asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Christian Carion - Fegyverszünet karácsonyra (Joyeux Noël)

2006.12.13. 22:30 efes

"Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb!" - mondatja Szophoklész Antigoné híres kardalában. Az ő korában - véljük mi, több ezer év távlatából - még csodálatos volt az ember, ha gondja, baja támadt embertársával egyszerűen elvágta a nyakát vagy mérget itatott vele, és el volt intézve az ügy. Aztán a termelőeszközök fejlődésével a hadieszközök is fejlődtek, az ember problémáit már nem szemtől szembe, hanem direkt erre a célra toborzott, kiképzett és modern hadieszközökkel jól felszerelt, a precíz propaganda erejével feltüzelt embercsoportok egymásnak eresztésével próbálta rendezni. Ekkor a viszályban már ártatlan milliók néztek egymással farkasszemet, jobbára nem is tudták, miért. A régi kard ki kard küzdelem nemes eszményének már vége. Mérnökök tervezik, bankok pénzelik, tábornokok pedig terepasztalon modellezik a modern háborúkat. Ma már csak megnyomják a nagy piros gombot és egy város, egy megyényi terület máris megsemmisült. Ebben már semmi csodálatos nincs, hideg, kegyetlen, kiszámított gépezet ez. Mégis nagyon emberi.

Az első világháború volt a modern kor első totális háborúja. Rengeteg nemzet vett részt benne, rengeteg millió áldozata volt, ekkor harcoltak először a levegőben, ekkor vetettek be először tömegpusztító fegyvereket. A verduni vérszivattyú, mustárgáz, az első tankok. Ezt a háborút mégis átlengte valami, a régi hősöktől eredeztethető nemes szellem. Christian Carion Fegyverszünet karácsonyra című "európai" filmje ennek kíván emléket állítani. Közismert tény, hogy a lövészárkokba hosszú időre beásott ellenséges csapatok között, amelyek nem ritkán csupán néhány méterre voltak egymástól, a hosszas háború során kapcsolatfelvétel, nemritkán barátkozás alakult ki. Hovatovább, tudunk német-francia, német-angol focimeccsekről is, amelyek tűzszünetekben, a lövészárkok közti senki földjén zajlottak. Eme valós legendák felhasználásával született ez a film, a kísérő szerint valós események alapján. Valószínűleg az írói fantázia jótékony szervezőerejével, tegyük hozzá gyorsan. A berlini operaház ünnepelt szopránja kisestélyiben tűnik fel 1914 karácsonyának előestéjén, a háború vérzivatarában, az azért szürreális jelenet. Bár mondták azt is, hogy a szürrealizmus (mint művészeti irányzat) legkiemelkedőbb eseménye az első világháború volt. Az énekesnő Ave Mariát énekelt. Persze, nem is énekelhetett mást, ha már akkor és ott van. Ott volt a szerelme is, szintén a berlini Operából a hőstenor, közkatonaként. Ez is regényes. Kitárt karú áriája a két egymásnak feszülő ellen között pedig egyenesen operai. Azonban tudjuk azt is, hogy Marlene Dietrich híres dalát (Hova tűnt a sok virág...) minden árokban hallgatták, angolban, franciában, németben egyaránt, igaz egy későbbi, még nagyobb háborúban. De akik hallgatták, egyre gondoltak...

Emígyen a Fegyverszünet karácsonyra még hiteles is lehet, bár valószínűleg a forgatókönyvíró sűrítette így egybe az egyébként igaz eseményeket. De ha már megtette, jól tette. Christian Carion filmje a giccshatáron végig biztonsággal egyensúlyozva, jó szándékkal apellál a mélyen bennünk rejtőző természetes igazságérzetünkre. Mondanivalója mélyen humanista, pacifista, keresztényi és européer. Az árkokba beásott, didergő, tetvektől agyoncsípett katonák, rangtól, nemzetiségtől, vallástól függetlenül szimpatikus, nyílt tekintetű fiatalemberek, ártatlan résztvevői a borzalmaknak. A háború "gazdái", a vérzivatar okozói viszont pezsgőzve, falatozva töltik idejüket a hátország fűtött kastélyaiban. Ilyen egyoldalúan ábrázolt karaktereket azonban (egy alkalommal) meg lehet bocsátani mindenkinek, főleg, hogy szándékai is megkérdőjelezhetetlenek. A film képi világa nagyszabású, ízlésesen tablószerű, vért, leszakadt végtagokat, kiomló beleket sem látni, ami már ugyan nem igazán valósághű, de legalább nézőbarát. Ilyentájt elég annyi a háborúból, hogy ott nagyon meg lehet halni, ám ehhez nem kell húst szaggató lövedékeket és más speciális effekteket bemutatni. Elég igaz értékeket felmutatni, a film pedig éppen ezt teszi. Karácsony környékén sokunk hócipője lesz tele a ránk olcsó ömlő bóvlival, így ez a film jó választás lehet csömör helyett, után és mellett.

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr33818102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aquarius 2011.06.19. 13:07:20

Nagyapám harcolt az első világháborúban, a Császári és Királyi (K&K) 34-es gyalogezredben. Van ennek a gyalogezrednek egy naplója 39-ből, ami részletesen leírja naplószerűen a világháborús éveket (családomnak megvan, így olvastam).

Számomra meglepő volt - olvasva ezeket a sorokat - ténylegesen szembesülni azzal, hogy e filmbeli események igazából megtörténtek, és nem csak a Nyugat-Európai fronton.

Nagyapám gyalogezrede az itáliai után az orosz frontra került, és 1917-ben, amikor kérdésessé vált Oroszország birtoklása (akkor még az ideiglenes fehér kormány volt hatalmon, nem a szovjet) szintén lövészárkokban szembekerültek az oroszokkal. Akkor húsvét volt (nem Karácsony :)) és az oroszok dobáltak át hozzájuk üdvözlő cetliket. És leírja a könyv, hogy Húsvétkor konkrét találkozó is létrejött, átjöttek orosz tisztek a monarchia lövészárkaiba. Amikor új tüzérség érkezett az oroszok háta mögé, akkor ezt megmondták nagyapám gyalogezredének, akik a lövések idejére hátrahúzódtak a lövészárkokból.

Na ez a durva, tehát a filmbeli események teljesen megállják a helyüket. Pedig én első látásra egy nyálas, hazug filmnek gondoltam. De nem az! :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.06.19. 15:16:16

@Aquarius: Voltak focimeccsek is. :) Boldog békeidők :D

Aquarius 2011.06.19. 15:31:35

Az! :D Manapság megnéznék egy amerikai-tálib, vagy egy izraeli-palesztin mérkőzést. :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2011.06.19. 18:20:41

@Aquarius: Izraeli-palesztin szokott lenni. A hírekben nem szokás arról beszélni, hogy átlagemberek szintjén ők együtt élnek azon a pár kövön, jóval régebben, mint ahogy pl. a mi országunk létezik. Hogy a mindkét oldali szélsőségesek és a politikusok mit kavarnak, az majdhogynem egy másik dolog. Nálunk pl. egy átlag-magyar jobban utálja a románokat, vagy a szlovákokat, mint egy jeruzsálemi átlag-zsidó az átlag-palesztint, illetve viszont.
süti beállítások módosítása