Az Éli könyve tulajdonképpen egy színtiszta western, mely egy elképzelt, globális világégés után játszódik. Egy magányos hős vándorol nyugatra, mert ez a küldetése - ennél alapabb amerikai nemzeti toposz kevés van, ez maga az amerikai életérzés, ez motiválta tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államok létrejöttét. A Nyugatra vándorló hős zsebében mindig ott volt a Biblia is, az igazát fegyverrel védte meg, így ebben semmi újat nem hoz a Hughes-testvérek filmje, de nem is kell ennek így lennie, hiszen azt sem várja senki, hogy az ismert mese végén a gonosz boszorka jóllakottan, hortyogva elaludjon. Vicces kedvű mesélőknél egyszer-egyszer ugyan előfordulhat ez is, de a Jancsi és Juliska-mese vége legtöbbször mindig az, hogy a boszorkára rácsapódik a kemence ajtaja. Ennek így van értelme, másképp ennek, de a belőle csinált viccnek sincs. Az amerikai népmesék nyugatra vándorló, szíve felett Bibliát, övén Coltot hordó hősének pedig az az értelme, hogy Nyugatra menjen és elvigye a túlsó óceán partjára a keresztény angolszász kultúrát. A poszt-apokaliptikus tematikában pedig nem is értem, milyen újdonsággal lehetne előállni, hiszen ha poszt vagyunk az apokalipszisben, akkor egész egyszerűen nem létezik más, mint az ismert emberi kultúra romhalmaza, az ismert flóra és fauna rothadó maradványai, a felborult ökoszisztéma által megváltozott meteorológiai viszonyoknak köszönhetően elsivatagosodás és/vagy elmocsarasodás és/vagy eljegesedés. Így nincs más lehetőség, mint ezeket alkalmazni posztapokaliptikus mesénk környezetéül. Felesleges felemlegetni a Mad Maxet, a Postást meg a többi atomvillanás utáni fantáziát, ha a Földön világégés törne ki, ez látszana, ami az Éli könyve című filmben is, meg a többiben is, nem más.

Az Éli könyvében vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. Oszama bin Laden után, a rohamosan fogyó kőolajkészlet kapcsán nem nehéz ilyesmire asszociálni, így a film ezen felvetése reálisabb, mint szeretnénk. Tévéhíradókban láttunk már Bibliákat égető tálibokat is, de az emberi kultúrákban ősidők óta fordulnak elő önpusztító tendenciák, így az sem kifogásolható e filmben, hogy miért tűntek el a Bibliák mind egy szálig a Földről. (Ráadásul itt meglehetősen szellemesen van e kérdés bonyolítva, spoiler: csak a Braille-írású változat maradt fenn, hiszen ezt csak a vakok tudják elolvasni).

Éli (Denzel Washington) szinte vak hittel viszi végig küldetését ebben a tartalmatlannak semmiképpen nem mondható apokaliptikus keresztény-westernben, melynek vallásos hittel telített áhítatát a látványos akciójelenetekkel és izgalmasan, fordulatosan vezetett cselekménnyel ügyesen transzformálják az alkotók a nézők az erre nem éppen fogékony részének igényeihez is. Keresztény szempontból, gondolom, komolyan megérintheti a nézőt Éli küldetése, hiszen gyönyörűen, közérthetően beszél a film olyan fennkölt dolgokról, mint a hit és a Szent Könyv lettlényege, de a materialistáknak sem kell szánakozó mosollyal, fitymálva elfordulniuk, hiszen az utolsó jelenetben számukra is érvényes módon kerül minden az őt megillető helyére. Az eddig is érdekes alkotásokkal előálló rendező-ikerpár most is ügyesen egyensúlyoz a kommersz szórakoztatás és a mélyebb tartalom megfogalmazása között, e filmmel azonban a társadalmi témák, misztikus krimik után most egy kicsit filozófikusabb irányba kalandoztak el. Ezzel ugyan a nézők egy rétegét kissé elijesztették, de vélhetően egy másikat ugyanekkor megszólítottak, így filmjüket mindenképpen sikernek könyvelhetik el. Az asanisimasa is bírta ezt a filmet (7/10), talán picit jobban is mint a távolról hasonló tematikájú The Road címűt, mely szintén mostanában van terítéken.