asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

I Saw The Devil (Akmareul boattda, 악마를 보았다, 2010)

2010.12.03. 17:45 efes

Kim Ji-woon ropogósan friss bosszúfilmjéhez képest honiftársának, Park Chan-wooknak (amúgy méltán) körülrajongott Bosszú-trilógiája legfeljebb illedelmes esti mese lehet csupán. Amit az I Saw The Devil (am: Láttam az Ördögöt) az óklasszikus szemet szemért-elv gyakorlati megvalósításaiból megmutat, annál több egész egyszerűen elképzelhetetlen józan ésszel (bár azért borítékolom, hogy napkeleten vannak még tartalékok ez ügyben is). Mindenesetre, aki ezt a filmet végignézi (majdnem két és fél óra!), az egészen biztosan látta magát a kaján ördögöt, teljes valójában.

A film sztorija nem egy etwas. Brutális sorozatgyilkos ritkítja az ifjú dél-koreai lányokat, melyeket némi szexuális erőszak után komótosan feldarabol, majd az így kapott testrészeket szanaszét szór a vidéken. A rendőrség tehetetlen, nem jut a gyilkos nyomára, egészen addig, míg a fiatal Dae-hoon titkosügynök mennyasszonya is a gyilkos áldozatává válik. Ekkor az ifjú ügynök saját kezébe veszi a dolgokat, és titkosszolgálati módszerek bevetésével kutatja fel a gyilkost, hogy mintegy személyes igazságszolgáltatóként, szembesítse őt saját eszközeivel. Mivel a gyilkos lelkén igen sok szörnyűség szárad, így a szembesülés sem merül ki egyetlen aktusban...

A film bosszú-lélektani szempontból tökéletes ellentettje az idei idegennyelvű Oscart elnyerő argentin Szemekbe zárt titokban ábrázoltnak, ott egy szofisztikált, humánus módját ismerhettük meg az önkézbe vett igazságszolgáltatásnak, itt azonban a zsigeri, már nem is emberi, sőt nem is vadállati, hanem igenis ördögi, szadista vérbosszút látunk. Viszont, amíg a gyilkos valóban tiszta szadizmustól hajtva, mintegy élvezve ölt, addig a bosszú gyönyöre már messze nem édes: Dae-hoon miközben lassan és aprólékosan szorítja ki a szuszt bűnös áldozatából, a megtisztulás mély lelki gyötrelmekben, sírógörcsökben nyilvánul meg nála. Dae-hoon igazságszolgáltatása majdhogynem passió, akár bibliai értelemben is.

A két és félórás filmben Kim Ji-woon mesteri módon tartja a tempót, egy pillanatra sem lankad a feszültség, és a látszólag szögegyszerű sztoriban még a legvégére is marad olyan csavar, hogy attól mindenki leteszi a haját. Az ultrabrutális erőszak explicit jelenetei, Dae-hoon egyszemélyes keresztesháborúja komoly erkölcsi, etikai és filozófiai természetű gondolatokat is felvet, melyek megemésztése egészen biztosan túl fog nyúlni a film keretein.

Choi Min-sik lezser, flegma pszichopatája szerintem filmtörténeti jelentőségű alakítás, de Lee Byung-hun könnyező bosszú-angyala sem csak a lányok szívét fogja meghatni. Amit e filmben nyújtanak, kiválóan cáfolja azt az ócska közhelyet, miszerint a távol-keleti színjátszás képtelen árnyalt érzelmek és többrétegű, plasztikus figurák megjelenítésére. A Láttam az ördögöt súlyos, brutális, de nagyon jó film. Asanisimasa: 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr562490870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bog.art 2010.12.03. 22:00:01

affenébe, már hónapok óta várom, hogy feltűnjön valamelyik torrentoldalon, de még nem sikerült letöltenem, pedig nagyon fenem rá a fogamat....a rendező összes eddigi filmjét nagyon szerettem (mindenekelőtt a shakespeare-drámaként hömpölygő bittersweet life-ot), a főszereplők sem kispályások - pedig amikor először láttam egy filmbetétben Lee-t, azt hittem, egy nyafka szépfiú, aztán lehidaltam pár alakításától. a magyar rendezők mind a tíz ujjukat megnyalnák, ha olyan színészeik lennének, mint a koreaiak....

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.04. 08:22:04

@bog.art: Nem egy ördöngösség pedig... gugli a legjobb barátunk. :)
azért a magyar színészekkel szvsz nincs baj, annál inkább némely rendezővel és producerrel!

bog.art 2010.12.04. 09:48:55

megvan, köszi! jajdejó, már alig vártam! (most adhatták ki a dvd-t, mert a múlt héten még híre-hamva sem volt a torrentoldalakon, állandóan néztem) akkor felkészülök a ma esti mozizásra!

bog.art 2010.12.04. 21:09:02

megvolt. hát, én mocskosul elfogult vagyok a koreai filmek iránt, de EMMEGMIVÓT???? az első óra után elkezdtem gyanakodni, hogy ez valami paródiája lehet a bosszú-filmeknek. a hetedikből konkrét mondatokat kilopott a forg.könyvíró. lee-t élete legrosszabb alakításában láttam. azt eddig is tudtuk, hogy tékvandóban otthon van és hogy az összes foga szépen illeszkedik. choi is mélyen maga alatt volt. kim ji-woon??? hol van a sisters és a bitterful life gyönyörűséges képi világa, az összes többi filmjének a humora, az eredetiség? ordít a film a hiteltelenségtől, bár a koreaiakra jellemző, hogy nem nagyon magyarázzák túl a dolgokat, a néző egészítse magának a kirakóst, de ez azért mindenen túllőtt. zokogok.

bog.art 2010.12.04. 21:10:30

bocs', elírtam a bittersweet life címét.

bog.art 2010.12.04. 21:18:04

biztos, mert olyan keserű vagyok a csalódottságtól....;-))

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.04. 21:38:31

@bog.art: :) Jó volt ez, csupán csak arról van szó, hogy a pali a saját útját járja, és leszarja azt, mit várnak tőle a rajongói. Igaza is van. Főleg, aki azt az éktelen westernbaromságot elkövette, attól ez több nagyságrenddel különb teljesítmény. Mégis, mit vártál, hogy így fröcskölsz? :)))

bog.art 2010.12.04. 21:50:06

@efes: a koreai filmekre jellemző fekete humort és a kim-re jellemző képi világot vártam, semmi egyebet. az összes eddigi filmjét láttam és egyik jobb volt, mint a másik. ez mintha nagyon gyorsan össze lett volna dobva az amerikai piacra. (ó kim, érted haragszom, nem ellened!) amúgy biztos neked van igazad, az előbb böngészgettem, mindenhol óriási sikere van. nekem azért kínos volt, hogy a legtöbb jelenetnél beugrott valamilyen más film, azért is gondoltam egy idő után, hogy nyilván paródia...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.05. 09:56:38

@bog.art: Szerintem például a könny motívumának íve már önmagában elég vicces volt, főleg szembeállítva a várcseppekkel...:D Az amerikai piacra azért nem apellálhat, mert az ottani szemforgató ortt élből ötcsillagos R-kategóriát dobna rá, kvázi bemutathatatlan, csakis DVD-n. A más filmekre való asszociáció lehet direkt koncepció is, bár nekem soha nem volt déja vu-m. Biztosan nem paródiának szánta, mégha esetleg annak tűnhet is: az explicit ábrázolásokban ez mindig benne van. Ilyen az emberi reakció. Egyszer láttam egy durva balesetet, egy pali szaladt át a négysávos Dózsa György úton, és egy nyolcvannal repesztő autó telibe kapta. Úgy dobta fel, mint egy rongybábut - a trolimegállóban álltunk, de mellettem egy nő a sokk hatására például röhögőgörcsöt kapott.

Továbbá, szerintem a film a zsigeri, erőszakos bosszúról szól, ahol nincsenek észérvek, így az lett volna éppen a ciki, ha Kim Ji-woon elkezd esztétizálni. Itt csak a vak gyűlölet és bosszúvágy tombol, melynek eredménye az, hogy gyakorlatilag eggyé válik a bosszúálló a gyilkossal. Ennek ellensúlyozása a keresztény vallási motívumok sulykolása (és az ebből kiinduló furcsa, szinte perverz üdvösségtörténet), az állandóan belógó feszületek, a könnyező Madonna (!!!) Dae-hoon apósáék lakásában, effélék. Lehet, hogy vannak buddhista utalások is, nekem első blikkre csak az erős keresztény jelzések tűntek fel.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.05. 12:26:59

@bog.art: bazmeg, véletlenül a kimderál gombbal léptem be...:D
Ezt írtad:
"@efes: erősen spoilereznem kell, hogy el tudjam magyarázni, mi bajom van a filmmel. valszeg már egy kicsit túladagoltam magam koreai-japán darabokból és kezdek meggárgyulni, hogy ilyen hisztisen reagálok a devil-re. (de hát annyira vártam, brühühüüüü.....) nem azzal van a bajom, hogy szemérmetlenül naturalisztikusak a kínzásos-kivégzéses jelenetek, azokkal nincs gondom, amennyiben látom mögötte a koncepciót (hát, a fűrész negyvenharmadik részénél már nem annyira, például...). azt nem értem, hogy ezt bosszúhadjáratot már nem egyszer sokkal jobban megcsinálták korábban, sőt, szerintem a vengeance-trilógia bármely része felkavaróbb volt ennél - de hát ráadásul már kim is megcsinálta a saját verzióját a bittersweet life-ban, nem is akárhogy! oké, szinte minden filmje érinti a bosszúállás témáját, néhol kifejezetten humoros formában, máshol drámaian, de akkor ez most mi volt??? az, hogy "a bosszúszomj elvakítj
a az embert és dühöngő fenevadat csinál belőle, és a végén ugyanarra a szintre süllyed mint a tettes" - hát ilyet már láttunk. a koreaiak ezt a műfajt mesteri szinten művelik, mert (a legjobbaknál) soha nem tudhatod, hogy a vérgőzős jelenet nem csap-e át burleszkbe, rettenetesen zavarba ejtve a nézőt (save the green planet gyönyörű példa erre). vagy festményszerű ábrázolásba, ismét csak zavarba ejtve a nézőt - a bittersweet life meg a sisters is a legjobb példa erre, bár szinte az összes (általam annak tartott) jó koreai filmben jelentős szerepe jut az esztétikumnak (a memories is bővelkedik ilyen képekben). szerintem ha jól van megcsinálva, az erőszakos jelenetek találkozása a festészettel a vágóasztalon kiválóan működő séma.
szóval a gondom az volt, hogy egyszerűen nem hittem el ezt a sztorit. az még hagyján, hogy a túlélő áldozatokra egy pillanatot sem fecsérelt sem a főszereplő, sem a rendező - ez még lehetett volna akár koncepciózus is, kettős aláhúzással, ha lee nem kezdett volna el a patikus nyakával bíbelődni a vége felé. de például hogy jutott el a pszichopata házához? megkérdezte a fiát, az meg simán bediktálta a címet? az első, behavazott jelenetből hogy ugrottunk át a kora tavaszi folyópartos jelenetbe, mi történt közben? külön öröm volt látni, hogy a különlegesen kiképzett ügynökök lőfegyvert nem, viszont egy doboz jancsiszeget hordanak maguknál, ami, ugye bármikor bevethető elvágott achilles-ínú pszichopatákkal szemben, akik úgy futnak, mint a nyúl. valamint megnyugtató, hogy ha a gyomrunkban helyeznek el egy lehallgatót, akkor az milyen kiváló minőségben szól sztereóban. a mellék-gonoszok is teljesen hihetőek volt
ak, callas-ária mellett gyaluljuk le az áldozatok végtagjait, aztán utána a pofájába röhögünk annak, aki átlyuggalta a kezünket. és mi a répáért kellett végighallgatni az ágya mellett a kissé gonoszkodó monológját és utána könnyes szemmel szétfeszíteni az állkapcsát? na, ekkor már erősen paródia-gyanús volt a dolog. mint ahogy az is, hogy a súlyzóval szétvert fejű apuka hálásan szorongatja a veje kezét, bár szegény akkor még nem tudta, hogy a másik leány is oda....(hiányosak az anatómiai ismereteim, de én még olyat nem láttam, hogy ha valakit koponyán csapnak, annak a fejéből sugárban spricceljen a vér...)
a vélt vagy valós utalások más bosszúfilmekre: a hetedik az első helyen - női fej a dobozban, a költői kérdés: "és nem is mondta el neked, hogy terhes?", valamint a gyilkos nyilvánosan feladja magát a rendőrségnek (ezt a mozzanatot amúgy megint nem értettem, ha egyszer nem félt a bosszúállótól, akkor minek kellett feladnia magát?) a memories of murder megidézése a rendőrség koncepciózus kifigurázásával és alagutas jelenet. (abban értettük a szimbolikát.) a chaser jelenetei a koponyaszétveréssel és az áldozatok felcsévélésével. (de a chaser mélyen szomorú volt a maga brutalitása mellett.) a bosszú-trilógia és maga a bittersweet life a szereplőválasztásban és a homályos koncepcióban, miszerint a bosszú nem tesz boldoggá, ahogy a pénz sem...;-)
a szereplők szájába adott mondatok annyira közhelyesek voltak, hogy megint csak stílusparódiára kell gyanakodnom, a két főszereplő jellemábrázolása úgyszintén (a korábbi kim-filmekhez képest), amúgy, ha igazán jó alakítást akarsz látni choi-tól, akkor a crying fist-et tudom ajánlani.
szóval ez a film egy percre sem tudott beszippantani (ha paródia, akkor elnézést kérek a rendezőtől), egy pillanatát sem hittem el, de ez csak az én véleményem. örülök, hogy másnak tetszett."

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.05. 12:41:28

@efes: Szóval szép hosszú, ráadásul tök értelmes komment volt, kár lett volna érte. Az a paradoxon, hogy tulajdonképpen igazad is van. Én mindössze annyit tennék hozzá, hogy szerintem e film lényege éppen abban keresendő, hogy nem szabad intellektuálizálni és jelképeket sem kell keresni, kivéve azt a néhány keresztény szimbólumot, amit jeleztem, de azok amúgy is olyan erősek, hogy nem kell mellé "más". Szerintem, a Bosszú trilógiánál ez lényegesen konkrétabb, és nem a bosszúról, mint "olyanról beszél, hanem kifejezetten arról a válfajáról, amikor lehull a vörös lepel, és nincs se isten, se ember. Igen volt ilyen, de ennyire egzakt még sohasem.

A bakik, a technikai és/vagy logikai hiányosságok szerintem nem állnak meg - nem tudhatod, hogy tart ma a dél-koreai csúcselektronika...:D Szerintem ezek beleférnek.

Nem árnyalt, hanem intenzív alakítások voltak. De mondom, nincs helye itt és most az árnyalásnak, mert egyetlen vad és zsigeri ösztönről van szó. Az a flegma, ahogy a gyilkos egy pillanatra eltűnődik, hogy: Hm... terhes? aztán alig észrevehetően vállat von: Leszarom! ÉS NYISSZ! Na az engem falhoz baszott.

Egyértelműen nem paródia. Ha meg igen, annak viszont rettenetesen szar.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.12.07. 12:13:59

Megvan, de nem került sorra, na ezután a beharangozó után majd előreveszem.A bosszú-trilógia -nálam- a kedvenceim egyike.

_DelMare_ · http://reviewtonight.uphero.com 2010.12.07. 21:59:26

khm, a kagylózabáló f'ansziák elmehetnek kapálni. gore spriccel a mesteri psziché-szökőkútból távol, keleten. hibátlan. köszönöm efes mester.

_DelMare_ · http://reviewtonight.uphero.com 2010.12.08. 21:00:24

bog.art: ezzel nyilván nem leszek Nálad népszerű, de én eddig nem voltam barátkozós viszonyban a koreai filmekkel - vszeg a buta prekoncepciómnak köszönhetően. ezt csak azért írom le, hogy ilyen szempontból teljesen "szűz" szemmel néztem a filmet.

alapvetően a francia gore filmekkel tudtam párhuzamot vonni, és pont itt van a lényeg. a gallok nagyon tudnak pancsolni, akár kvázi elfogadható értelemmel is a háttérben - azonban Ji-woon filmje azért volt meggyőző a számomra (a rengeteg utalás, vagy uram bocsá' copypaste ellenére) mert úgy tudta közvetíteni az őrületet, hogy nem ment át hiteltelenbe.

persze ha az ember rákattan a hibaelemzésre, akkor nagyon gyorsan előjönnek a problémák, ez minden filmnél így van. számomra azonban még az általad felsorolt bibik sem voltak zavaróak, pedig aztán én is tudok check listát írni a film végére, ha olyanom van. (vigyorog)

szóval a lényeg, hogy ad1: külső szemmel "átjött" az agyrém, ad2: ezek szerint, érdemes a koreai filmiparból is bátrabban mazsolázni.

bog.art 2010.12.09. 09:30:11

@_DelMare_: na, ennek örülök, hogy valamiféle kaput nyitott számodra a film a koreai remekművek felé, nyugi, nekem is voltak hasonló prekoncepcióim korábban, aztán én is tök véletlenül láttam fent említett kim rendező tales of two sisters c. darabját, meg rögtön utána a bittersweet life-ot - aztán már nem volt a lejtőn megállás...:-))) (de a koreai filmek sem CSAK erőszakosak, a viszonylag "hétköznapi" drámákat is érdemes megnézni, most láttam az idén készült poetry-t, az is nagyon jó volt). efes már írt egy jó néhány gyöngyszemről, nyugodtan hallgass rá, a chaser és a memories of murder valszeg ugyanúgy le fog nyűgözni (ha nem jobban), mint a devil, a vengeance-trilógiáról nem is beszélve.
pont attól féltem, hogy ha valaki, aki nem ismeri a koreai filmeket és a devil-t látja először, akkor többet a büdös életben nem fog még egyszer késztetést érezni, hogy megnézzen még egyet, de ezek szerint a félelmem alaptalan volt és ez jó.
amúgy én annyira nem éreztem "gore"-osnak, sőt, még csak különösebben véresnek sem, ez is mutatja, milyen hamar hozzászokik az ember a koreaiak naturalista képi világához és az erőszakhoz való viszonyukhoz....ez, mondjuk, nem feltétlenül egészséges..;-)) - bár, ami az ő kultúrájukban hitelesnek tűnik (én még nem nagyon láttam olyan koreai filmet, témájától függetlenül, amiben legalább egy hatalmas sallert ki ne osztottak volna valakinek), az mondjuk egy francia magasfeszültségben kifejezetten beteges és gyomorforgató. a nyugati társadalom annyira görcsösen próbálja kiiktatni a mindennapi életből az agressziót, hogy persze, hogy éljenzés fogad minden filmet, ahol viszont nem finomkodnak és élesben megy a durvulás. ezzel is nincs is baj, én csak egy kicsit tartok attól, hogy a jobbnál jobb koreai szerzők ráállnak arra, hogy csak azért vérbrutál filmeket gyártsanak koncepció nélkül, hogy a nyugatiak hangos ováció mellett falják fel őket.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.09. 20:07:14

@bog.art: Azért ezek a dél-koreai filmek itt nyugaton eléggé rétegfilmekként fungálnak. Én mindenesetre biztosan nem adnám be üzleti tervként Szöulban, hogy mondjuk Európának akarok gyártani sorozatgyilkosos szecskákat.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.09. 20:10:18

@bog.art: Ez, amit mondasz, a világzenére, és mondjuk Dél-Koreánál lényegesebben szegényebb országokra jellemző: ott hajlamosak megvakítani a gazdag nyugatiakat az "eredeti népművészettel", de a filmgyártás azért annál picit macerásabb, mint az autentikus guineai bingbong rüttyögőt megkeverni egy mongol torokénekessel és egy dobgéppel, meg egy samplerrel.

bog.art 2010.12.10. 12:16:58

@efes: a próféta szóljon belőled....
nem is tényként írtam, amit írtam, csak a félelmeimet fogalmaztam meg. (na, én például éjszaka a sötétben nem attól rettegek, hogy jön egy koreai -pata és felszecskáz, hanem hogy jön egy pohos amerikai producer és koreaiakkal gyártatja le a filmjeit...)
igen, sajna, még mindig rétegfilmnek számítanak az ázsiai filmek a nyugati piacon, de elég pár ügyes píár-trükk és tódulni fognak az emberek a moziba, elég meglengetni előttük, hogy a koreai-japán filmekben agyvelővel dobálóznak a színészek és a nőket többnyire több részletben szerepeltetik.
amúgy nagy barátja vagyok a jófajta multikultinak, oda-vissza sokat lehet egymástól tanulni, habár nem mindig sikerül a pároztatás. egyelőre látok arra jeleket, hogy az amerikai filmipar próbálja beszippantani az ázsiai filmipar nagyágyúit, aztán többnyire siralmas az eredmény. jó példa erre nagy kedvencem, sanada hiroyuki (az alkonyat szamuráj), aki valóban kitűnt a japánok közül a nyugatihoz közelebb álló játékával, számomra tökéletesen ötvözte az ő hagyományos előadásmódjukat (valamint fizikai felkészültségüket) és az euróapias színészetet, ezt aztán jól észre is vették errefelé és agyba-főbe szerepeltetik, persze szigorúan csak mellékszereplőként, többnyire közepes színvonalú filmekben, ráerőltetve az angol nyelvet szegénykére. (kiválóan beszéli, de míg a japán filmekben a hangszínnel történő játék szinte fontosabb, mint a mimika és a gesztusok, ha angolul beszélsz, soha nem fogod tudni visszaadni a karaktert pusztán csak a hanghordozással - ezért aztán kicsit szárnyaszegett madárnak tűnik ő nekem az amerikai-angol filmekben. a lost-ban legalább engedték neki, hogy az anyanyelvén szólaljon meg, hát mingyán más volt az összhatás!) még egy pár ilyen arcot beszereznek - lee byung-hun-t is be fogják hamarost szipkázni, halivudba készül, olvasom - még negyvennyolc kiló izmot rápakolnak és össze-vissza fogja törni a lányszíveket. (szerencsére song kang-ho-nak nincs "jól eladható" kinézete, úgyhogy békén fogják hagyni...) pont most láttam egy ilyen öszvér-filmet, ritka szar volt, vietnami származású francia rendező, európai produkció, josh hartnett és lee byung-hun a főszerepben, utóbbinak gyakorlatilag annyi volt a feladata, hogy szépen kidolgozott hasizmát megmutassa és módszeresen agyonverjen egy pár embert, lehetőleg kalapáccsal vagy kutyával. (koreaiak, ugyebár...)
na, ettől félek én verejtékben tocsogó álmatlan éjszakákon....

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.12.10. 12:49:07

@bog.art: A japán filmeknél ez az "éneklő" hanghordozás a no-színházból meg a kabukiból jön, de mondjuk Takeshi Kitano mormogása (vagy épp szótlansága) ehhez képest már erősen brechti..:)

Jaja, amúgy egyetértünk. A dolgok alapvetően ott szaródnak el, amikor valaki már annyira csak pénzt akar csinálni valamiből, hogy már nem foglalkozik azzal, amiVEL a pénzt akarja csinálni. Fokozódik a dolog, ha mondjuk amerikai producer akar pénzt csinálni dél-koreai filmekkel. Konkrétan.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.12.12. 10:32:39

ON: napokban sort kerítek rá a filmre, vagy még 2010-ben

OFF:

@_DelMare_: Pár javaslat beetetésnek (ázsiai filmek ömlesztve), persze iszonyat sok filmem van, de csak a fontosabbakat sorolom fel:

Hidden blade, JSA, bosszú trilógia, three extremes, 7 szamuráj, 2 nővér, address unknown, il mare, in mood of love, a sziget, hwal, lady snowblood 1-2, tavasz, nyár ősz..., Time, samaria, bad guy, ran, szigorúan piszkos ügyek 1-2-3, zatoitchi, brotherhood of war (kenterbe veri a ryan közlegényt), bábok, 2046, SPL killzone, love & honor, parti őrség, a bittersweet life, A better tomorrow 1, chunking expressz, twilight samurai, repülő tőrők klánja, bin-jip...

Anime (nem light-os, nem gagyi, nem semmitmondó vackok): Animatrix, Perfect Blue, Serial Experimants Lain, Beyound the clouds, elfen lied, jin-roh, blood the last vampire (film is készült belőle, de az 20 perces anime jobb), Gits 1-2, vampire hunter D (nem a sorozat, elég egyelőre az 1 részes OVA is), grave of fireflies, the voices of the distant star, wonderful days, applesield...

és még akkor hol vannak a dán-svéd film remekek... :)

bog.art 2010.12.13. 12:49:14

@ChrisDry és _DelMare_: csatlakoznék a kultúrmisszióhoz ;-)...
én csak koreaiakat sorolok fel a fentiek mellett, japán filmeket nem mindenkinek mernék javasolni látatlanban, szóval: save the green planet!, memories of murder, crying fist, the host, a dirty carnival, mother, welcome to dongmakgol, barking dogs never bite, oasis, secret sunshine, poetry, peppermint candy, the chaser, i'm a cyborg but that's ok.
ezek (a fentiek mellett) a nagyon-nagyon jó kategóriába tartoznak, de rengeteg thrillert és gengszterfilmet csináltak, amik ennél gyengébbek, de még mindig jobbak, mint a legtöbb amerikai izé.
süti beállítások módosítása