asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Élők és holtak (Živi i mrtvi, 2007)

2010.12.28. 17:54 efes

A film elején hallható Ivo Andric-idézet konkrétan elmondja az egész következő szűk másfél órát: "Mind halottak vagyunk, szép sorban eltemetve." Az Élők és holtak erről szól, rengeteg hulláról, a háború áldozatairól, katonákról. Mondhatnánk, hogy elég közhelyes téma ez, hiszen a háború borzalmait már annyiszor megénekelték, ahányszor ember emberre támadt, hosszú történelme során - s általában mindig az egyetlen lehetséges konklúzióval, a humanista "soha többet" felkiáltással. Hogy mégis folynak háborúk a mai napig is szerte a Földön, csak azt bizonyítja, hogy közhely ide vagy oda, még mindig nem beszéltünk eleget róla. Európában utoljára (és most tekintsünk el a kaukázusi problémahalmaztól) a volt Jugoszlávia területén folyt háború, így a kérdésre elsősorban onnan érkezhet adekvát válasz, ezúttal a horvát Kristijan Milic szikár és pontos verziójában.

A film cselekménye két szálon fut: az egyik a minapi délszláv háborúban, egy horvát különosztag halad A pontból B-be, a szerbek és a bosnyákok ellenében. A másik szál szinte ugyanez, csak a második világháborúban, egy horvát usztasa vezette trupp tör A-ból B-be, velük szemben a szerb csetnikek, illetve a titóista partizánok. A két szálat a helyszín, a baljós hangzatú Temető-rét köti össze. A sajátos délszláv össznépi mexican stand-off, végeredményben, ahogy a mottó is mondja, győztes nélkül. A film erénye tehát nem az akciókban van, bár akadnak azok is, hanem abban, ami közöttük van. A fárasztó menetelésben, a néma lapulásban, a folyamatos idegfeszültségben, a gépiessé váló érzéketlen gyilkolásban és a bajtárs elvesztése feletti fásultságban. Ebben a tekintetben az Élők és holtak sokszor idézi az Oscaros Hurt Locker jobb pillanatait, mégha az ezután készült is. Itt azonban nyoma sincs a kötelező amerikai kincstári optimizmusnak, még a Bigelow-film árnyalt ábrázolásához képest sem, ez a film a testvérháborúban megkeseredett és kiábrándult túlélő gesztusa, amivel utolsóként a saját homlokához emeli a fegyvert.

A filmben kizárólag horvátokat látunk, az ellenség csak ott van, a bokrok között, a dombok mögött, legfeljebb fegyvereik torkolattüze villan, mégsem merül fel az egyoldalú ábrázolásnak még a legkisebb gyanúja sem. Milic ezt a bravúrosan megszerkesztett párhuzamos történetmesélés mellett azzal tudja elérni, ahogy szinte mellesleg, a látszólag banális, apró-cseprő, harctérről ellesett emberi pillanatok beszélnek magukért. Az ember önkéntelen gesztusaiban, valamint a halál pillanatában képtelen hazudni, hogy eredendően jó. Csak a helyzet, amiben van, az szar.

Katonaviseltként azt mondom, hogy az olykor talán túl durvának, közönségesnek ható dialógok abszolút hitelesek, és főleg azok háborús körülmények között. A karakterek pontosak, és kellően markánsak is, mintha castingolva lennének, az őket alakító színészek pedig egyaránt tízpontosak, bár erős a gyanúm, hogy szinte mindegyikük átélt hasonló élethelyzeteket a valóságban is, annak idején. Az Élők és holtak című filmnek mindenképpen ott a helye a háború valódi természetét feldolgozó, deheroizáló alkotások sorában, méghozzá az első sorban. Asanisimasa: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr312544385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. No 2010.12.30. 18:37:36

Egyetlen kérdésem: hol férhetünk hozzá?

alex4427 2010.12.30. 22:46:55

Örülök, hogy (szépen) írtál erről a filmről. Nem is tudtam, hogy van DéVéDén is. Én 2008-ban láttam a CinePécsen. (Minden évben jobbnál-jobb szerb, horvát, bosnyák filmek láthatók. A legtöbb a délszláv háborúval foglalkozik - igen korrekt módon.)
2oo8-ban ott volt a film rendezője is a film utáni beszélgetésen. (Melyet Erdélyi Dániel lett volna hivatva vezetni. De teljesen felkészületlen, ill. botrányos volt. Nem úgy a közönség!)
Elmondta a rendező, hogy máig felfoghatatlan, feldolgozhatatlan, hogyan történhetett meg ez a szörnyűség Jugoszláviával. (Náluk legalább a filmek, filmesek is segítenek feldolgozni a közelmúlt traumáit.)

kogotki 2011.02.25. 00:03:39

az utolsó háború Európa területén a 2008-as orosz-grúz háború volt...
a blog nagyon tetszik amúgy :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.02.25. 09:35:06

@kogotki: Jogos az észrevétel, pontosítottam is. És köszönöm, amúgy. :)

Aquarius 2011.02.25. 22:54:08

"Friss topicok" mindig jól jön, felkeltette a kritika az érdeklődésemet, köszi!

Holnap meg is nézem. :)

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2011.03.02. 18:20:44

kicsit néha ki voltam a hatásvadászattól, a sarkalatos karakterektől, de alapjában jó, a temetős jelenet pláne. na meg az olcsó költségvetés is meglátszott, azért nem egy túl filozofikus mű. Takegui (www.imdb.com/title/tt0386064/) ezen a téren számomra a klassz, bár hatásvadászat abban is van, vagy akkor már a Sztálingrád, na az film. ez nekem csak: 4/10 (ennél több értelmesebb tartalomra vagy akcióra vágyom, a dél-kóreai háborús filmek után ez kismiska (csak ez nekünk történelmileg közelebb áll, azért hat(hat) ránk jobban)...