Marguerite Duras, A szerető című film alapjául szolgáló, önéletrajzi ihletésű regény írója annyira utálta a filmet, hogy képes volt az alapanyagot újraírni, és Észak-kínai szerető néven kiadatni. Hogy miért az utálat, arra több válasz lehetséges. Duras asszony ekkortájt már többet volt alkoholproblémáiból fakadóan kórházban, mint kinn, ami nyilván az idegrendszerét is megviselte, tény azonban, hogy az eredeti regény hangsúlya teljesen máshol van, mint amire Jean-Jacques Annaud rendező kihegyezte a filmet.

Annaud, ha Hollywoodban kezdte volna karrierjét, biztosan a legnagyobb (nevű) rendezők - Spielberg, Coppola - között emlegetnénk nevét. Mivel azonban franciának született, így a tengerentúli kollégákhoz képest talán több művészi attitűddel, mint sikerorientáltsággal lát munkához; ezzel együtt azonban talán mégis ő készíti a szó hagyományos értelmében vett leghollywoodiasabb filmeket Európában, nem véletlenül, szinte mindegyik nemzetközi produkció. Sokszor tűnnek fel echte hollywoodi sztárok is filmjeiben: pl. Brad Pitt, Sean Connery vagy Jude Law. Szépen fotografált, ízléses, mondanivalóval bíró, hagyományos mozikat készít, mint pl. amilyen ez is.

Duras nem is ezért haragudhatott meg a rendezőre. Talán azért, mert Annaud egy helyre kis erotikus szoft-pornót rendezett az ő életéből, illetve annak korai szakaszából, amikor 16 évesen Indokínában nevelkedett, és ahol szenvedélyes viszonyt folytatott egy harminc éves, gazdag kínai férfival. A film ennek a botrányos viszonynak amúgy ízléses, igényes bemutatása, de míg Duras a francia lány családja és a kínai férfi közti etnikai, kulturális és érzelmi szembenállásáról beszél elsősorban, addig Annaud ezeket csupán felületesen érintve, a lány és a férfi vonzalmára koncentrál.

Duras ellenállásától függetlenül azonban A szerető szép film, még jócskán innen a színes borítós, egyedülálló és/vagy elhanyagolt nőknek szánt erotikus ponyvák sablongiccsétől. Annaud kiválóan idézi meg a múlt század húszas éveinek Vietnámjának dzsungelízű franciás gyarmati világát, ám egyben megteremt egy speciális, érzéki, egyedi hangulatot is, melyben a képek képesek illatokat, ízeket és tapintott érzületeket közvetíteni és ezt a nézővel megosztani. A két főszereplő (Jane March és Tony Leung) között izzik a levegő. Sztori - na, az nem sok van, főleg, hogy Duras szókimondó és sűrű narrációja is kiíródott, azonban érzéki élményként tökéletesen működik a film. Főleg, ha rendelkezünk némi távol-keleti élményanyaggal és... Asanisimasa szerint ez így: 7/10.