Gothár Péter '96-os, a filmszemlén, amúgy Lola T-Fordosan, mindentvívő filmjében, a Haggyállógva Vászkában Vászka, a városi rabló egy koszlott szentpétervári (vagy már leningrádi?) lakás ablakán, másnaposan kinézve egy koporsót cipelő menetet lát, mely a szokástól eltérően, éktelen ricsajjal vonul végig az amúgy néptelen utcán. A gyászmenet botokkal sétapálcával, gerebélyével üti-vágja, csépeli a koporsót. Vászka azonmód ingben-gatyában kiugrik az ablakon, és kérdi a gyásznépet: Miért bántjátok azt a koporsót? Tartozik nekünk, aki benne van és úgy ment el, hogy nem rendezte! - kiáltozza a nép. Vászka zsebébe nyúl és egy marok papírpénzzel kifizeti a hőbörgő népet, majd fogja a koporsó taligáját, és egymaga viszi a temetőbe az ismeretlen halottat. Mit írjunk a fejfára? - kérdi a szintén megkent sírásó. Csak ennyit: -mondja Vászka, 19 óra 56 perc.

Gothár persze nem váltja meg ezzel a filmmel '56 emlékét, nem is ez a szándéka. Vászka, és a mellészegődő Ványka, a falusi tolvaj népmesei figuráinak szürreális, groteszk és abszurd története a törvényen kívüli, mégis a törvény által sújtott, de lelkükben, szellemükben szabad, vagabund félvilági alakoknak állít tündéri szépségű mementót, akik ügyeskedve, tehetségüket, kurázsijukat latba vetve próbálták túlélni a zsarnokságot. E filmben jelesül Zinovjev szovjet terrorját az Auróra hadihajó híres-hírhedt lövése utáni éveket élő Szentpétervárban, de értsd úgy, hogy bárhol, bármilyen diktatúrában.

Gózon Francisco ritkán látható minőségű esztétikai értéket lehelt a kényszerűségből még SP Betára forgatott, majd arról filmre felnagyított film képkockáiba, melyek tökéletesen teremtik meg egy elképzelt, valahol véletlenül megtalált, korabeli némafilm illúzióját, és adnak semmivel össze nem téveszthető, egyedi hangulatot a filmnek. A markáns orosz színészek által megjelenített groteszk karakterek fergeteges kavalkádja olykor Truffaut Jules és Jimjét idézi meg, de eszünkbe juthat Vizi és Ecsédi is, a Cseh-Bereményi-féle Frontátvonulásból, máskor meg Eizenstein Patyomkin páncélosa klasszikus képeinek parafrázisait látjuk, asszociációk özönének tűzijátékát gerjesztve az erre fogékony elmékben. Gothár filmje valódi művészi élményt nyújtani képes, időtálló alkotás. Asanisimasa: 9/10