Volker Schlöndorff A kilencedik nap című filmjében egy új aspektusból tekint be a koncentrációs táborok című problémahalmazba. Dachau, második világháború, ám a filmben nincs egyetlen zsidó sem. Ennek nyilván örülnek holocausttagadó embertársaink, annak meg főleg, hogy Schlöndorff górcsövének célkeresztjében egy katolikus pap és egy fiatal SS tiszt teológiai természetű konfliktusa áll.

Korai azonban az öröm, mert Schlöndorff alapvetően jó ember, nem akar történelmet ferdíteni, szó sincs filmjében az SS tisztára mosásáról, csupán elmesél egy tanulságos történetet, mely a dachaui haláltábor lelkészbarakkjának egyik lakójáról szól, hogyan kísérti meg őt az SS, egy csillogó logikájú, fiatal tiszt képében. A luxemburgi Kremer abbé kilenc nap szabadságra eltávozhat a lágerből, ezalatt kell rávennie a németekkel szemben álló püspökét, hogy adja fel harcát. A film gyakorlatilag egy Faust-parafrázis, ehhez és a témához illő mélységben és komolyságban. Kremer megkapja a szabadságot, tehát az életet, ha feladja elveit.

Schlöndorff nem menti a második világháborúban olykor bizony nem a legteljesebb evangéliumi etikával viselkedő katolikus klérust sem, a tűztől viszonylagos biztos távolban élő pápa rideg taktikázása egyértelműen gyáva meghunyászkodásnak tűnik, még az ennek nyílt kijelentésétől mereven tartozkodó papok szavaiból is. Arcát, hangját sem látjuk. Dachau barakkjába viszont arccal rendelkező papokat zártak, akik hitük parancsának engedelmeskedve jámbor elszántsággal szálltak szembe a nácikkal, jussuk a zsidókétól csak annyiban különböző sors volt, hogy rájuk nem vonatkozott az endlösung. (Ennek ellenére, a valóságban körülbelül 50%-uk a haláltáborban végezte életét, az alultápláltság, betegségek illetve a fagy miatt.) Kremer nem kétdimenziós hős, a sátáni ajánlat őt is alaposan megingatja, a film tulajdonképpen az ő vívódásáról szól. De mégiscsak hős, hiszen végül is kitart hiténél, sőt magát a sátáni ifjú SS-tisztet is megszégyeníti ezzel.

Iszonyúan erős színészi jelenlétek láthatók a filmben, a Kremert alakító Ulrich Matthes természetszerűen túlvilági fizimiskája telitalálat az abbé szerepére, de a fiatal luxemburgi SS hadnagyot játszó August Diehl valóban ördögi alakítást nyújt. Jéghideg logikája és szikrázó intellektusa az übermensch faj kritikátlan azonosulásának arroganciájával párosul, kimért udvariassága pedig egyenesen vérfagyasztó. A halál tökéletes angyala ő.

Második világháborús témakörben mindig fokozottan érdekes, hogyan látják vesztes, német oldalról a dolgokat a mai alkotók. Volker Schlöndorff, a hetvenes évek nagy német művészfilmes kvartettjének Fassbinder, Herzog és Wenders melletti negyedik tagjaként minden egyes filmjében figyelemre méltó precizitással megfogalmazott különvéleményét közli az adott témát illetően. E filmjében sincs ez másként. A kilencedik nap a drámai szellemi párbaj ellenére, vagy éppen ezért, nem dúskál akciókban, inkább hasonlít egy hetvenes évekbeli tévéjátékra vagy egy hagyományos színházi előadásra. Nem nézős, hanem inkább gondolkozós film ez, elsősorban azok számára, akik az átlagosnál jobban érdeklődnek a teológia és a második világháború témaköreit illetően. Ezzel együtt komoly és súlyos ellenérv is azoknak, akik szerint a második világháborút kizárólag a zsidók találták ki. A film az asanisimasa szerint 7/10.