtapasztalná azt a belső békét, ami bennünk van. A film után azon is elgondolkodtunk, hogy változtatni szeretnénk, fejleszteni az életkörülményeinken. A tisztasági lehetőségek itt sehol sincsenek a nyugati világhoz képest. Ez segíteni fog, hogy jobban rendezzük be az otthonunkat.” (Purev)

Családi adatok

  • A család Bayanchandmaniban él, az ország közepén, a sztyeppén.  
  • Két gyerekük van, mindketten fiók, a kisebbik Bayarjargal.
  • Marhát és birkát tenyésztenek.
  • Nagyon közeli kapcsolatban állnak a természettel.
  • Bayarjargal karaktere: Érzékeny, készséges és különlegesen együttműködő. Öszinte, figyel másokra, és szereti összemérni az erejét másokkal. Biztos magában, és szeret a bátyjával játszani, akivel nagyon közel állnak egymáshoz. Szeret biciklizni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr402350653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.