Nyakas fickók vannak ott down under. Az új-zélandi illetőségű Martin Campbell (Casino Royale) például már másodjára vág bele ugyanabba a filmbe, holott az első sem volt sikertelen. A veterán Troy Kennedy-Martin (Kelly hősei, Vörös zsaru, Olasz meló) által írt "futurisztikus ökológiai thriller" első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata is már magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és logikus cselekményszervezésével. Valamilyen okból Campbell azonban úgy érezte, még egyszer neki óhajt látni a projektnek, ehhez híres kollégát is megnyert a főszerepre, a szomszéd szigetről: az ausztrál Mel Gibson alakítja eme új változatban a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. A két vén kecske azonban most nem nyal sót.

A sötétség határán erős expozícióval indít: az öregedő, magányosan élő zsaru, Tom (Gibson) régen nem látott lányát várja, aki meg is érkezik. Múló rosszullétnek tűnik a röpke hányás a kocsiban, Tom nem veszi észre a jeleket. Othhon azonban rosszabbul lesz a csaj, mire Tom felnyalábolja és orvoshoz viszi. Ahogy kilép az ajtón, egy autó fékez a ház előtt, egy pacák kiugrik belőle és hasba lövi a csajt. Tom kezdetben azt hiszi, hogy ő volt a célpont, csak elhibázták. Azonban hamarosan rá kell jönnie, hogy nem. A gyilkos pontosan célzott. Homlokon ér kidagad, szem kidülled, Tom a dolgok végére jár.

A jó felütés után azonban ezúttal Campbell bácsi már igencsak belebonyolódott Kennedy-Martin szövevényes történetébe, melyet nem nagyon sikerül a továbbiakban belegyömöszölnie a rendelkezésére álló szűk két órába. Nem arról van szó ugyanis, hogy a megszokott módon, Mel Gibson fogja magát, telerakja autóját fegyverekkel, foga közé túlélőkést szorít és felhajtja a gonoszokat, akiknek a végére vérét veszi, mert ez csak az egyik vonulata a sztorinak. Emellett a magaspolitika bűzös bugyraiba vesző atombizniszről is mesélni kell, a bennefoglalt karakterek motivációival, kapcsolatrendszereivel, satöbbivel színezve, aztán környezetvédő anarchisták is feltűnnek, valamint Tom rendőr lánya elvesztése feletti lelki tusájával is foglalkozni kell, méghozzá, pszichológiai alapossággal. Ez mind bele van írva a történetbe. Campbell ehelyett ide kap, oda kap, igen sok elvarratlan szál lóg ki a sztori amúgy is lyukas szövetéből. A túlzottan laza cselekményt nem tudja helyre pofozni a néhány, amúgy bravúros akciójelenet, de az aggasztóan öregedő Gibson sem, főleg, hogy rajta kívül más színész nincs is a filmben. A filmben elmesélt történet teljes kibontása nagyban a néző fantáziájára van bízva, ami amúgy nem lenne baj, csakhogy ez nem az a műfaj, ahol ez tolerálható, sőt, elvárt lenne. A végkifejlet színtiszta szentimentalizmusa pedig még a végén jól seggbe is rúgja ezt az amúgy is eléggé elfuserált, ám jobb sorsra érdemes kis thrillert. Ennek megfelelően, asanisimasa: 4/10