Nyitásnak egy könnyű, könnyed háborús akciófilmmel indítunk a Coolon, 19.20-kor. Az Air Americában Mel Gibson és Robert Downey Jr. repülnek be Laosz légterébe, gyanús csomagokkal, gyanús megbízásból, gyanús úticélok felé. Zajlik a vietnami háború a szomszédban, és a két laza csávó sem az, akinek látszik. De ne számítsunk semmi komolyra, mélyenszántóra, egy szórakoztató, háborús limonádé lesz ez.

20.50-kor, a Duna II.-n Oblomov néhány napja, ami ma már Néhány nap Oblomov életéből címmel fut, fogalmam sincs, miért. Olyan ez, mintha Shakespeare ismert Velencei kalmárját Egy kalmár Velencéből címmel adnák. Nem tudom, világos-e, mi a bibi... Nyikita Mihalkov filmje persze, így is, úgy is alapfilm, hiszen voltak (vannak/lesznek) emberek, akiknek életét annyira meghatározta, hogy maguk is, afféle Oblomovként élik azt, azóta is.

A Dunán elkezdődik közben a Parfüm: Egy gyilkos története, de azt inkább olvassuk.

Aztán itt van ma estére (m1, 23.20) az imént emlegetett Velencei kalmár is: Shakespeare művét manapság is véres kardként szokták felmutatni az antiszemiták, hogy nini, Shylock is mekkora egy rohadék volt, és hogy Shakespeare is utálta a zsidókat... Haha, ha minden ilyen flottul menne! - utalnék itt és most csak csendben, egy másik ismert, ám élő zsidó szellemes benyögésére. Shylock egy uzsorás, aki saját anyagi érdekeit előbbre helyezte mindennél, mint ahogy ezt az uzsorások általában teszik is - ez egy ilyen szakma, másként nem működik. De egy szakma képviselőinek erkölcsileg megkérdőjelezhető ügymenetéből egy egész népet, nációt megítélni, azért lényegesen több, mint túlzás. Vétkes általánosítás. Arról nem is szólva, hogy mi van az esetlegesen német, norvég, skót, szuahéli, vagy éppen magyar uzsorásokkal? És mi van, ha egy műben egy alkotó történetesen német, vagy netán magyar nemzetiségű szereplőt mutat be negatív színben? Az a mű, az az alkotó ettől már német-, illetve magyargyűlölő? Ebben a film azonban nincs semmi különös, semmi vérforraló, kicsit langyos, kicsit komótos. Al Pacino mutat ugyan nekünk egy Shylockot, de alakításában nincs semmi rejtelmes, nincs semmi újszerű. Egyszerű klisé. Jeremy Irons, Ralph Fiennes dettó. Michael Radford rendezése sem bolygatja meg túl mélyen Shakespeare szövegét, egész egyszerűen elmondja, amit az (vagy ki?) leírt. Unalmaska adaptáció ez a film, semmi több.

Jobban járunk, ha megnézzük újra az Angyalszívet, melyben Harry Angel (Mickey Rourke), a kissé lecsúszott magándetektív a titokzatos Louis Cyphre (Robert De Niro - kép) megbízásába áll. Alan Parker kultuszfilmje okkult, woodoo Faust-cover, óriási propellerekkel és sejtelmes-misztikus köddel, Andy Vajna műhelyéből. (Cool, 23.15)

Ha még ez is uncsi, akkor kapcsolgassunk 23.50-ig, és nézzük meg a tv2-n Gryllus Dorkát Marianne Faithfullal az Irina Palmban. Bizarr témájú, furcsa, de okos és megható film lesz ez egy súlyos beteg unokájának gyógykezelésére a pénzt farok-bérkiveréssel megkereső, tisztes nagymamáról.