Elég csak felületesen belepillantani Nagisa Oshima filmjébe, hogy képet kaphassunk arról, mi az, mi igazán japán. Tiszta, határozott vonalak, áttetsző, légies terek, méltóságteljes, évszázadok alatt kikristályosodott mozdulatok, szertartások, visszafogott érzelmek, erős kötelességtudat, valamint a hagyományok és a feljebbvalók iránt tanúsított feltétlen tisztelet. A Tabu egy szamurájiskola életébe enged betekintést a résnyire elhúzott, rizspapírral borított tolóajtón keresztül.

Anélkül, hogy bármiféle tudományos igényű szexuálpszichológiai fejtegetésbe bocsátkoznék, elmondanám e filmmel kapcsolatban, hogy pusztán laikusként, mindig is fixa ideám volt, hogy a túl hangsúlyozottan maszkulin tevékenységek, magatartásformák, mint például a katonáskodás, a harci játékok és hasonlók mélyén valahol minden férfiban a férfiasság eszményének megtalálása és magáévá tétele munkál. Innen viszont igazán nem kell túl nagyot lépni, hogy az erő, a hatalom, a hódítás és uralkodás vágya szexuális tartalommal megtöltődve, a férfi homoszexualitásként jelenjen meg egyeseknél. Ezt persze éppen a férfiasság eszményét sulykoló társadalmi konszenzus tagadja váltig: így válhatnak a férfiasság (jellemző külső és belső nemi jegyek, a tesztoszteron mennyisége, effélék) kritériumait nem a legnagyobb bőséggel, illetve biztonsággal birtokló hímneműek látens homoszexuálissá. A katonák közti férfiszerelem az ókori görögöknél közmondásosan elfogadott, mondhatni normális dolog volt, a modern korban azonban, aki még volt oly szerencsétlen, hogy sorkatonai szolgálatot kellett teljesítsen, talán ismerhet megalázó véget érő történeteket, amikor egyik-másik surranótársról kiderült, vagy akár csak a gyanúja felmerült a "köcsögségnek". A homoszexualitás a férfias szóhasználatban egyértelműen a gyengeség szinonímája, így az erőre építő katonáskodásban minden efféle ügy felszínre kerülése tabu.

A testiséget amúgy igen szabadosan kezelő középkori japán társadalomban nem is maga a homoszexualitás jelenléte, hanem inkább a szamurájmítosz bármiféle "férfiatlanítása" volt tabu. Talán nem meglepő, hogy a témához az ismert tabudöntögető rendező, Nagisa Oshima nyúlt hozzá először. Oshima egész eddigi életművében bátran nyúlt a szexualitás témájához, azonban mindig ízléssel és a hagyományok teljes és biztos ismeretében alkotta meg filmjeit. Így a Tabu is autentikusan ábrázolja a szigorú szamuráj-hagyományokat, a bushido, a szamuráj-etika által irányított mindennapokat, de azt is, ahogyan kezelik a soraik között megjelenő "ferde hajlamot". A gyengeséggel megvádolt ifjú szamurájkadét, valamint szerelmesének viszonyát enyhe, amolyan Beat Takeshis (ő alakítja az iskola egyik főhadnagyát) félmosollyal veszi tudomásul az iskola parancsnoksága, hiszen Kano, a lányos arcú kadét, valamint Tashiro, a szerelmese a harci próbákon jól teljesít, sőt, Kano még a próbaként végrehajtandó rituális kivégzést is magától értetődő természetességgel hajtja végre. Hijikata (Takeshi) csak akkor látja idejét közbeavatkozni, mintegy "rövidre vágva" a dolgokat, amikor az iskola kötelékében elharapózó "ferde románc" már az egész iskola hírnevét, harci teljesítményét veszélyezteti. Azt kell mondjam, ritkán látni ilyen kemény, férfias és kiegyensúlyozott filmet a manapság is társadalmakat megosztó férfi homoszexualitásról. A Tabu kötelező tananyag a tolerancia-órán. Asanisimasa: 9/10