Lassan beindul a téli díjosztó szezon, a tévésorozatok közül igen komoly esélyei vannak Frank Darabont The Walking Dead című zombis tévésorozatának, melynek eddig hat része ment le, igen komoly sikerrel (imdb: 9.2!), én is bírtam. Ennek örömére nyálaztam végig a sorozat akár közvetlen előzményének, előfutárának is betudható 28 nappal, illetve 28 héttel később című horrorokat, melyek annak idején kimaradtak. Az egyiket sajnálom, a másikat nem.

A 28 nappal később a hullámvasútpályát futó (ergo zseniális filmeket és nézhetetlen giccseket egyaránt elkövető) Danny Boyle műve, melynek témája nem éppen egy etwas: egy katonai laborban szegény majmokon vírussal kísérleteznek, a vírus aztán persze elszabadul és vadállati dühkórral fertőzi meg Anglia szinte teljes lakosságát. A kór vérrel és nyállal terjed, ami már kapásból jó kis vérben-könnyben tocsogó hentelésre gerjesztene egy átlagos horror-rendezőt. Boyle azonban nem dől be a csapdának, de legalábbis van gondja arra is, hogy nemcsak felturbózza a hagyományos zombi-klisét (itt az elzombuló vírusfertőzött élőhalottak nemhogy tántorognak, de egyenesen száguldoznak - persze dühöngeni nem lehet tétován ténferegve...), sőt a középpontban éppen a környezet és az egészséges szereplők állnak, és nemcsak abból a szempontból, hogyan tudják elkerülni azt, hogy megharapja őket egy száguldó élőhalott. Kifejezetten érdekes a környezet, a világvége utáni vidék, a házak, városok, utcák ábrázolása, az étkezés, a fürdés, az utazás és egyáltalán, a mindennapi élet problematikája, ami pl. a The Walking Dead-ben is gyakran visszaköszön. Nem mellesleg, az élő karaktereknek érzékelhető személyiségük is van, bár pl. egy Cillian Murphy-kaliberű színésznél ez a minimum. Emellett van persze izgalom, meg egy kis vérfürdő is, de itt nem ennek a pornografikus ábrázolása volt a cél. Még nem.

A 28 héttel később című folytatás, melybe Boyle már csak producerként szállt be, már ilyen lett: egy agyatlan hentelős tucathorror. A rendező, a spanyol Juan Carlos Fresnadillo a helyszínt visszatette Angliába, Londonba, amit elvileg az amerikai haderővel ekkorra már megtisztíttatott, de már mindenki tudja, hogy ez nem így van: maradt ott még vicsorgó. Szinte az első kockáktól kezdve az egész film egyetlen menekülés története, ami még akár lehetne izgalmas is, de az elképesztő logikai bukfencek, sőt, nyaktörő ugrások és az ezek ellenére előre sejthető fordulatok tökéletesen hiteltelenné teszik az egész filmet. Érezhette ezt a fiatal spanyol rendező is, ezért a végére az egész filmet átmentette egyetlen életerős, first person shooting-mészárlásba, ami elmegy egy lövöldözős játékban, de filmnek édeskevés. Jobb sorsra érdemes színészek itt is akadnak, Robert Carlyle speciel kifejezetten vicces, ahogy bezombul, Jeremy Renner pedig ha sejtené, hogy nemsokára Oscar-díjas filmben kap szerepet! Az az érdekes és elgondolkoztató, disztópikus vonulat, ami az első részben elindult, itt még nyomokban sem lelhető fel, majd csak egy tökéletesen más projektben, a már említett Darabont-féle tévésorozatban találkozhatunk hasonlóval.

Asanisimasa szerint: 28 nappal később: 8/10, 28 héttel később: 2/10