A XIX. század elején, Spanyolországban, IV. Károly uralkodása idején alkotta legjobb remekműveit a híres festő, Francisco de Goya. Az udvar és a gazdag, magas rangú hölgyek kedvenceként festette meg az annak idején nagy botrányt okozó és a még mindig nagyhatalmú inkvizíciónak nem túl szívélyes érdeklődését felkeltő, pornográfnak bélyegzett festményét, a Meztelen Mayát. Ez az alkotás az apropója José Juan Bigas Luna spanyol rendező szerelmi thrillerként jegyzett filmjének. 
A film nem életrajzi alkotás, hanem a szépséges, gazdag és meglehetősen dekadens szépasszonynak, Alba hercegnőjének (Penelope Cruz) - aki befolyásos férfiak, köztük Goyának és Godoynak, Spanyolország főminiszterének szeretője volt - furcsa halálának körülményeit boncolgatja. Öngyilkos lett, vagy idegenkezűség vetett véget az élveteg hercegnő életének? Ismeretes hogy nagy rajongója volt a festészetnek, az operának, és nem utolsósorban a férfiaknak, akik sorban álltak kegyeiért. Szeretői persze egy kanál vízben meg tudták volna fojtani egymást. Goya egy kicsit kívül áll ezen a körön. A festőt egyébként is körülrajongják a nők, de a festészet mindennél jobban érdekli, felülemelkedik az udvarban terjengő pletykákon, hidegen hagyják az intrikák. Egy este elmeséli az érdeklődő hercegnőnek az általa használt festékek tulajdonságát, összetételét. A vásznon csodálatosan mutató színek nagy többsége tulajdonképpen színtiszta, erős méreg. A nápolyi sárga kobaltot, az élet színe a veronai zöld pedig arzént tartalmaz. Egy fényűző lakoma alkalmával az életerős hercegnő rosszullétre panaszkodva visszavonul, másnap reggel szélvészként terjed el a hír, Alba hercegnője haldoklik. Utolsó kérésének eleget téve, Goya virraszt ágya felett. Rejtélyes halála elképesztő pletykaáradatot indít útjára. Eközben észreveszik, Goya műterméből eltűnt a veronai zöld festéket tartalmazó tégely. A bíróság előtt vallanak a gyanúsítottak, és a végén fény derül a volavérunt titkára is.
Az 1946-ban született rendező, Bigas Luna filmjei közül a magyar nézők egyedül a Sonka, sonka címűt láthatták néhány éve. Fontos alakja pedig a spanyol filmművészetnek. Korábbi munkáinak legfőbb jellemzője, talán a nagy előd, Luis Bunuel folyományaként a következetes tabudöntögetés. Szívesen foglalkozik a szex és a vallás, az erkölcs és a bűn kérdéseivel, jellegzetesen posztmodern és provokatív hangvételben, a naturalista ábrázolásmódot egyedien vegyítve valamiféle filozofikus fantasztikummal. A hírek szerint manapság kicsit tompított művei élén, nem tudom, mindenesetre a Meztelen Maya fura filmnek sikeredett.
Pompázatos kosztümökben és díszletekben előadott szokványos krimi ez, egy rejtélyes haláleset körülményeinek boncolgatása a szereplők különböző nézőpontjaiból, ide-oda ugrálva az időben, mindez keveredve Goya emlékeinek szépen, festőien fotografált vizualizációjában. A korabeli spanyol pompával berendezett palotákban, szép kompozíciókban láthatunk szép ruhákba bújtatott szép nőket és férfiakat. Ez a látványosság azonban kissé öncélú, mivel a film túlzottan "szellős" dramaturgiája, a szinte követhetetlen időbeni ide-oda ugrálás néhol már a pontos érthetőség rovására megy. Ezt jelzi ezt a mű elején és végén olvasható elő-, és utószó is, amely valószínűleg produceri javaslatra került ez a filmbe, a jobb érthetőség és eladhatóság kedvéért. Ha azonban a filmet úgy fogjuk fel, mint képekben elmesélt történetet, akkor nem kell, hogy szükséges legyen írásbeli útmutató a tisztánlátáshoz. Szóval, oda kell figyelni. Tetszeni fog ez a film viszont azoknak, akik a mozit nem csak passzív szórakozásnak használják, hanem hajlandóak belemenni egy kis szellemi puzzle kirakásba. Nekik tartalmas időtöltést nyújt a film, Maya tényleg gyönyörű, Goya nagy festő, Bigas Luna pedig figyelemreméltó filmes, filmje azonban kicsit rágós, de talán még emészthető.
www.port.hu/a_meztelen_maya_volaverunt/pls/fi/films.film_page
