Ha Tarantino nem filmes szeretett volna lenni, gond nélkül feltehette volna ezt a filmet színpadra. Egy egészen kiváló kis off-off-off-Broadway darab lehetett volna belőle....
Viszont akkor (egy ideig) szegényebbek lettünk volna egy, az az akció-krimi-vígjáték-trash B-kategóriás zsánereket megújító reformfigurával. De ez a film gyakorlatilag egy tökéletes színpadi mű. A pattogó dialógok élesen koppannak, mintha egy ping-pongmeccset néznénk. Olyan láthatatlan, de baromi erős energiafonalak húzódnak a szereplők között, melyek egy színpadon, élő szereplőkkel (fetéve, ha azok olyan kvalitásos színészek, mint Harvey Keitel, Tim Roth, Steve Buscemi, Tarantino és a többiek) szerintem még nagyobbat ütne ez a darab. Az egészet könnyen át lehetne írni egyetlen helyszínre, a raktárra. Esetleg a rablás jeleneteit lehetne megoldani változással/vagy vetítéssel. Persze, épp a műfajból fakadóan nem is tudnánk róla, csak néhány kordzakós, pulóveres Greenwich Village-i arc blogolna róla, egészen addig, míg valami hollywoodi arc megvenné a könyvet, és mondjuk Joel Schumacher vagy Tony Scott rendezne belőle filmet, Denzel Washingtonnal vagy Mel Gibsonal. Szóval jó ez így, ahogy van, csak elméláztam azon, hogy mennyire színpadi hatásokkal dolgozik Tarantino...
Egy baja van, hogy a színpadon kellene valamiről szólnia is egy darabnak, a Reservoir Dogs meg ugye, nem sok mindenről szól... Arról viszont szellemesen és bőbeszédűen. A vér kicsit túl piros.
www.port.hu/kutyaszoritoban_reservoir_dogs/pls/fi/films.film_page
