Menzelnek ezt a filmet akkor kellett volna megcsinálnia, amikor nem lehetett volna ezt a filmet megcsinálni. Valamikor a Szigorúan ellenőrzött vonatok és az Én kis falum közötti időszakban. Mára, bár még mindig igen fiatalos a Mester, a filmezéshez talán kicsit elfáradt (tíz év hallgatás után ez az első filmje), lassúcska, akadozó történetmesélése mögött nem érezni Hrabal száraz és gonoszkás, de még jobb kedvűen bölcs és okos humorát sem. Kicsit olyan a film, mintha egy gazdag és unatkozó öregember egy fényűző szanatóriumban felidézné fiatalkorát, pontosabban egy fiatalkkori barátjának történetét. Ahogy visszaemlékszik arra, ami sosem volt az övé, csupán mesélték neki.
Persze, szó sincs aról, hogy Menzel idegenül mozogna Hrabal meséjében, csupán az van, hogy amióta Hrabal meghalt, Menzel egyedül maradt. Viszont több pénz felett diszponálhat, mint valaha, bármikor. Pompás kiállítású a film, a két világháború közti éttermek világának megjelenítése minden igényt kielégít, nem tűnik erőltetettnek a némafilmes börleszkekre hajazó, kicsit felgyorsított mozgás sem. Ami viszont zavaró, az a számítógépes effektek. Tudom, hogy korkövetelmény, de ha valakihez, akkor Menzelhez nem illik. Hrabalhoz pedig még úgy sem. Milyen lenne, ahogy Hrusinsky (na igen, ő is hiányzik!) Az én kis falumban pityókásan a tájat csodálva nem a kukoricásba hajtana bele öreg Skodájával, hanem az Industrial Light&Magic CGI-animációjában elreppenne a lenyugvó napba? Szar lenne. Na hát, itt majdnem ilyen megoldások vannak, hálstennek, csak elvétve.
Nagy találmány viszont Ivan Barney, a fiatal Jan Dité szerepére, egészen komikus fazon, már megjelenésében is. Julia Jentsch (Sophie Scholl-ként látuk, pl.) egészen drabális Bürnhildát játszik, figyelembe véve, hogy amúgy egy kifejezetten törékeny jelenség, ez komoly alakítás tőle, ismét. Mellékszerepekben a legendás cseh filmek megannyi figurája teszi tiszteletét Hrabal előtt Menzel filmjében, kiegészülve Szabó Istvánnal, cikkeztek erről eleget anno.
Szóval, Menzel ebben a filmben a legszebb kiállításban idézi meg az egyik legfontosabbnak tartott Hrabal-regényt, ám a film ezúttal nem nő fel -a korábbi példákkal ellenétében- Hrabal szelleméhez, most csak két órányi szép képes illusztráció csupán. Igaz, ennyi cicit sem mutathatott meg még a cseh szépségek jóvoltából, nyilván ezek terelhették el a Mester gondolatait a saját szállodára áhítozó pincérfiú sorsáról, amely Hrabalnál az egész század történelmi tablójává tudott válni, itt azonban mindez csak egy csodásan fényképezett cseh welnesshotel-, vagy sörreklám.
10/5.
