Nagydarab nő kijön kis faházból, beül kis Yugóba, kitolat az útra, majd néhány száz méter után egy kanyarban hiába tapossa a féket, nagy ívben röpül az út menti folyóba. Ő volt a címszereplő. A nyomozó szervek szomorú kötelessége, hogy együtt érző tapintattal értesítsék Philt, az elhunyt löttyedt papucsférjét, meg azt a nagy, böszme fiát, Jeffet a sajnálatos balesetről. "Mit keresett a kocsimban?"- böffen ki a gyászoló fiúból. Valahogy senki sincs megrendülve a halálesettől. Sőt. "Nem bírta bevenni a kanyart, és kitörte azt a hurkás nyakát"- kommentálja az esetet, legalábbis első blikkre az autó-szerelőnő is, a szakvéleménnyel elkészülve azonban szívettépő countryszerzeményt szentel Mona Dearly (Bette Midler) emlékének. "Miért kellett meghalnod...?" Mert igaz, elég rosszul vezetett a megboldogult, de a kocsit is megbuherálták: a fékcsöveket elvágták. A lehetséges indítékok számosak, mert Monánál ostobább, erőszakosabb, hisztisebb nőszemélyt nem hordott még a hátán a föld. Állítólag fiának, Jeffnek a fél kezét is ő vágta le a hentesbárddal, mikor anyu söréhez próbált nyúlni vele, bár ez talán csak pletyka. A férjét azonban palacsintasütővel verte, másnak az autólámpáját törte össze golfütővel, stb. Ilyen és ehhez hasonló sztorikat vet ki az idők méhe, mindinkább a bőség zavarát keltve a seriff agyában. Egyedül őt érdekli a tettes személye, rajta kívül mindenki felszabadultan nyugtázza Mona távozását az élők sorából. 
Akiben a Fargo, a Titkos gyilkos mama, vagy kivált a régebbi John Waters művek rajzfilmfigurái idéződnének föl a fenti kisvárosi panoptikum láttán és élvezte is ezeket a filmeket, az ne hagyja ki Mona történetét sem. Az említett szatírákhoz hasonlóan, a jelen produkcióban is az amerikai vidék állítólagos kreténsége jelenítődik is meg, mindenki hülye, de itt valahogy nem szórakoztatóan, hanem csak úgy. A forgatóköny hiányosságai, a figurák kitalálatlansága miatt a fekete komédiához szükséges idézőjeleket azonban nem sikerült az alkotóknak (Nick Gomez rendezőnek) a vászonra kanyarítaniuk. Ami a színészeket illeti, nekik nyilván nem okozhatott, nem is okozott gondot megjeleníteni egy-egy rajzfilmes karaktert azon a színvonalon, ahol a gondolat agyban való fölvillanását homlokracsapás, a döbbenetet egyengrimasz és visítás fejezi ki, mintegy, játékuk tehát egész komolyan "tökéletesnek" mondható. De csak majdnem tökéletesnek, mert Danny DeVito, az alkotás húzóneve néhol emberi viselkedésformákat mutat, egyébként fölöslegesen, mert eljátszania neki sem volt mit. A film humorát jelzi, hogy a kisvárosban mindenki, az áldozattól kezdve a zsarukig ugyanolyan, csak más-más színű, Yugo típusú (Trabant-, iletve Zsiguli-szerű) népautón járnak. Hogy ez afféle retro-modor vagy csupán a már-már röhejes kollektív nyomort jellemzi, az már döntse el mindenki maga. Asanisimasa: 6/10
