Volt már (legalább) egy ilyen című film, azt Nicolas Roeg rendezte, még 1973-ban, és legendáját mi sem jelzi jobban, minthogy a Filmvilág kritikusa egyenesen úgy jellemzi, hogy "ez egy olyan Argento-film, amelyet Alain Resnais forgatott." Na most, ez a Ne nézz vissza! természetesen egy másik alkotás, azonban sok, több mint gyanús párhuzam lelhető fel a két alkotás között. Anélkül, hogy elspoilerezném ezeket, csak annyit jegyeznék meg, hogy mindkettő erősen támaszkodik egy bizonyos régi tragédia emlékére.

E mostani film két főszereplője amúgy bőven elegendő a hímnemű nézők figyelmének felkeltésére, ugyanis szerintem az nem férfi, akiben nem mozdít meg valamit Sophie Marceau és/vagy Monica Bellucci tagadhatatlanul vonzó látványa. Két egzakt MILF. Hogy aztán képesek-e az első élményeket a film teljes hosszára prolongálni, az viszont már ébreszt némi kételyt. Nem rossz színésznők ők, szó sincs arról, hogy csak szexuális kisugárzásukkal hódítanának a filmvásznon, a film az, amelyben a kezdeti erős, nyomasztó thrilleri atmoszféra nagyjából a felétől-harmadától átvált egy olyan hangnembe, amely nem biztos, hogy elnyeri a vérmesebb faszik tetszését. Mondjuk ki, igazi kékharisnyás (értsd: okoscsajos) film lesz a gyermekkorára visszaemlékezni nem képes írónő történetéből, komoly misztikus hangsúlyokkal és sejtelmes hangulatokkal. ha mindenképpen valamilyen címkét rá kell sütni e filmre, akkor azt mondom, ez egy tipikus art-thriller, vagy thriller-dráma.

A belgafrancia származású Marina de Van írta, rendezte a filmet, ami nem bemutatkozó alkotás, hiszen a rendezőnő rengeteg kisfilm mellett rendezett már egy horrort, mely mérsékelt sikert aratott abban a szűk körben, ahol látni lehetett. E második filmjében viszont ami első látásra feltűnik, az az erős atmoszférateremtő képessége - mintha egy korai Polanskit, vagy kései Hithcockot látnánk. A téma viszont, ahová később a film ki fog futni, az már nem igazán thrilleri, inkább "csajos". Ilyen önidentifikációs izé, ki vagyok én, effélék. Ahogy elmeséli, az viszont egy érett és főleg, tapasztalt rendező műve. Nem rágja a néző szájába, hogy most mit kell éppen látnia, számít annak agyára, felfogó- és asszociációs képességére. Bizonyos effektusok azonban nekem kissé túl művinek, erőltetettnek hatnak, s mivel ez mélyen érinti a film fő vonulatát, mindvégig volt bennem valami bizonytalanság. Sokszor azt éreztem, hogy egy alaposan felkészült, művelt és okos nő gondosan és precízen kigondolt munkáját látom, aminek viszont nincs meg a megfelelő tartalma... Mint amikor az eminens diák szabatos körmondatokban, hosszan felel egy kamutantárgy kamuvizsgáján. Kíváncsi vagyok viszont a következő filmre. Asanisimasa: 6/10