3 óra 19 perc 31 másodpercnél nyomtam be a Stop gombot, de akkor már a stáblista ment Klaus Doldinger wagneri dallamaira. Persze, hol van ez mondjuk, a Tarr Béla Sátántangójától, vagy Jacques Rivette 773 perces Out 1, noli me tangere című filmfolyamától, de még Frodo koma maratoni "bedobjam vagy ne dobjam" játéka is lényegesen hosszabb Wolfgang Petersen elképesztően klausztrofób remekművénél, melynek túlzás nélkül helye van a legkiválóbb háborús filmek kategóriájának dobogóján. De ami biztos, az az, hogy a Das Boot bőven dupla játékidejű rendezői változatát egész egyszerűen nem vágta.
Éppen a látszólagos lustaság a film legnagyobb erénye, hiszen így alkalmunk nyílik szinte real time résztvenni egy második világháborús német tengeralattjáró bevetésén, amikor még nem volt a vadászatot és a cirkálást megkönnyítő radar, és a rádiós kommunikáció sem működött még úgy, ahogyan ma már az kézenfekvő és elvárt. Továbbá nem kell fáznunk a jéghideg tengervíztől, vagy éppen izzadnunk a merülésben lévő hajóban, nem kell hering módra, hónapos izzadtság- és fingszagban nem önszántukból tetűgazda tengerészekkel összezsúfolódni, nem kell egyre fogyó levegőben várni a tengerfenéken, hogy sikerül-e megjavítani a felemelkedést segítő szivattyút, és végül nem kell parton, tétlenül nézni a dokkban várakozó hajónkat ért támadást, és végül nem kell eközben hülye módon meghalni. Egy tengerésznek a szárazföldön. Egy katonának egy értelmetlen háborúban. Egy német katonának a második világháborúban.
Ez a másik nagy erénye a filnek, hogy képes úgy ábrázolni a második világháborús német katonát, hogy az mindvégig hősies marad, a legvégsőkig lojális hazájához, még akkor is, ha nem szereti azokat, akik irányítják. De teszi a dolgát, mindenféle ideológia és karrierizmus nélkül, de lelkiismerettel és annyi emberséggel, amennyi egy háborúban elvárható. (Sokan vetik a parancsnok szemére, hogy miért nem mentette a megtorpedózott tankhajó legényéségét? - Mégis, hova tette volna őket? Hiszen ők is alig férnek el a keskeny szivartestben... Éppen elég volt emberi volt egy "némettől", ahogy nyilatkozott a bajtársaikat cserbenhagyó angolokról.) A második világháborúról készült filmek között mindig is hiánycikk volt a németek szerepének árnyalása, mindenféle ideológiai, illetve történelemhamisítási célzat nélkül, pusztán a realitás talaján állva. A Das Boot egy ilyen film. Mind szemléletében, mind az ábrázolt események hadtörténeti és pszichológiai hitelességének tekintetében. Ha valaki ért ezekhez a tengeralattjárós szakkifejezésekhez, ezt nyilván igazolja.
Hogy mondjak valami negatívat is, hát nem igazán 'csajozós' film, viszont az első, amúgy szintén realisztikus kocsmajelenetben láthatjuk magát, Piszkos Fredet is, Thomsen parancsnoknak elnevezve... Jürgen Prochnow viszont filmtörténeti jelentőségű parancsnokot jelenít meg a filmben. Úgy néz a periszkópba, karját hanyagul átvetve a fogantyún, ahogy a legnagyobb régi férfisztárok tudnak nézni Cary Granttól Gregory Pecken át Sean Connery-ig. Ha férfiszínész lennék (nem vagyok és nem leszek, de ha mégis az lennék), akkor egyszer az életben én is egy ilyen szerepet szeretnék, egy ilyen filmben. Amúgy meg jó, hogy ez időtájt gyakorlatilag semmi nem történik filmfronton, így láthatok néhény igazi jó filmet is. Asanisimasa index: 9/10.
