Hotel Ruanda light.
Nem lekicsinylően utalnék így az ennél lényegesen komolyabb, és hatásmechanizmusában célirányosabb filmre, de a Véres gyémánt is nagyjából ugyanarra a problematikára irányítja a figyelmet: Fekete-Afrikára. A gazdag világ jobbára e kontinenst csupán luxus-szafarikról ismeri, talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztő polgárháborús vérengzések, hovatovább, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földésrt. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo di Caprio is beáll a jófej-sorba, és tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjot hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpuszítják magukat.
De azért a megrázó képek és történet ellenére ez egy akció-kalandfilm, annak kliséivel, kötelező fordulataival és hasonlókkal. Az akciójelenetek látványosak, jól koreografáltak. Döbbenetesen erőszakos jelenetek sorjáznak az parádésan komponált szélesvásznú képeken. Leo hozza a megszokott megbízható formáját, partnere, a fekete Djimon Hounsou hozzá hasonlóan intenzív játékot nyújt. A film műfajában kifejezetten jó, átlagban 10/6. Hogy nem több, az azért van, mert mégiscsak Leóról szólt a film, és a fekete család sorsa is túl hollywoodiasan alakul a végére. Szóval ezért csak light. A message azonban átjött, amely nem feltétlenül az, hogy csak ellenőrzött forrásokból származó gyémántokat vegyek ezentúl...
