Sokan találgatták, mi lesz Guy Ritchie-vel, hiszen azok a tarantinós dialógusokkal felturbózott klasszikus európai csibészfilmek, melyekkel befutott, mára elfáradtak, önismétlőkké váltak. Volt neje ugyan belerángatta egy laza görög hajókázásba, de hát az sem sikerült valami fényesen: a nap sütött, aztán nagyjából ennyi is. Madonna inas-eres karjain kívül másra nem emlékszünk. Hová tud innen, és egy egészen biztosan bukó válás után továbblépni a tehetséges filmes? Nos, úgy tűnik, angolos eleganciával egyet félre, kissé félrebiccentett fejjel, aztán határozottan előre: a Sherlock Holmes sok tekintetben eddigi legjobb filmje.
Először is, a film bő két órás hossza ellenére végig feszes, pergő, sőt mi több, izgalmas. A jellegzetes dialógok most kissé tán szürkébbek, bár ez nem jelenti azt, hogy gyengék, csak szürkébbek, mint megszoktuk, ám ezt a sztori lendülete, az akció- és verekedősjelenetek bőven ellensúlyozza. Külsőségeiben, modorában elhagyja a klasszikus Conan Doyle-i illetve
Jeremy Brettes modorokat, ám a meghökkentő, már-már a transzcendenciába forduló bűneseteket szikrázó logikával és élesszemű megfigyeléssel, a reália talaján állva megoldó detektív (valamint állandóan zsörtölődő, ám hűséges segítőjének) karaktere lényegében ugyanaz maradt. A komoly, de még emészthető mértékű CGI-vel öregített XIX. századi London koszladt lepukkantsága reális helyszíne lett Holmes és Watson kalandjainak, a megszokott viktoriánus pedantéria helyett. Ritchie gyakorlatilag azt tette a Holmes-sztorival, amit Nolan a Batmannel: reális(nak tűnő) környezetbe helyezve modernizálta azt. Sherlock Holmes így valamiféle Sweeney Todd-, vagy Vidocq-szerű, túlrajzolt, mocskos, bűntől fertőzött világba került, ami talán nem felel meg a klasszikus eredeti szó szerinti felfogásának, de annál sokkal látványosabb és azt hiszem hitelesebb is, hiszen a viktoriánus kor élrevasalt diszkréciója mögött azért a valóságban tényleg a küszöbig ért a szar.
Robert Downey Jr. manapság nagy formát fut, új Sherlock Holmesként sármos, intelligens, hiteles, csak néha jut eszembe róla Chaplin. De ez nem baj. Jude Law Doktor Watsonja hozzá képest visszafogottabb, untermannként azonban maximum, arca van, humora, stílusa, kiváló rezonőr Holmes agymenéseihez. Hozzájuk képest viszont kissé semmilyen a női partner, Rachel McAdams a következő részből remélhetőleg már ki fog maradni. Az asanisimasa azért jól szórakozott: 7/10.
