asanisimasa

Szőke András fizimiskáját állandó reklámjelenlétének köszönhetően már az egész ország ismeri. Ennek alapján nyilván senkinek nem jutna eszébe, hogy a filmrendező az egészséges táplálkozásról vagy a sportos életmódról készítsen filmet, de nem is teszi. Szőke tizenegyedik játékfilmje egy "világmegváltó" hatalmas kenyér sütéséről szól. A film az örökké küzdő ember metaforája, egy művészi pálya pontosan illeszkedő eleme, ám mindezzel együtt: kudarc.

A "Csináld-magad-ember"
Szőke "kívülről", vidékről jött filmes, ám annak régi. 15 éves kora óta amatőrfilmes, aki ezt az amatőr-státuszt azóta védjegyévé is fejlesztette, és dacosan képviseli is azt. Pályája kezdetén a Vattatyúkkal és az Európa Kempinggel ezzel teremtett kultuszt maga köré, a talán legjobban a cseh újhullámos filmekre emlékeztető kisrealizmus "abszurditását", friss energiákat és új arcokat hozva a rendszerváltás környékén tétova unalomba fulladó magyar filmbe. A kezdeti sikereknek, melyekből Szőke mint színész is kivette a részét, meglett az a hozadéka, hogy szereplőként, kisebb-nagyobb szerepekben profi filmekben is feltűnt (emblematikus alakítása Szomjas Roncsfilmjének Bélája), így országosan ismertté válva folytathatta saját filmjeinek forgatását is, a tőle megszokott hangvételben, de lassan javuló technikai és anyagi környezetben. Ez a folyamat mára odajutott, hogy Szőke évente készít új filmet, profi körülmények között, neves szereplőkkel, ám ebben a szituációban az általa képviselt "örök kívülálló amatőrfilmes" szerepe egyre nehezebben vállalható.

A világ legnagyobb kenyere
A film helyszíne a Művészetek völgye elnevezésű rendezvény egyik helyszíneként ismertté vált falu a Káli-medencében, amely egyben Szőke András valós lakóhelye is: Taliándörögd. De lehetne akármelyik másik eldugott vidéki kisközség, falu Magyarországon, a film alapszituációja bárhol megtörténhetne az elmúlt néhány évtizedben. A Vidék, ahol nem történik semmi. Ezen a nihilista, tespedt állapoton kíván változtatni a falu pékje, Kiskovász. Az ötlet, melynek megvalósítására szövetkezik a falu, illetve annak kocsmájának színes közönsége nem más, mint megsütni a világ legnagyobb kenyerét, így bekerülve a Guiness Rekordok Könyvébe világhírt, és tán némi pénzt is hozva a világ eme eldugott pontjára. Ha azonban a dolog egyszerű lenne, nem is lehetne filmet kanyarítani köré. A korábbi Szőke-filmekből ismert játék következik: csetlő-botló, ügyefogyott, kissé kelekótya hősei, állandósult félrészegségben addig keverik, kutyulják a dolgokat, míg valahová kilyukadnak. Nem éppen oda, ahová tervezték, de eredmény lesz, az biztos. A kivitelezendő terv alkalmat ad Szőkének, hogy ismét felvonultassa ismert figuráit, akik mindannyian érdekes és egyedi karakterek, beszédes nevekkel. A már említett Kiskovász (régi gimnazista barát, Zelei Gábor alakít bizarr intellektualizmussal), és iszákos segédje Csöröge, akit Szőke, a tőle jólismert brusztolós, eszement slunggal. Suzumi, az egykori autógyári munkás szerepében Badár hozza magát, míg Multiplexet, a kissé sérült egykori mozigépészt a komolyabb hangvételű filmekből ismert Gáspár Tibor játssza. Ők alkotják a film"kreatív magját", köréjük csoportosul még Kövesi, a polgármester (Tóth Károly), Szmöre, a pernyehuszár, az egykori önkéntes tűzoltóparancsnok (Nagy Viktor), vagy éppen Tanár úr, a nyugdíjas iskolaigazgató (Lilienberg Ferenc). A történetből természetesen kihagyhatatlanok a nők, akiken minden múlik. Ilyen Gyöngyi néni, Kiskovász anyja, akit Lázár Kati alakít nagy rutinnal és Tündike, a munkanélküli tanítónő (Kerekes Vica), aki Kiskovász vágya tárgya illetve az elmaradhatatlan karakter, a helyi szexszimbólum, Irénke, a kocsmárosnő, akit két gyermekkel a háta mögött is hitelesen formál Györgyi Anna.

Summa
Szőke egyik állandó témája az evés, az evés körüli teendők, ezekből és az ezekből fakadó humorforrásokból sok filmje táplálkozik a Vattatyúktól kezdődően, Kisvakondon és a Nagy húslevesen át a legutóbbi Hasutasokig. Talán új elem, hogy a jellegzetes gumicsizmás, handabandázós, gatyarottyantós humora most keveredik valamiféle művelődéstörténeti vonulattal, amely a kenyér a vidéki emberek életében betöltött szakrális jelentőségére kíván rámutatni. E furcsa elegy azonban nem igazán működik, az egyik elnyomja a másikat, a harsány handabandázás nem enged elmerengeni a kenyér, a kenyérsütés mitikus voltán. Nagy kár, mert jó és fontos téma, amely megért volna egy igényesebb feldolgozást. Nem a humor és a bölcselet keveredése a baj, hanem az, hogy jelen esetben túl nagy a hangulati, érzelmi és intellektuális szakadék közöttük, így egy filmben. Szőkéék komédiázása amellett, hogy harsány, mégis inkább fáradtnak, fásultnak tűnik. A filmen látott figurák nem viccesek, sokkal inkább fájdalmasan tragikusak, így nevetni igen nehéz rajtuk. Mindazonáltal a befektetett energia, a szereplők alázata, a film ügye, mert azért van ilyen, becsülhető és becsülendő. Badarság (Badárság, haha) azt hinni, hogy tizenegy filmmel, gyakorlatilag állandó médiajelenléttel a háta mögött az ember még hitelesen játszhatja az Örök Amatőr amúgy szimpatikus szerepét. Szőke ez irányú nyakassága engem, mint nézőt bosszant, hiteltelensége minden természetes bája ellenére már zavaró. Egy film, amelyet a legnagyobb magyar kereskedelmi tévé gyártat, így nyilván komoly nézőközönségre is számot tart, már bírnia kell a műfaj legalapvetőbb tulajdonságával: nézhetőnek kell lennie. A Bakkerman ezt, mind technikai, mind művészi kivitelezésében, mind képminőségében alig-alig teljesíti.
Asanisimasa: 3/10