A finom humorú, a szatírára, szarkazmusra erősen hajlamos Robert Altman életművében előszeretettel állította céltáblája közepébe az általa igen jól ismert amerikai középosztály tagjait, illetve társasági é
letüket. A játékos például Hollywood belső, zárt világáról fest cseppet sem mitizáló képet, a Rövidre vágva a kiüresedett középosztályi élet és értékrend kíméletlen paródiája, egy többszólamú fekete sors-szimfónia, a Pret-a-porter pedig a divatvilág kívülről csillogó, de belül igencsak rothadó, korrupt világába enged betekintést. A maró szatíra ellenére - vagy éppen ezért - igencsak szerették őt az amerikai film fellegvárában, hiszen minden opuszában világsztárok sora játszik szinte statiszta-szerepeket, mert komoly rangot jelent szerepelni egy akármilyen kis szerepben is Mr. Altman bármelyik filmjében. Nincs ez másként a szerintem méltatlanul, eltúlzottan alábecsült (imdb:4,7, port.hu:4,9) Dr. T és a nők-ben sem. A címszereplőt, a szétzuhanó életű nőgyógyászt minden női szívek többé-kevésbé titkos tiprója, a szépen őszülő Richard Gere alakítja megbízhatóan, az őt körülzsongó nőnemű hadban pedig ott jeleskedik - a teljes felsorolás igénye nélkül - az immáron érett, ámde még mindig kívánatos ős-Charlie angyala, Farah Fawcett, a karakán és független golfedzőt alakító Helen Hunt, az zugivó és egzaltált Laura Dern, vagy a dagi Liv Tyler.
Dr. T egy bevásárlóközpontb
an működő nőgyógyászati rendelőjében állandó a zűrzavar. Az állatkerti madárház süketszoba a váróhoz képest. Az unatkozó pénzes szépasszonyok vásárlási rohamaik csillapodásával vélt-valós női bajaik enyhítését a szexisen ősz doktortól várják, aki orvosi értelemben maximálisan próbál páciensei teljes megelégedésére tevékenykedni. Ám a doktor úr családi élete sincs teljesen rendben. Szép felesége idegei a semmittevésben felmondják a szolgálatot, esküvő előtt álló leányáról kiderül, hogy leszbikus, megbízható asszisztensnője reménytelenül szerelmes belé, ő pedig golfedzőjével keveredik szerencsétlen kalandba. A személyét körülvevő nők által okozott zűrzavar elől vadászni menekül, de ez is balul sül el... Elkerülhetetlenül közeleg a teljes összeomlás, a valódi apokalipszis, sorsa elől senki sem menekülhet.
Olyan öregembernek képzelem Robert Altmant, aki szívesen néz a szőnyeg alá, leselkedik be a függöny mögé,
azt kutatva, mi van a dolgok színe mögött. Most is egy zárt világba kalauzol minket, férfiakat, akik mondhatni, ritkán járunk nőgyógyászhoz. A kanbulikon e témakörben számtalan ostoba vicc hangzik el, de Altman véleménye ezeknél lényegesen árnyaltabb. A Mester finomabban fogalmaz, ám ezáltal végső következtetései éppen hogy sokkal kíméletlenebbek. Kedélyesen, szinte szappanoperába illően indul a film, nem is érzékeljük a történések nyilvánvalóan megállíthatatlanul közelgő végét, mert szinte becsempész minket a rendező a teljes káoszba, amit aztán a legnagyobbakra jellemző könnyedséggel, fanyar humorral old fel.
Robert Altman az utolsó nagy filmmágusok egyike volt, akinek minden munkája figyelemre érdemes. A Dr.T... ugyan nem üti meg néhány korábbi, zseniális munkájának színvonalát, de azért jó szórakozást képes nyújtani annak a nézőnek, aki nem dől be a film első felének rózsaszín, csivitelő parfümfelhőjének. Ínyenceknek persze kötelező, szerintem igen jó csajfilm-parafrázis ez, a Pretty Woman-féle filmek miatt ezt a filmet választó közönség pedig felfedezhet magának egy másik Richard Gere-t. Asanisimasa szerint a film: 6/10.
