asanisimasa

Ez a film maradt még ki az idei (2011-es) Oscar-ceremónia főfőfődíjra jelölt alkotásai közül, talán nem is véletlenül. A Winter's Bone körülbelül annyira vethető össze mondjuk a Toy Storyval, A harcossal vagy az Inceptionnel, mint mondjuk egy maratoni futó teljesítménye a szakácsolimpia idei győztesével. A többi jelölt -bár azok is igen különböző műfajú, stílusú és hangvételű filmek- ízig-vérig profi, hollywoodi produkciók, ellenben ez nem az (még ha az is). Nem véletlenül kaszált a Sundance-en, a független film legnívósabb seregszemléjén, és egy csomó más, nem éppen a filmes fősodorhoz kapcsolódó fesztiválon. Olyan tipikus mozi ez, ami például gond nélkül nyerne egy magyar filmszemlét (nem röhögni!), a nagyszámú, ájuldozó kritikus hozsannája és a fitymálkodó közönség szórványos füttye közepette.

Az író-rendező Debra Granik állandó szerzőtársával, a filmtörténeti családnevű Anne Rosselinivel bizonyos Daniel Woodrell regényéből kanyarította e filmnek sztoriját, mely a Missouri állambéli Ozark hegység eldugott völgyeiben játszódik, napjainkban. Az erdős területen szétszórt rönkházas tanyákon érzelmi, lelki és anyagi értelemben egyaránt lepusztult véglények élnek, az olcsó pia, a házilag kotyvasztott metamfetamin és a cukormázas country-zene állandó delíriumában. Mintha egy valaha, a társadalomból kivonult és idebújt hippi-kommuna a huzamosabb narkózás hatásai által szétrobbant darabkáinak hétköznapjaiba cseppennénk. Mindenki mindenkivel valamilyen szintű rokonságban van, az asszonynak kuss a neve, a férfiakat nem kérdezünk semmiről, mert a végén még valami kiderülne. Móriczi szűkszavúság és rideg faragatlanság, fagypont körüli hideg a fűrészporral kevert sárban. A kutyaugatásszerű párbeszédek parancsszavak és tiltások, a konfliktusokat baltával, vagy még inkább puskával rendezik errefelé. Az igazán vad közép-nyugat. A film a 17 éves Ree Dolly sorsát követi nyomon, aki egyedül neveli katatón állapotban vegetáló anyját, valamint két kistestvérét. Apjuk, Jessup illegális droglaborja miatt bíróság előtt áll, óvadékként házukat és az azt övező erdőt jelölte meg. Azonban megszökik a rendőrségi őrizetből, így az óvadék elveszik: Ree-nek kisgyerekestül, beteg anyástul menniük kell, de nincs hova. Egy dolgot tehet: be kell bizonyítania, hogy apja halott - így az óvadék is semmissé válik.

A film a jól ismert westernsablonra épül: a "főhős (Ree) harca az igazáért" egyfajta variációját látjuk. Vannak lovak is, igaz karámban és inkább csak a baj van velük (drága az abrak), a mai westernhősök furgonnal járnak, vagy inkább gyalog, mint esetünkben. Tetteik célja azonban ugyanaz: megvédeni házukat, tulajdonukat, azt a földdarabot, ahová letelepültek és ahol élnek. A képek itt nem perzselnek, mint Melguiades Estrada temetésében, vagy a Nem vénnek való vidékben, itt hideg van - ez jellemzi a film szereplőinek, Ozark hegység völgylakóinak lelkivilágát legjobban. Ree úgy járja konok módon a fagyott, lombtalan erdőt, hogy szinte érezni azt a végtelen reménytelenséget, ami útját kíséri. A film első kétharmada nagyon erős, ahogyan megteremtődik a hely atmoszférája, ahogy megismerjük a főbb szereplőket, ahogy Granik belevonja a nézőt sötét, nyirkos, kietlen világába, melyről leginkább Nick Cave És meglátá a szamár az Úrnak angyalát... című könyve juthat eszünkbe. Jennifer Lawrence minden idegszálával azon van, hogy belülről alkossa meg Ree figuráját, Hollywoodban ez a fajta öncsupaszító, eszköztelen színjátszás lehet, hogy unikum, nem is rossz a csaj, amúgy. De nálunk, csak a magyar filmben is találhatunk tucatnyi hasonló példát, Nyakó Julitól, Ozsda Erikától és Czinkóczi Zsuzsától Varga Máriáig, így a lelkesedésem ez ügyben erősen visszafogott. Viszont el kell ismerni, hollywoodi mércével igen komoly teljesítmény az, amit a film teljes szereplőgárdája véghezvisz. Állítólag, a forgatást megelőzően, hónapokkal korábban a helyszínre költözött az egész stáb, hogy magukba szívják a genius locit. Ez meg is látszik a filmen, minden kocka abszolúte hiteles(nek hat, hiszen nem ismerjük ezt a vidéket, ezeket az embereket). Pici spoiler következik: Az utolsó harmad azonban, meglehetősen pozitívra hangolt kicsengésével szerintem elrontja a filmet - egész egyszerűen nem hiszem el, hogy ebben az itt megismert, velejéig rohadt és romlott világban egyszercsak eljő a tavasz, csakis valami súlyos, apokaliptikus pusztulatot tudok elfogadni, minden más hiteltelen. A film első kétharmadából legalábbis egyenesen ez következne - persze, ha továbbgondoljuk a filmet, akkor azért nincs itt semmi sem megoldva... Azonban így ez a film picit olyan, mintha egyszál magamban állnék a préri közepén, rohan felém egy 900 kilós bölénybika, orrlyukain dühösen fújtatva a gőzt, azonban ahogy közeledik, úgy lassul az iram, úgy szelídül a tekintet s már majdnem elér, amikor megáll és békésen legelni kezd. Asanisimasa: 7/10

Két ember ül egy asztalnál és beszélgetnek, néha vitatkoznak, másfél órán át. Kit érdekel ez? Tommy Lee Jones és Samuel L. Jackson ül egy asztalnál, másfél órán át, és vagdossák egymáshoz Cormac McCarthy életről, halálról, a lét értelméről és kilátástalanságáról alkotott kemény mondatait, pro és kontra. Érdekelhet ez egyáltalán valakit? Ugye, ugye.

Ez a beszélgetés McCarthy The Sunset Limited című, "drámaformában írt regényének" tévéjáték-változata, melyet az HBO Films engedélyezett Tommy Leenek, aki lassan McCarthy-specialistává növi ki magát ezzel az általa rendezett és részben főszerepelt opusszal. Nem passzítottam össze a könyv és a tévéjáték mondatait, de saccperkábé mondatról mondatra megfelelnek egymásnak. A tulajdonképpen történet és cselekmény nélküli csevej egy szobában, két nagyjából egykorú ember között zajlik, akik masszívan és plasztikusan két tökéletesen különböző világot képviselnek: fehér és fekete, hívő és ateista, munkás és értelmiségi. Tételek, tézisek feszülnek egymáshoz (érdekes párhuzamokat húzhatunk Madách Ember tragédiájának Lucifer és Ádám között zajló mutatvánnyal), és ha láttunk/olvastunk már akár egyetlen McCarthy-sztorit is, akkor kétségünk sem lehet afelől, milyen végkifejlet vár ránk. Spoiler-mentesen annyit mondhatok, hogy a Tragédia-béli Úr végső, meglehetősen rezignált tanácsa (Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!) sugárzóan optimista javaslat az itt sugallthoz képest. Hogy mindez mi okból történik, az is érdekes, el is spoilerezi minden ismertető - így én nem teszem ezt.

A film képi világa tipikusan tévéjáték, ergo, semmi különös: a két faszi ül az asztalnál, néha egyikük felugrik, kávét főz, kaját melegít, a másik pedig a heverőre heveredik. Eközben a kamera körbesvenkeli őket. Két komoly, jó színész séróból oldja meg a darab színészi részét, a szöveg azonban megérne egy komolyabb, filozófiai jellegű elemzést, de adaptációja, mint mondtam, gyakorlatilag szöveghű. És gondolathű is. Tommy Lee Jones rendezése viszont egy kicsit túl sűrű. Iszonyat súlyos jelentésű mondatok hangzanak itt el, bimm-bumm egymásnak pattogva, talán nem kellett volna ennyire feszesre rendezni, és hagyni kellett volna némi időt a nézőnek az értelmezésre is. Nem mellesleg, a heves vita, a pazar színészi teljesítmények ellenére, egy idő után unalmassá is válik, és inkább már csak azt várjuk, mire megy ki ez az egész? Ahelyett, hogy az elhangzottakkal foglalkoznánk... Színpadon jobban el tudom képzelni ezt a művet, így sem volt rossz, de a végére megfájdult egy picit a fejem. :) Nem az elhangzottak emésztetlenségétől, hanem mert fizikailag fárasztó másfél órán át két vitatkozó embert nézni. Színpadon a mondatokat el lehetne lebegtetni, és nem csak egy eszeveszett ritmusú szellemi pingpong-meccset néznénk, valamint ott van a személyes közelség utánozhatatlan varázsa is... Na talán, egyszer. Asanisimasa: 7/10

Ugye, immár hagyományosan zenenap a mai, de azért lesznek filmek is. Kivételesen. Mindenesetre, délután ismét Giro - uncsi lesz, már mondták tegnap Sipiék is, tök sík szakasz, Cavendish nyer megint. Mondjuk Ravennában lesz a befutó...

Este az m1 egy paradogmatikus francia dokumentumfilmmel kísérletezik, melyben ismert francia színésznők (Julie Depardieu, Charlotte Rampling, satöbbi) magánéletéből tár elénk ciki és/vagy mulatságos és/vagy botrányos pillanatokat. A színésznők báljáról a priori azt mondom, hogy inkább trendiségből Dogmás, valójában inkább öncélú virblizés és bulvárba hajló modoroskodás. Aztán, lehet, hogy tévedek... (21.40)

A FEM3-on A mások élete. (22.00)

A Dunán folytatódik a múlt héten elkezdett Woodstocki napló, ma a szombati nap dokumentációja kerül adásba. (22.45)

A mezzon a szokásos jazzest, jobbára általam nem igazán kedvelt előadókkal, úgyhogy ma hanyagolnám is, ha nem lenne 23.00-tól egy Thelonious Monk-portré, ami viszont kuriózum. Az óriási hatású, excentrikus zongorista élete és zenéje rengeteg titkot tartalmaz a mai napig, a remélhetőleg angol nyelvű doksi talán üt néhány lyukat a ködben, ez ügyben. Íme a faszi:

A Drum Bun, az esetleges félreértések elkerülése végett, nem valami balkáni dobshow-t, hanem románul a Jó utat! jelenti: a 2003-ban, magyar-román-német koprodukcióban készült filmben egy német átlagpolgár keveredik bele (számára) furcsa, tipikusan Erdélyre és Romániára jellemző élethelyzetekbe, miközben balesetet szenvedett édesapját keresi. (Duna II, 19.30)

A fő Duna szép suttyomban végigrágja magát Nyikita Mihalkov életművének java részén, ami egyrészt dicséretes, másrészt némi publicitást (hogy ne mondjam: marketinget) azért megérdemelt volna. Ma este (21.00-től) az Öt este kerül műsorra, amit még én sem láttam, de biztosan jó lesz. Azt mondja a port.hu szűkszavú ismertetője, hogy: "Egy véletlen találkozás folytán öt estét tölt együtt Tamara Vasziljevna és Iljin, s ez alatt egykori szerelmük újra fellángol. Húsz éve ismerkedtek meg, akkor a háború szakította el őket egymástól. Lesz-e elég erejük újrakezdeni életüket?"

Komoly alternatíva a House a film+-on (21.15-től) Spike Lee egyik első nagy sikere, 1990-ből, a Dzsungelláz. Egy fekete-fehér szerelem bonyolult története egy színes, és annak idején komoly visszhangot keltő, brutális szereposztással (képen Anthony Quinn) készült, remek filmben.

Lesz Giro is, délután.

A “World of Shorts - The Cannes 2011 Special Edition” egy ingyenesen elérhető PDF magazin, amely interjúkat tartalmaz a két Cannes-i rövidfilmes szekció: a Short Film Competition és a Cinéfondation versenyzőivel, ezenkívül számos cikket a jelenlegi rövidfilmes trendekről, valamint megszólalnak benne a legfontosabb iparági szereplők, és az is kiderül, hogy filmkészítőként milyen az élet Cannes után.       

Az angol nyelvű magazin a következő linkre kattintva érhető el: http://daazo.com/wosh_cannes

Ma ismét lesz Giro, a szokásos időben. Aztán a szokásos keddi penzumok, például a Vészhelyzet vége felé azonban érdemes lesz átkapcsolni a Story4-re (22.10), ahol Ismerős játékokba bonyolódhatunk olyan ismerős arcokkal, mint Kim Basinger, Al Pacino (kép) vagy Ryan O'Neal. Pacino nagymenő újságíró, aki egészen lentről küzdötte fel magát a high societybe s akitől egy nap a híres filmsztár (O'Neal) egy furcsa szívességet kér. A cseberből vederbe esés egyfajta variációja lesz ez a film.

A világ legszomorúbb, leglehangolóbb kisjátékfilmjét vetíti le a Duna II, 23.25-től, melyben egy Kisvárosi Mozi utolsó napjait élhetjük meg. A Torinói ló napfényes, vidám kacajmese ehhez képest. Viktorék, persze, nyilván végigröhögik...

A Filmmúzeum ma is nyújt alternatívát egy dívákkal teli amerikai filmmel, Mészáros Márta első Naplójával, majd a francia Ozon egy remek Fassbinder-ommázsával.

Országszerte 12 városban kapható a magyarhangya első, 6 filmből álló bérlete, a hangyaPASS#01. A vetítéssorozat május 24-én veszi kezdetét, az ezt megelőző héten a szervezők ellátogatnak a programban résztvevő városokba, hogy a helyi fiatalokkal, mozisokkal és a mozgalom további támogatóival személyes kapcsolatukat erősítsék.

Lokális szponzorációs kampányuk keretén belül a helyi cégek, szervezetek közvetlenül saját városuk mozijait és közönségét támogathatják. Ennek köszönhetően Szombathelyen több gazdasági szereplő is összefogott, így a hangyaPASS#01 árát ott 2300 Ft-ra csökkentették.

A magyarhangya projekt felvezetéseként az AKADJ KI plakát- és videó kampánnyal és a MOZDULJ MEG A MOZIDÉRT matricasorozattal  indított. Ezután az általuk képviselt közösségi alapú filmforgalmazási rendszerről szöveganimációt készítettek

Május 3-án 21.00 órakor pedig Battha Gáspár és az illuvision egy vizuális show keretében a Corvin mozi homlokzatára festette a hangyaPASS#01 filmjeit. A fényfestést megelőző munkálatokról és az eseményről pixillációjukat itt lehet megnézni.

A  magyarhangya.hu oldalon, a fényfestéssel egy időben jelent meg az ANTrailer, amely Magyarország első interaktív filmelőzetese, amelyben Homola Dániel egyetlen, irányítható videóba ágyazta be a filmekhez kapcsolódó rengeteg érdekességet és információt.

A bérlet filmjei előtt kisfilm premierek (by Daazo) és előzetesek (a hangyaPASS #02 filmjei szavazásra bocsátva) valamint élő bejelentkezés szórakoztatja majd a közönséget.

A hangyaPASS#01 vetítések időpontjai:

Május 24. kedd 20h: A prímszámok magánya
Május 27. péntek 20h: Enter the Void
Május 31. kedd 20h: Attenberg
Június 7. kedd 20h: Mint hal a vízben
Június 21. kedd 20h: Vagyunk, akik vagyunk
Június 28. kedd 20h: Tilva Ros

Részletes információ a vetítésekről magyarhangya.hu oldalon, a hangyaTOUR-ról pedig  a facebookon!

Az illúziónak igen nagy ára van - mondja a film tulajdonképpeni nyitó- és zárómondatában a címszereplő Gábor nevű szélhámos, azonban az a legnagyobb baj, hogy nem is tudja, milyen igaza van. A mondatot persze, valójában nem ő mondja, hanem Divinyi Réka forgatókönyvíró és Goda Krisztina rendező adja a szájába, talán tényleg nem sejtve, milyen alapigazságra tapint rá ezzel. Hiszen mi az illúzió? Látvány, délibáb, tünékeny pillanat, a valóság hamis, idealizált avagy éppen torz tükörképe - akár a film, mint médium maga. És ha már idejutottunk, a film bizony igen drága mulatság. Ebből a szempontból valóban dicséretes mű a Kaméleon, hiszen tökéletesen úgy néz ki, mintha igazi film lenne: egy romantikus elemekkel operáló kalandfilm. Talán ezen kívül, nem is készült még ilyen magyar játékfilm, amelynek kivitelében semmi kivetnivalót nem találunk. Trendi, nagystílű az egész film, a lakásbelsők elegánsak, a színészek fennmaradnak a vásznon, és jobbára olyan mondatok jönnek ki a szájukon, melyek akár a valóságban is elhangozhatnának. Sőt, mi több, néhány igazán szép jelenet, vagy akár egy teljes történetszál (pl. Gábor és Dr. Marton afférja) is akad a filmben; azonban ha egy picit megrángatjuk, meggyűrögetjük a történetet, rögtön darabjaira hullik szét. Az első látásra komoly reményekkel kecsegtető illúzió semmivé foszlik.

Itt van rögtön ez az igen erőltetettnek tűnő műfaji megjelölés: szélhámosfilm. Épp olyan ez, mint amit Áron bácsi, az öreg székely mondott, amikor életében először eljutott a pesti Állatkertbe, és meglátta a zsiráfot: Ilyen állat márpedig nincs! Nincs ilyen műfaj. Készültek, készülnek és készülni fognak thrillerek, krimik, kalandfilmek, vígjátékok, westernek, sci-fik, sőt akár ezek különböző elegyei is szélhámosokról, kalandorokról, kisebb-nagyobb stílű gazemberekről, kedves csirkefogókról és szimpatikus bűnözőkről, azonban ha egy filmet szélhámosfilmnek billogozunk meg adatlap-szinten, akkor ott valami furi bibi van. Nem kell jobb bizonyíték erre, minthogy az automata írásellenőrző is aláhúzza (ok!), de az imdb is már csak lazán comedy/drama/thriller-ként jegyzi e filmet, és nekik van igazuk. Az Arséne Lupin-filmek is egyszerűen kalandfilmek voltak, nincs is ezzel gond, tulajdonképpen nem lenne ezzel a szerencsétlen "szélhámosfilmmel" se, ha valami effélét kapnánk e címke alatt. De a Kaméleon csak részben adja a talán joggal elvárt sármos, bájos, agyafúrt csaló figuráját, azonban már az expozíciónál furcsa, disszonáns és zavaró felhangok keverednek bele, a végkifejlet pedig egyszerűen elillan a semmibe.

De nevezzük e gyereket bárhogyan, mindenképpen valamiféle műfaji filmnek kell ennek lennie, melynek főszereplője egy szélhámos, egy szerelem-szédelgő lókötő, egy nagymenő dzsigoló, aki a sztori cím- és főszereplője, s akinek a műfaj szabályrendszere szerint el kell nyernie méltó büntetését: az áldozatául kiválasztott szende szűz kezét. Spoiler, hogy erről itt aztán szó sincs. Ezzel szemben elmondják (hogy ezt is mennyire unom már, hogy egy filmben, értsd: vizuális formátumban, a szereplők által, verbálisan meséltetik el az előzményeket, melyeknek ismerete nem is igazán indokolt ez esetben - Gábor és spannja, Tibi, csórók és ebből elegük van. Pont.), hogy ilyen intézeti gyerekkor, meg olyan szomorú nyomorúság... A magyar filmművészet 90%-át meghatározó, sokszor, sokféleképpen leírt "lepu" közhelye kúszik be ezzel ismét a filmbe, feleslegesen, sőt, műfajtörően. Rendben van, lenyeltük a kötelező békát, innentől megy is szépen előre a film. Ügyesen bonyolódik a cselekmény, Gábor körül egyre fogy a levegő - ekkor még azt hisszük, lesz ebből valami. De nem. Az amúgy torokszorító Dr. Marton-féle szál, mely amúgy tömörebb formában, valóban tökéletesen megfelelne a történet megoldásának, túlbonyolítottá, és Kulka János baromi erős színészi jelenlétének is köszönhetően, túlhangsúlyozott szállá válik, ami aztán rövidesen úgy válik le a filmről, hogy szinte párhuzamosan futó külön filmként fut tovább. A nagyobb baj, hogy az eredeti történet főszereplője is ezen marad, a fő filmet, a Kaméleont mintegy magára hagyva... Negatív, borongós hangú végkifejlet, mint a szociodrámában, ám ezzel egy korrekt, jól sikerült magyar műfaji film illúziója is végképp elszáll.

Itt Gábornak szomorúan kellene belenézni a kamerába a kikényszerített menyegzőn, ám rövidesen valami frappáns cliffhanger azért megelőlegezné a folytatásokat. Ezzel szemben, a Divinyi-Goda páros elkezdett egy egész jól működő romantikus kalandfilmet, amit egy váratlan, nem várt mozdulattal belefojtott egy vödör hideg, nagyon realista mosogatólébe. Vagy másképpen, szakadt, olcsó és koszos kínai tornacipőt húztak a nagyestélyihez. Mindegy, amúgy, csak mindenképpen ciki és rettenetesen rosszul is esett nekem, a kritikus szemű nézőnek. Az operatőrök (a nemzetközi színvonalon dolgozó Gulyás Buda és Babos Tamás), valamint a remek színészek, Hámori Gabriella, Nagy Ervin, Trill Zsolt, László Zsolt a már említett Kulka mindvégig jól teljesítettek, nem rajtuk múlt, hogy a Kaméleon a végére teljesen színét vesztette... Asanisimasa: 5/10

Tulajdonképpen erősen hajazunk a békebeli adásszünetre, hiszen amerre kapcsolunk ma este, arra csak a megszokott, reklámok közti időt kitöltő fillereket találjuk. Film+-on ugyan megy a tegnap, és amúgy is sokszor látott Kill Bill 2, Filmmúzeumon pedig a Keselyű három napja az Aljas utcák előtt, csak hát... A Girón is szünnap... A Mezzón pedig egész este Goldberg-variációk - ha végighallgatjuk, másnapra olyan katatón állapotba kerülhetünk, mint Glenn Gould:

Ránk elég mocsadék idő vár, úgyhogy nincs más választásunk, mint délután nézzük a Giro bringásait, ahogyan csodás, napsütötte tájakon tekernek: ma például keresztülsuhannak Taorminán és kétszer is felkapaszkodnak az Etnára, ami, ugye, a minap böfögött fel egy kis lávát... Szerintem, érdekes lesz. (Eurosport)

Kaméleon (RTL, 20.00) - Nem láttam még ezt a filmet, bár sok jóra nem számítok a rendhagyó, ám fantáziát nélkülöző (és remélem nem cinikus) műfaji megjelöléstől: szélhámosfilm. Filmszélhámosság. Amúgy pedig, nem árt szokni, milyen filmeket várhatunk a közeljövőben, bár Goda Krisztina eddigi munkái engem nem győztek meg. Pénz volt bennük bőven, össze is voltak rakva, ahogy az a tankönyvben meg van írva, de ezenkívül se színe, se bűze, se nagyon semmije nem volt a Csak szex és más semminek, éppúgy, mint a Szabadság, szerelemnek. Viszont, olyan profi marketinggel, mint amivel ezeket a szürke, középszerű filmeket lenyomták a közönség torkán, akár a legsötétebb, legelvontabb művészfilm is simán hozná a 100.000+ nézőt... Szóval, így.

Na, mindegy. Ha nagyon szar, még mindig átkapcsolhatok a film+-ra, ahol végre leadják a Kill Bill második részét is, amit ugyan láttam már néhányszor, de QT pakolt bele néhány olyan zseniális jelenetet, amiket akárhányszor meg tudok nézni. (21.10)

Az m2 21.25-kor elkezdi Bulgakov Mester és Margaritájának egy 1990-es lengyel tévéfilmváltozatát, na ehhez megint nem fűzök nagy reményeket, bár egy próbát nyilván megér.

Woody Allen Férjek és feleségekje még a régi Woody-t idézi (nem mintha az újat utálnám...), sziporkázik és savaz egyszerre, párkapcsolatok, válás, effélék tárgykörben oszt e filmben, népszerű színészek segítségével (kép). (Filmmúzeum, 22.00)

A bőségszaru a mai este egzotikuma, ugyanis kortárs kubai filmet viszonylag ritkán láthatunk. Rendezője, Juan Carlos Tabío azonban nem kezdő, az Eper és csokoládé című filmje például okozott némi feltűnést a fesztiválokon. Fanyar humorú, ironikus és szatírára hajló látásmódja mindenképpen ajánlhatóvá teszi e filmet, mely egy kis falu örökösödési belháborúját mutatja meg. (Duna, 22.20)

Ryan közlegény megmentése - Egy kalap Oscar, egy kalap... kabát. Spielberg patetikus, egyben naturalista háborús eposza, álmatlanságban szenvedőknek, hiszen majd' három óra. (tv2, 0.00)

Már megy a mai Giro-etap (Eurosport), most nem néztem meg pontosan, de az biztos, hogy valahol az olasz csizma orrában járnak, lélegzetelállító, vadregényes tájakon. A Mezzo ma este über alles: Rameau Les Boréades című operáját William Christie-ék tolják, ahogy szokták, ezerrel (20.30), utána kis intermezzo után egy másik kedvencem, Sonny Rollins fújja el az ő Saxophone Colossusát (0.00).

Nézzük a filmeket: Kalifornia királya (FEM3, 20.00), na ezt kapásból nem láttam, most sem fogom, de azért megemlítem, hogy Michael Douglas egy elmegyógyintézeti ápoltat alakít benne, akinek nyakába szakad egyedüli lányának "odakinti" gondja. Azt mondják, aranyos film.

Az m2-n, 20.30-kor kezdő Szoba kilátással nem az a Szoba kilátással, hanem egy 2007-es brit tévéfilm-verzió, nem tudom, hogy rosszabb, vagy jobb az Ivory-féle verziónál: de egészen biztosan más lesz, ahogy mondani szokás.

A nap birodalma egy nagy film. Ha akarom, ótvar nagy giccs, ha akarom, igazi, nagyszabású hollywoodi filmeposz, mindenesetre itt tűnt fel Christian Bale, még kiskölyökként. Emellett láthatjuk még pl. John Malkovich (kép) egyik utolsó igazán jó alakítását is, meg sok minden mást is, ebben a második világháború idején, Sanghaiban játszódó, nagyívű Spielberg-drámában. (Duna, 21.05)

Elveszett jelentés, a Coppola-lány első sikere, Story4, 22.00-kor. Igencsak bírtam.

Az ágyban (m2, 22.05), chilei minimál-dráma a szerelemről, szintén bírtam.

A Bátraké a győzelem szürke ló, amerikai rögbi-tematikájú sport-dráma, valóságalapú sztorival... Nem tudom. Akár még jó is lehet... (Duna, 23.55)

Egy filmes feldolgozásra tökéletesen alkalmas jelenség majdnem jó megvalósítása Almási Réka első filmje, a Team Building. A kifejezés, ugye, a fejlett nyugati kapitalizmus által bimbózó demokráciánkba exportált agymosást, közkeletű kifejezéssel élve, a csapatépítő tréninget jelenti. A filmben egy ötletesen összeválogatott, színes kis csapat izzad vért, vetkőzik ki emberi mivoltából és döngölődik földbe az agresszív, gátlástalan és lehengerlő angol teambuilder, valamint magyar, erősen domina-jellegű asszisztensének tevékenységéből adódóan. Minden megy, mint a karikacsapás, azonban minden csapatban akad egy renitens elem. A gépezetbe kerülő porszemet Nagy Zsolt alakítja magától értetődő hitelességgel, és hoz némi reményt ebbe a cinikus, kiszámított, embertelen világba.

Almási Réka tulajdonképpen ügyesen megoldja a ziccer-témát, csak éppen nem meri (vagy nem akarja) túlzottan sarkítani. Minden karaktere, amolyan intelligens, politikailag korrekt módon árnyalt, akiben felvillan valami jó tulajdonság, annak rögtön meglátjuk a gyenge oldalát is, holott a film által felvázolt, közismert esemény egy olyan téma, ahol nyugodtan lehetne belemenősebben karikírozni, akár démonizálni, fekete-fehér-igen-nemet játszani. Az egész cinikus szisztémát a lehető legpszichotikusabb, legdurvább, legaberráltabb felfogásban kellett volna elővezetni, hogy igazán üssön. Vagy akár abszurdban, Bunuel-módjára, de semmiképpen sem ilyen egzakt, dokumentarista módon. Aki ma, magyar filmre beül, az van olyan tájékozott, hogy tudja, ismerje a hatékony termelésoptimalizálás főbb ismérveit, és az ahhoz vezető utat, így azt nem kell számára bemutatni, viszont az ilyen ismert dolgok, jelenségek kifordítása mindig jó alkalom a dolgok közös továbbgondolására, egy kis összekacsintásra, effélékre. Ez a film azonban illedelmes hangnemben készült, ezért viszont kissé súlytalan is marad. De azért a kezdet határozottan biztató és teljesen nézhető, tanulságos film. Asanisimasa: 6/10

Örömmel jelentjük be, hogy elkészült a Daazo.com új ingyenes mobil
alkalmazása, mely egyben az első magyar filmekkel foglalkozó
alkalmazás is.

A Daazo.com az Európai Unió MEDIA programja által támogatott
rövidfilmes közösségi weboldal filmkészítőknek és filmrajongóknak. A
többezernyi kortárs rövidfilm bemutatása mellett fő célja, hogy olyan
filmeket is a közönség elé tárjanak, amelyek a magyar és az egyetemes
filmkultúra kiemelkedő, klasszikus darabjai. A Daazo.com-on ezenkívül
rövidfilmes hírek, pályázati felhívások és fesztiválbeszámolók is
találhatóak, és számos rövidfilm-filmversenynek is otthont ad a
honlap.

A Daazo Shortfilms letöltésével már IPhone-on, iPod-on és iPad-en is
elérhetőek a Daazo.com honlapján található rövidfilmek, filmes
háttérinformációk és egyéb rövidfilmes tartalmak (pályázatok,
versenykiírások, finanszírozási lehetőségek). A Daazo Shortfilms
lehetővé teszi, hogy akár útközben is nézhetsz rövidfilmeket,
élményeidet pedig megoszthatod másokkal a Facebookon, Twitteren vagy
akár e-mailben is.

A mobil alkalmazás ingyenesen letölthető a következő helyről:
http://itunes.apple.com/us/app/daazo-shortfilms/id420399580?mt=8
Rövidfilmek a zsebedben, vidd magaddal az élményt! Kisfilmek bárhol és bármikor!

Megy tovább a Giro, a hetedik napon sem pihenünk, ma van az első hegyi nap: Maddaloni - Montevergine di Mercogliano, a végén egy gyenge 800 métert emelkedő hegyi befutóval. Végre valami...:) (Eurosport, 14.30-tól)

A Csontembert én bírom, valamiért a tévés filmszerkesztők is, hiszen majd minden hónapban felbukkan valahol. Ezúttal az AXN adja, 21.00-tól. (Szolgálatteljesítés közben meglőtt Denzel Washington megbénul és ágyhoz kötve irányítja a nyomozásban őt helyettesítő zöldfülű tanítványát, Angelina Joliet.)

Huszárik - Szindbád (m1, 21.40). A filmtörténet egyik valóban zseniális filmje, a néhányból. Ilyen:

A Ház a park szélén Ruggero Deodato filmje (Viasat6, 22.00), ami még mindig jobb választás, ha ma este szemetet akarunk vacsorálni, mint a Hanula kollégáék által ajánlott Chupacabra, a másikon. Olasz horror, 1980-ból. Aszondjahogy: Alex nem túl jó ember... mindennapos dolgai közé tartozik, hogy nőket erőszakol, és fojt meg. LOL

A semmi ágánról nekem mindig az jut eszembe, hogy "kis teste hangtalan vacog", pedig köze sincs Attilához, ellenben Hal Hartley-hoz, az amerikai független-filmes pápához igen. A film eredeti címe Bizalom (Trust), ami ugye, foglalt már, de ez A semmi ágán azért megint elég messzire visz el, és nem biztos, hogy a film szempontjából a megfelelő irányba... Remek film amúgy, tiszta, egyenes és sallangmentes, emellett néha kifejezetten szórakoztató történet egy nyárspolgári családban nevelkedett leányanya boldogulásáról. Aki nem látta volna még, feltétlenül nézze meg: m2, 22.05

FESZTIVÁL - 21. ALKALOMMAL 

A MEDIAWAVE – „Fényírók Fesztiválja” Nemzetközi Film- és Zenei Fesztivál idén 21. alkalommal kerül megrendezésre. A helyszín a tavalyi sikeres debütálás után ismét Szombathely, ám kis változás idén is lesz: a fesztivált két hétvégére összpontosítva június 2-11. között rendezik meg. 

ZENEI PROGRAM 

A fesztivál zenei programja a választékot és a minőséget tekintve mit sem változott, tíz nap alatt harminc különleges koncertet hallhat a közönség. A koncertek struktúrája viszont átalakult, elsősorban a két hétvégére koncentrálódik a zenei kínálat. Az első hétvégén főként szabadtéren, a második hétvégén új fesztiválhelyszínünkön, a Weöres Sándor Színházban lehet majd a koncerteket élvezni. 

Hagyomány és modernség: a fesztivál zenei programját a több mint húsz éves MEDIAWAVE-hagyományok ápolása és azok friss zenei környezetbe való helyezése jellemzi. Nemzetközi sztárokkal épp úgy találkozhatnak az érdeklődök, mint ismert és ismeretlen hazai fellépőkkel.  A fesztivál ebben az évben is előnyben részesíti azokat a produkciókat, melyek egymással is rokonságban állnak, helyben születnek, vagy speciálisan csak a rendezvény alatt kerülnek bemutatásra.  Ezek közül az isztambuli, kultikus oriental dub formáció, a BaBa ZuLa koncertje az egyik legfigyelemreméltóbb, a török zenészek magyar közreműködőkkel az Egri Csillagok filmváltozatára fognak szabadtéri nagykoncertet adni.  

Öt napig fog Szombathelyen formálódni egy különleges jazz produkció, ismert hazai és francia, német illetve amerikai zenészek sajátos reggae lemezt készítenek, a produkció a fesztivál zárónapján kerül bemutatásra. Ferenczi György és Both Miklós szintén műhelymunkában fog fiatalokkal együtt alkotni, ők saját zenekaraikkal a Rackajammel és a Naprával is színpadra állnak. Saját programjával és magyar zenészekkel együttműködve is bemutatkozik a svájci-osztrák Living Room duo, melynek egyik tagja, Manu Delago a fesztivál után Björkkel vonul épp stúdióba. 

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján népzenészek és néptáncosok érkeznek a régióból, a Felvidékről és a Gyimesből, hogy zenéjük és táncaik bemutatása mellett ételkóstolókkal, filmvetítésekkel valamint táncházzal szórakoztassák a közönséget.

Június 5-én, a főtéri programok zárásaként, a város és a környék zenekaraira fókuszálva újra megrendezzük a Thanks Jimi Napot. A fellépők a közönség csatlakozását is várják a közös gitározásra, házigazda Zsoldos Báró Zoltán és zenekara lesz. 

A két hétvégét összekötő hétköznapokon olyan szárnyukat bontogató formációk kerülnek bemutatásra, melyek már most értékes produkciókat érleltek magukból, a jövő karakteres előadói közülük kerülhetnek ki. Bemutatkozik a szombathelyi Easies, a budapesti free rock Dorota, egy közös estén adnak koncertet az Irie Maffia két frontemeberének, Senának és Busa Pistának különleges, jazz és hiphop ötvözéséből létrejött formációi.  

A második hétvége programja újra sűrűnek és tartalmasnak ígérkezik. Hosszú idő után lép fel újra hazánkban a Párizsban élő, vajdasági improvizatív zongorista, Stevan Kovacs Tickmayer. Londonból érkezik a fesztivál egyik kiemelt fellépője, Andreya Triana, a fiatal soul- downtempo énekesnő a Bonobo frontembereként vált ismerté a fiatalok körében, saját zenekarával most először mutatkozik be hazánkban. Igazi MEDIAWAVE bandaként emlegetik már most sokan a cseh DVA zenekart, 25 éves jubileumát koncerttel, kiállítással, könyv és filmbemutatóval ünnepli a Tudósok. A fesztivál zárásaként fellép a Shukar Collective, melyben roma énekesek és táncosok bukaresti dj-kkel álltak össze, együttműködésünkről  film készült, melyet szintén megismerhet a fesztivál közönsége.  

KÍSÉRŐ PROGRAMOK

A nyitónapon debütál, majd az egész első hétvégén megízlelhető speciális gasztronómiai fesztivál-találmányunk a Desca Hungarica! Egy igazán egyszerű, hétköznapi étel most a különlegesség szalvétájába csomagolva várja az ínyenceket, reményeink szerint a széles választékból mindenki talál kedvére valót!

A Fő tér ad helyet Bor és Pálinka fesztiválnak, melyhez kapcsolódva szabad színpadot állítanak a hangulat fokozására. Itt a szárnyukat bontogató helyi fiatalok, utcazenészek és profik egyaránt bemutathatják tudásukat.

A Képtárban Sinai Varga Gizella, Iránban élő magyar festőnő kiállítása lesz látható, a megnyitóhoz performance is kapcsolódik. A Weöres Sándor Színház különleges, alkalmi előadásokkal csatlakozik a fesztivál programjához, a Bartók Terem udvara ad otthont első hétvégénk éjszakai programjainak.

FILMPROGRAM

Az idei - "TEREMTŐ NŐ", illetve "VESZÉLYEZTETETT (mű)FAJOK" tematikákkal tarkított - fesztiválra 1276 filmnevezés érkezett 85 országból, ebből az előzsűri 73 filmet válogatott a fesztivál rendkívül színes verseny-palettájába (9 játékfilm - 17 kisjátékfilm - 24 animációs film - 9 kísérleti film - 14 dokumentumfilm). A magyar filmeket nemzetközi szakemberek válogatták. A filmes program továbbra is az AGORA - Savaria Filmszínház felújított épületében kerül bemutatásra. 

A MEDIAWAVE 2011 NEMZETKÖZI ZSŰRI TAGJAI :

Nagyjáték- és kisjátékfilm zsűri:

Vivi Dragan Vasile (Románia) - operatőr, www.imdb.com/name/nm0890481

Damjan Kozole (Szlovénia) -  játékfilm rendező, www.imdb.com/name/nm0468995

Durst György (Magyarország) - producer

Animációs, kísérleti- és dokumentumfilm zsűri:

Priit Tender (Észtország) - animációs filmrendező

Boris Mitic (Szerbia) - dokumentumfilm rendező, www.dribblingpictures.com

Gizella Varga Sinai (Irán) - festőnő, www.gizellavargasinai.com

A nagyjátékfilmek közt szerepel Isabelle Hupert legújabb filmje, a Különleges bánásmód, melyben a francia színésznő ismét a jellemábrázolások mesterének bizonyul. Ezúttal luxus prostituáltat alakít, és igazán különleges bánásmódban részesíti pácienseit. A tavalyi, illetve idei nagy fesztiválok sokszoros díjnyertese, közönségdíjasa, a Testvér arra a kérdésre keres választ, hogy a kemény venezuelai valóságban létezik-e út a sztárfocisták világába egy hétköznapi testvérpár számára.

A játék- és kisjátékfilmek többsége jól ábrázolja a TEREMTŐ NŐt, azaz a nők sokszínű, központi szerepét a társadalom civil és hivatalos szférájában. A legnagyobb filmszámmal jelen lévő animációs filmverseny a klasszikus meseformától a szürreális világmegformálásig 24 színt villant fel a jelenből.

A dokumentumfilmek idén is kihagyhatatlannak bizonyulnak. Sokak számára ismeretlen helyzetekbe, sorsokba, helyekre engednek bepillantást. Találkozhatunk száműzött szamaritánussal, roma zenészekből és DJ-ből álló drum&bass bandával, sztárból drogos prostituálttá vált énekessel, és megtudhatjuk a felrobbant 56-os gulyáságyú melléktermékeként, hogy mennyi hozzávalóból kell ételt készíteni egy második világháborús hadsereg számára. De neves filmrendezőink mesélnek el nem készült filmjeikről, vagy megismerhetjük a meglehetősen szatirikus „kis román Dacia” történetét, továbbá a kirgiz jakpásztorok életét.

A versenyprogram mellett nemzetközi panoráma programot is vetítünk, mely egyrészt áll a nevezések alapján különböző szempontok szerint válogatott, főként európai filmekből, másrészt pedig Belső világok címmel bemutatunk olyan alkotásokat, melyek hűen tükrözik a különböző - főként a keleti, iráni - kultúrák, szubkultúrák mai helyzetét, melyek sem nem kategorizálnak, sem nem megrendelésre készültek, hanem pusztán a mindennapi életet mutatják be a maga realitásában.

Két speciális filmprogram:

Sufferosa: interaktív mozi, különböző befejezési lehetőségekkel, melyeket a helyszínen vágnak össze

Kaffka: Átváltozás - 360 fokos kamerával felvett film

A fesztiválon a közönség személyesen is találkozhat és beszélgethet több versenyprogramos filmrendezővel is:

Jeanne Labrune (Franciaország), a Special Treatment (Különleges bánásmód)  rendezőnője,  június 10-12. között van jelen

Marcel Rasquin (Venezuela), a Hermano (Testvér) rendezője június 3-6. között van jelen

Mohammad Reza Vatandoust (Irán) a When The Lemons Turned Yellow (Mikor a citrom sárgulni kezdett) rendezője június 10-12. között van jelen

Branco Istvancic (Horvátország): Recycling kisjátékfilm rendezője, június 10-12. között van jelen

Laura Bispuri (Olaszország): Passing Time (Múló idő), kisjátékfilm, június 9-12. között van jelen

Jordan Lazarov (Bulgária): a Tale (egy Mese) animáció, június 8-12. között van jelen

Yaron Bar (Izrael): Written in Pencil (Ceruzával írva) animáció, június 9-12. között van jelen

Murányi Matza Terézia (Románia): Facts (Tények) animáció, június 6-12. között van jelen

Huang Ya Li (Tajvan): The Unnamed (A névtelen) kísérleti film, június 9-12. között van jelen

Michael Rittmansberger (Ausztria): Sister (Nővér) kísérleti film, június 10-12. között van jelen

Ohad Itach (Izrael): Loving Sophia (Drága Sophia) dokumentumfilm,

Ebrahim SAEEDI & Zahavi SANJAVI (Irán): All My Mothers (Mi anyáink) dokumentumfilm, június 10-12. között van jelen

Barak Heymann (Izrael): The Lone Samaritan (A magányos szamaritánus), dokumnetumfilm

Panoráma program:

Mohsen Ostad Ali Makhmalbaf (Irán): We’ll Get Used To It (Majd megszokjuk) dokumentumfilm, június 10-12. között van jelen

Balázs Zoltán (Románia): Székelyindiánok animáció, június 10-12. között van jelen

Ion Octavian Frecea (Románia): The Fresco - The curse of Dragulea (A Freskó – Drakula átka) animáció, június 10-12. között van jelen

A 2. MEDIAWAVE Film Fórum az eredményesen lezajlott tavalyi konferencia további nemzetközi filmszakmai szereplőkkel kibővített folytatása a fesztivál keretében. A 3 napos rendezvény a fesztivál kiemelt tematikájára épül: VESZÉLYEZTETT (mű)FAJOK – A film, mint közösségi élmény megújulási lehetőségei a XXI. században.

Bruno Chatelin, a feszt21 és a filmfestivals.com nemzetközi fesztiválokat összefogó, vezető blogoldalak alapítója, igazgatója a fesztiválokat támogató weboldalak mellett a fesztiválok szponzorációs lehetőségeiről is tart előadást. David Sin, az ICO (Független Moziszövetség, London) képviseletében a mozik megújulásáról illetve a fesztiválszervezés új lehetőségeiről beszél majd. A digitalizáció, mint az audiovizuális ipar jelenlegi, egyik legsürgetőbb kulcskérdése is helyet kap a konferencián. Lovas Lajos, a NEFMI digitalizációs szakosztályának vezetője az archiválás illetve a digitális tartalmak létrehozásának létjogosultságára illetve támogatási lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A TEREMTŐ NŐ fesztiváltematikához kapcsolódóan, kerekasztal-beszélgetések formájában női alkotóművészek - rendezőnők, kritikusnők, fesztiválszervezők – szólalnak meg.

A konferencia fő célja, hogy a magyar filmszakmának közvetlen kapcsolatteremtési alkalmat adjon a környező nemzetközi régió filmszakmai szereplőihez, ezzel segítse a koprodukciós, illetve egyéb együttműködési partnerség kialakulását a filmgyártásban.

Jelen levő filmszakmai előadók, résztvevők (június 9-12 között):

Bruno Chatelin (Franciaország): www.fest21.com , www.filmfestivals.com  fesztiválokat összefogó  internetes blogoldalak tulajdonosa, a francia Sony Pictures volt marketingigazgatója, a cannesi filmfesztivál marketingszakértője

David Sin (Nagy-Britannia): ICO, Független moziszövetség, London, www.independentcinemaoffice.org.uk

Algirdas Ramaska (Litvánia): Vilniusi Filmfesztivál ügyvezető igazgatója www.kinopavasaris.lt

Mira Staleva (Bulgária): Sofia Nemzetközi Filmfesztivál - Meetings in Sofia koprodukciós fórum www.siff.bg

Maria Kudrevatykh (Fehéroroszország): Minszk Nemzetközi Filmfesztivál www.minsk.gov.by/en/actual/view/164

TUDOMÁNYOS KONFERENCIA A VAS MEGYEI LEVÉLTÁRBAN

Kémek, ügynökök, besúgók 1. – Az ókortól Mata Hariig – ezzel a címmel rendezi meg a Vas Megyi Levéltár 11. alkalommal a MEDIAWAVE Fesztivál keretében tudományos konferenciáját, június 3-án. Az előadók és előadások részletei megtekinthetők a sajtószobában.

Mentsük meg a közösségi moziélményt! Beszélgessünk a filmekről, találkozzunk a filmek rendezőivel, kóstoljunk bort a vetítések után, randevúzzunk a sötétben. Vagy egyszerűen nézzünk jó filmeket EGYÜTT!