asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Kvartett (Heiner Müller, Nemzeti Színház, 2011.január 8.)

2011.01.09. 10:02 efes

A Brecht utáni német drámairodalom és színházcsinálás egyik legfontosabb alakjának szokás tartani a már 15 éve halott Heiner Müllert, aki Choderlos de Laclos híres levélregényének, a színpadon és filmen egyaránt többször feldolgozott (például) Veszedelmes viszonyokból írta Kvartett című darabját, melyet már láthattunk magyar nyelvű színházban is. A kolozsvári Nemzetiben Tompa Gábor rendezte meg a darabot, de a mostani, pesti előadás rendezője-koreográfusa, Gergye Krisztián is birkózott már a projecttel egyszer. Akkor még nem gondolkozott verbális síkon, csakis a mozdulatok, hangok, fények szintjén próbálta értelmezni Müller gondolatait.

Ez az előadás már meg is szólal, méghozzá Udvaros Dorottya és Alföldi Róbert hangján. Ők jelenítik meg Müller (így Laclos) két központi figuráját, Madame de Merteuilt és Valmont grófot, a két csípős modorú intrikust, akik természetesen egymásba szerelmesednek, és kezdetét veszi "héják nászához" hasonlatos, önmagukat is széjjelcincáló, féktelen frigyük. Müller éppen ezért pécézte ki őket Laclos rizsporos művéből, mert tökéletesen reprezentálható általuk a két ellenkező nem, ellenkező előjelű entitás sorsszerű és végzetes egymásba gabalyodása, a szerelem tulajdonképpeni anatómiája. Müller darabja erről szól: a szeretetteljes, vagy éppen gonoszkodó csipkelődés hogyan fejlődik (erodál?) egymás szenvedélyes marcangolásává, s végül az egymásban történő teljes feloldódássá. Gergye ezt a pokolian gyönyörűséges folyamatot immár Müller szellemes, s olykor igen frivol szövegeivel (Kurdi Imre ropogósan friss fordítása) megtámasztva pontosan meg tudja ragadni az igen tömörre szerkesztett előadásban.

Jó, hogy két igen jól beszélő színész van segítségünkre, ugyanis nem vagyok biztos abban, hogy Gergye minden színpadi ötlete, gesztusa mindenki számára pontosan érthető és dekódolható, de hogy még a pillanatnyilag olykor kissé öncélúnak, funkciótlannak ható ötletek is ellenállhatatlanul bájosak, önmagukban is szellemesek, az vitán felül áll. Árvai György két vízszintes tengelyen forgó, hatalmas, félig áttetsző tükörlemezei bravúrosan egyszerű megoldásai a színpadi tér változatos formálásának. Kiegészítve ez az ügyesen megoldott vetítéses szcénákkal, illetve a következetesen végigvitt vörös-fekete (szerelem-halál) színdramaturgiával, tökéletes harcszíntere a két szerelmes egymással vívott nemi polgárháborújának.

Madame de Merteuil és Valmont (Udvaros és Alföldi) két bohóc, mint két öreg a Muppet Showból, csak éppen ellenkező nemű leosztásban. Keményen osztják egymást (hisz' egymásnak maradtak), de egyenlő erők küzdelme ez: a darab kezdő képében hosszú percekig ordítanak egymás arcába. Minden tapasztalatukat, cinizmusukat, dörzsöltségüket és képmutatásukat bevetik egymás ellen, hogy kipuhatolják a másik gyenge pontjait, hogy aztán arra tapintva behódoltassák a másikat; észre sem véve, hogy közben ők maguk is halálos találatot kaptak a másiktól. Mögöttük, mellettük, körülöttük két sötét árny suhan el olykor, lelkük, szellemük, lelkiismeretük, esetleg karmájuk? Mind-mind és egyik sem, talán a valódi lényegük: az egyik alak Gergye, a másik Virág Melinda. Groteszk, képlékeny mozgású felhőkként a két szerelmes lelki-érzelmi súlypont-áthelyeződéseit rajzolják fel a színpadra. Külön említést érdemel Virág Melinda talajon bemutatott szólójának intenzív kifejezőereje. Persze, Gergye is jó táncos, jó koreográfus, egészen egyedi ötletekkel. Színészeit sem kíméli. Olykor bizony komoly akrobatikus elemeket is bemutat a színpadon a színház egyik Kossuth-díjas, vezető színésznője, de közben maga a direktor sem lazsál. Ha kell, vörös porban kúsznak a fekete graboplast fólia alatt, ha kell lóra pattannak vagy a többfunkciós sétapálcával zsonglőröznek. Mindemellett pedig bővérűen, pattogósan játszanak, szöveget mondanak, egymásnak feszülnek, cseleznek és a harcban végül eldőlnek.

Szólni kell az előadás zenei kíséretéről is: Philipp György vezetésével a Szakács Ildikó, Nagy Bernadett és Mikecz Kornél alkotta énekes-zenész kvartett olykor üveghangon fülsértő, máskor karikaturisztikusan illuszratív, vagy csak egyszerűen, fuvolahangon lágyan susogó csatazajt alkototott Madame de Merteuil és Valmont egymást felemésztő szerelmi háborújához. Szóval, vicces, szórakoztató és tanulságos előadás ez. (Az illusztráció a próbán készült, Gordon Eszter fotózta)

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr212569620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása