Micsoda csodálatos műalkotás! - mondta állítólag a már idős és mindig is excentrikus gondolkodású híres német zeneszerző, Karlheinz Stockhausen, amikor meglátta a híradóban a lángoló, füstbe burkolózó, majd összeomló World Trade Centert. Nem sokára azonban, 2007-ben meghalt, így nem láthatta egy, az ikertornyokhoz köthető valódi műalkotás létrejöttéről szóló dokumentumfilm bemutatását, mellyel rendezője, James Marsh rögtön dokumentumfilmes Oscar-díjat is nyert. Az Ember a magasban Philippe Petit francia kötéltáncos-gerilla hajmeresztő és életveszélyes mutatványának előkészületeiről, megvalósításáról és magáról a mutatványról szól, melyet Petit 1974-ben követett el.

Mi lehet művészi abban, hogy egy pasas egy kötélen sétálgat? Hát talán az, hogy ez a kötél 414 méter magasban feszült, az akkori világ legmagasabb épületének ikertornyai között. Talán az, hogy az akció előkészítése és maga az egész mutatvány a legteljesebb titokban, szinte a kémek módszereit megidéző konspirációban zajlott. Hogy Petit, az ember a magasban, egy valódi modern művész, aki műve a pillanatnak szól, annak a negyven percnek, amely alatt nyolcszor (!) táncolt oda-vissza a két torony között, s talán azért, mert ez a negyven perc olyan összpontosítást, olyan erőfeszítést és olyan rákészülést igényel, mint kevés ember által végrehajtható dolog. Ráadásul tökéletesen értelmetlen az egész, Petit személyisége mégis az emberi cselekedetek legnagyszerűbbjei közé emelte azt.

Marsh a résztvevők interjúiból, korabeli dokumentumokból, fényképekből és filmfelvételekből, valamint az események stilizált rekonstrukcióiból egy játékfilm hosszúságú és kalandfilm-szerűen izgalmas mozit rendezett, melynek még tévéképernyőn való megtekintése is komoly próbának teszi ki térérzékelésünket. Csodálatos film, az asanisimasa szerint is: 9/10.