asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos/The Secret in their Eyes, 2009)

2010.10.27. 15:21 efes

Néhányan talán meghökkentek, milyen film az, ami elvihette a biztos befutónak tartott Fehér szalag elől az idei, 2010-es legjobb nem angol-nyelvű filmnek járó Oscart. Nos, ilyen. Egy évtizedeket átölelő, szövevényes cselekményű, érzelmes, néhol vicces, mégis felkavaró erejű, tipikusan dél-amerikai történet. 

A latin-amerikai kultúra nagy éve
Itt Európában, Dél-Amerikát emlegetve, a legtöbb ember azonnal a végeláthatatlan, nyúlós és ragadós szappanoperákra gondol, a férfiak talán még a focira. Amazonas, a világ legnagyobb folyója – erre is tán sokan emlékeznek még az általános iskolai földrajzórákról. Hogy idén az irodalmi Nobel-díjat egy dél-amerikai író kapta, az már rétegműfaj ebben a ’Ki tud többet Dél-Amerikáról’ kontesztben. Az pedig, hogy Maria Vargas Llosa nevét is tudja valaki, tényleg plusz hangszórót érő találat. Ilyen világot élünk most, ne csodálkozzunk semmin sem. Ha valaki Llosa mellé még odabiggyeszti Borges, Garcia Marquez vagy esetleg Julio Cortázar nevét, akkor egy rejtőzködő könyvmoly-gerillát találtunk. Minden könnyebb lenne persze, ha ezeket az urakat, pontosabban, azokat, akik még élnek közülük, valaki benevezné egy valóságshowba… Filmek terén is hasonló a helyzet, néhány díjnyertes alkotás, amikre csak néhány éles szemű (értsd: még látó) filmrajongó emlékszik. Központi pályaudvar, az Isten városa, az Aura, és még jónéhány más, jobb sorsra érdemes latin-amerikai mozi porosodik érdemtelenül a videotékák legalsó polcain (ha egyáltalán ki vannak még rakva). A Szemekbe zárt titkokra is ilyen sors vár, hiába nyerte el idén az esélyesebbnek tartott Fehér szalag, és más, amúgy szintén kitűnő alkotások elől a legjobb nem angol-nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Az efféle gondolatgazdag, érzékeny, lassú ritmusú filmek ma már nem vehetik fel a versenyt a mozikat ellepő és a nézőket elkápráztató, térhatású színorgiával. Ha esetleg nyernek valami nagyobb díjat, akkor is be kell érniük az erre az alkalomra rájuk vetülő néhány hétnyi reflektorfénnyel. Ebből a szempontból vétkes késedelemmel érkezett el hozzánk ez a mozi… 2010 azonban mindenképpen a dél-amerikai kultúra nagy éve, akár tudunk róla, akár nem. Természetesen én azon vagyok, hogy tudjunk mindenről…
 
Ezt egy életen át kell játszani
A filmezést az amerikai tévéiparban kitanult, és már a 2001-es Örömfiúval is Oscarra jelölt Juan José Campanella filmje egy törvényszéki nyomozóról szól, aki nyugdíjba vonulása alkalmából úgy határoz, hogy regényírásra adja fejét. Benjamin (akit az előbb említett Aurából is ismert és Campanellával már az Örömfiúban is együtt dolgozó Ricardo Darín alakít, gyakorlatilag tökéletesen), mint minden jó író, saját életébe nyúl vissza témáért. A pályája elején történt szörnyű gyilkosságból kiindulva, annak egész életére kihatással lévő, szerteágazó következményei, szerelmek, barátságok, magány, politika, történelem, karrier, bűn és bűnhődés, bosszú és megbocsátás fonódik össze a filmmel kvázi együtt íródó regényében. A film amúgy igazából Eduardo Sacheri önéletrajzi ihletésű regénye nyomán készült, tehát igen erős a film irodalmi vonatkozása: így kerek a világ.
 
Amíg feszül a húr
A végletekig feszíti azt a bizonyos húrt Campanella filmjében, melyet kriminek csak az eléje ragasztott ’rendhagyó’ jelzővel lehet csak illetni. A Szemekbe zárt titkok csak annyiban krimi, amennyiben krimi Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése. Van benne bűnügy, sőt ez az egész origója, rendben van. Van benne nyomozás is, méghozzá olyan, amely az egész filmen végighúzódik, ám mégsem beszélhetünk vegytiszta krimiről. Lényegesen többről szól ez a film egy megdöbbentően brutális gyilkosságnál, okának, illetve elkövetőjének kiderítéséről, sőt még a bűnhődés metafizikájának sajátos kifejtésénél is. Egybefonódik a krimivel Argentína utóbbi harminc évének zűrös történelme, belpolitikai viszályai, társadalmának sajátos viszonyai, valamint a főhős, Benjamin Esposito főnökével, a gyönyörű és okos Irene-vel (Soledad Villamil kőkemény, titokzatos, emellett igazi latin temperamentumú asszonyfigurát alakít) folytatott bonyolult kapcsolata, mely leginkább talán a soha be nem teljesülő, elérhetetlen szerelemként lehetne legjobban jellemezni. Kiválóan eltalált, olykor a makrókig menően intim, máskor, mint pl. a stadionjelenetnél, elképesztően bravúros, nyaktörő kameramozgásokig terjedő képi világa van a filmnek: Félix Monti volt az operatőr. A mellékszerepekben egyáltalán nem mellékesen, remek karaktereket láthatunk. Parádésak a dialógok, különösen a Benjamin és kissé szittyós haverja közötti ugratások szellemesek. A virtuóz módon megírt forgatókönyv hibátlanul van filmre ültetve, tökéletes egységben simulnak egybe a vicces ugratások az önironikus és önreflexív „beszólásokkal”, a krimi megdöbbentő brutalitásával és a Perón utáni diktatúra titkosrendőrsége által megnyomorított társadalom pontos korrajzával. Az összetett filmet két hatalmas ívben fogja össze a romantikus szerelmi szál, valamint a bűnhődés és a bosszú sajátosan megoldott erkölcsi dilemmája. Asanisimasa: 9/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr102386192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bog.art 2010.10.28. 08:39:01

kösz', hogy ajánlottad, letöltöttem, megnéztem, tényleg jó film. azért nem ájultam el tőle, nekem kicsit túl szentimentális és időnként logikailag gyengus volt, persze csak akkor, ha krimiként nézem, ha a nagyívű drámai-romantikus regény-feldolgozást veszem alapul, akkor oké. egy picit zavart, hogy egyik főszereplő sem volt átlagember, bravúrosak voltak a csipkelődések, azokat élveztem legjobban, de ugyanez vett le az értékéből is, mert nem gondolom, hogy három ember (a főnöknő és két beosztottja) egyszerre ennyire agyas, brilliáns riposztokra képes figura. engem azért a fehér szalag sokkal inkább szíven ütött. (csak mellékesen jegyzem meg, hogy hozzánk méltatlanul ritkán jutnak el ázsiai filmek, pedig iszonyatosan jókat lehet köztük találni, ha már úgyis krimi-dráma, meg láttad az audition-t, ajánlom figyelmedbe a memories of murder című koreai krimit, ami a mi szürkület-ünkhöz mérhető, szvsz...)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.28. 09:42:13

@bog.art: Nem gondolom szentimentálisnak a filmet egyetlen pillanatában sem, csak talán elszoktunk attól, hogy egy férfit lehet gyenge pillanataiban, érzelmeiben is ábrázolni. Így kell ízlésesen, mint itt történik. Logikailag mi volt a hiba? Szerintem áll az egész, mint Katában a gyerek. Egy jogászokkal teli irodában szerintem baromira elfogadható, ha három egyenrangúan túlfejlett verbalitású egyén dolgozik együtt. A szóbeli riposztozás a szakmájuk.

Érdekes azonban, hogy ez az a film, amelyik a pasikritikusoknak (köztük sok igen finnyásnak) tetszik, sőt, kifejezetten tetszik, míg a csajok fanyalognak inkább. Az origós kiscsaj kifejezetten utálkozott - hát, biztos tudja, mit beszél...:D (van erre egy frappáns kifejezés, amit akkor szoktam emlegetni, ha dühös vagyok..:)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.28. 09:45:03

@bog.art: A Fehér szalag olyan száraz volt, mint a homok, engem speciel az nem hatott meg. Briliáns, intellektuális film, elismerem, de lélek az egy szemernyi sincs benne. Sőt, még formalista is. De ezen ne vesszünk össze, mert 9/10-es az is. Csak másért, mint ez.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.28. 09:45:56

@efes: Sőt, mondhatnám az idei Oscar harmadik, sőt negyedik külföldi filmjét is, melyek ugyanilyen jók, mint ezek, mégis mind más.

bog.art 2010.10.28. 14:36:48

na, ez tényleg mulatságos, hogy - ezek szerint - a csajok tartják (kicsit) túl szentimentálisnak, a pasik meg elájulnak tőle; én úgy vagyok az érzelmes filmekkel, hogy ha romantikus, akkor gátlástalanul legyen érzelgős, a jane austen-bronte nővérek legdurvább fajtából. de hát ez ugye, az ízlések és pofonok közhely kategóriába tartozik. nekem ebben a filmben teljesen érdektelen volt a pasi évtizedeken átívelő szerelme a szép főnöknő iránt, sokkal izgalmasabbnak tartottam a bűn-büntetés kérdését, ami viszont nem lett elég mélyen kidolgozva (számomra). a logikai bukfencek: nem igazán jött le nekem, hogy hogy lehet valakiről száz százalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy tutira ő volt a gyilkos, csak mert 'úgy' néz a fényképen és gyorsan elköltözött a lakóhelyéről. a gyanúsítás oké, de itt már mindenki készpénznek vette a bűnösségét, ami nekem egy kicsit durva. és az is sántított, hogy ha olyan agyas volt a rém, hogy évekig el bírt bújkálni a hatóságok elől + később titkos ügynökként vetették be, akkor hogy a fenébe sikerült röpke 4 perc alatt megtörni és kiszedni belőle a beismerő vallomást?...ne gyertek azzal, hogy a nő melltartója elvette az eszét, azért az intelligensebb cihopaták nem teljesen így működnek...a riposztokról változatlanul az a véleményem, hogy brilliánsak voltak, csak némileg könyvszagúak, de ezen nem akadunk fenn egy szépirodalmi mű megfilmesítése során, ugyi?
a fehér szalag lehet, hogy száraz volt, mint a homok, de pont az volt benne izgalmas, hogy szinte kézzel tapintható volt benne a lappangó erőszak, bár elismerem, hogy a rendező tényleg egy kicsit túl távol helyezte magát a történettől.
na, megyek, elolvasom az általad bírált csajnak a kritikáját...:-))))

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.28. 15:47:38

Na ez az, a pasi szerelme, egy pasi szemszögéből, az erős nő irányában - talán ezt veszik jobban a pasik, mint a csajok, nekik nem érdektelen, hiszen róluk szól. A csajok nyilván egy erős tesztoszteronistenre várnak, aki meghódítja őket, ellenben ez a faszi csak vágyakozik nagyjából plátóian. De az az igazság, hogy tesztoszteronistenek Hollywoodban laknak, és csak filmeken látni őket. A valóságban és az argentin filmeken normális, húsvér pasik vannak. Isznak, káromkodnak és reménytelenül szerelmesek az elérhetetlen(nek tűnő) okos nőbe. :) Érdekes és szintén hiteles módon, legalább annyira tartanak is tőle, mint amennyire vágynak rá... :)
A bizonyítási jelenet éppen annyi volt szerintem, amennyi kellett belőle ebben a filmbe, ha jobban, pszichológiailag részletesebben lett volna kibontva, az egy egész filmre elegendő lett volna. Ez az jelenet így viszont egyszerre mutatta meg a negatív figura valódi énjét és a nő szexuális és mentális erejét - egyben így van értelme annak is, miért nem rohanta le őt a vágyakozó főszereplő. Ki van ez a film nagyon sakkozva, nincs benne egy szem logikai hiba sem.

bog.art 2010.10.28. 16:53:41

ha már így belelendültünk, kekeckednék még egy kicsit, igaz, értelme nem sok, mert teljesen más szűrőn nézzük a filmet, már csak eltérő kromoszómáink miatt is. tényleg gyakran látom, hogy a pasik ezeket a don quijote-i figurákat mecsoda áhítattal szemlélik, ami valóban elég érthetetlen egy nő számára, de jól van ez így...:-)
számomra pont attól volt szentimentális (aztán ki-ki döntse el, hogy ez baj-e vagy sem), hogy sematikus volt a jellemrajz és a megvalósítás ennek remekül aláment, gyönyörű férfi gyönyörű nőt szeret reménytelenül, mellettük az igazi karaktert a nyamvadt kinézetű, ámbár zseniális alkoholista kolléga hozza (az egyetlen, akibe bele lehet szeretni, szvsz....), a gyilkos megfelelően gonosz képű és úgy is viselkedik - hm, szóval talán a rácsodálkozás kellett volna nekem valamire, de ezt a filmet csak végignéztem és arra gondoltam, hogy istenem, krimikből és drámákból is láttam már jobbat....ha arra a büntetés-cumóra jobban ráment volna a rendező, akkor igen, de egy kellően hatásvadász mondattal rövidre zárta, amiből kiderült, hogy a keskenyajkú gyilkoshoz 25 éve nem szól a fogvatartója....azt már csak a nagyon gonosz női énem súgja, hogy ha az áldozat egy csúnyácska középkorú nő lett volna, akkor is ekkora felhajtás lett volna az ügy körül...? de ez már tényleg szemétkedés, valamint érzékeltem, hogy a macsó don quijote a saját szerelmét vetíti bele az elhunyt arcmásába és az özvegy bánatába. (viszont legalább le kellett volna tépnie keskenyajkú gyilkos tökeit, amikor az lecsapta imádata tárgyát, vagy nem??? ez még a nemhalivudi hősszerelmesektől is elvárható!!!:-))))

thorvald. 2010.10.28. 17:03:22

Én ezt a filmet nem tudom hova tenni. Akkor néztem, amikor még a legtágabb Oscar-körben volt. Lehet, hogy az időzítés volt rossz, de annyira untam, hogy nem is néztem végig, pedig ezt ritkán csinálom. Meg voltam róla győződve, hogy ez az egy film biztos nem kap Oscart :)

Az Origo meg mióta mérvadó? ;P

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.28. 18:14:43

@bog.art: Azért baromi túlzásokba esel. Szó sincs Don Quijote-i figuráról, ez egy tök átlag pasas, mindenféle mániás depressziótól tulajdonképpen mentesen, egyszerűen arról van szó, hogy szerelmes abba a nőbe, de az argentin társadalmi sajátosságok miatt, a szakmai hierarchia miatt (ezek pontos és részletekbe menő ábrázolása is benne van a filmben!) nem kaphatja meg. Nem is gyönyörű a pasi, a női is csak latinos értelemben az. Széles csípejű asszonyállat. Az alkesz haver abszolút untermann, személyében szó sincs szerelemről, arról nem is szólva, hogy alkoholistába csak ne akarj szerelmes lenni, mert arra csúnyán ráfaragsz...:) Ő a vicces beszóló ember a partiban. A bűnhődés dolog, pont így, "hatásvadász módon"(szerintem ízlésesen és pontosan) viszont a non plus ultra, a katarzis, de ezt már thorvald nem is látta. :) Macsó Don Quijote? WTF? Ne lovald bele magad szerintem. Ez egy nagyon jó film, legfeljebb neked és az origós csajnak nem jött be. :)

_DelMare_ · http://reviewtonight.uphero.com 2010.10.28. 19:30:47

az origón megint ment a hiszti? (röhög) pedig ritka, amikor ilyen európai-barát film érkezik latinos-ból. stílusos és hangsúlyos történet vezetés, és hiteles karakteralkotás. kell ennél több? a Fehér Szalaggal való összehasonlítás, meg az 'almavadászat a körtefáról' esete.

thorvald. 2010.10.28. 19:37:47

de látta, mert belepörgetett, csak nem értette, miről van szó :D

amúgy én a hanekenek adtam volna oscart, úgy a következő ötven évre. hetekig gondolkoztam a filmen, gyomron vágott, csodáltam, letaglózott, sőt, most megkaptam a dévédét, és újra fogom nézni.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.10.28. 19:46:44

@thorvald.: Nekem meg ez ütött erősebbet. De hogy híres druszámhoz hasonlóan megoldjam a gordiuszi csomót: Én meg a Prófétának adtam volna. Na tessék. :D

bog.art 2010.10.28. 20:15:52

jaja, tényleg kicsit elszaladt velem a ló, nem volt ez annyira szar film, mint a kekeckedésből le lehet venni ("legfeljebb nekem és az origós csajnak nem jött be":-))), jó film, csak többet vártam az elalélt kritikák után. ó, és én is a prófétának adtam volna...;-))