asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

41. Magyar Filmszemle - Tévéfilmek

2010.02.04. 20:59 efes

A mai nap a tévéfilmeké volt, melyből egy nagyobb merítést sikerült megnéznem, és egy jópárat már láttam is korábban. Amit láttam: Mundruczó Nibelung-lakóparkja, erről már megemlékeztem itt, most megnéztem megint - ha már ott vagyok - és csodák csodájára, most jóval pozitívebb véleménnyel vagyok róla, helyenként kifejezetten szórakoztatott, bár ebben valószínűleg némileg közrejátszott az, hogy milyen filmeket láttam előtte... (A 6/10 most talán 7/10.)

Régebben láttam a Stefanovics Angéla-Végh Zsolt kultuszpáros Messze Európában című filmjét is, most ezt nem néztem meg. Nem a legjobb darabjuk, de a rajongóik ezt is szeretni fogják. A szokásos infantilis, nekem néhol kissé debil humor, de emellett egy csomó okos és bölcs megállapítás is, szóval vegyes, vegyes... Asanisimasa szerint: 6/10.

A Duna TV egy vasárnap este már leadta Horváth Csaba A tavasz ébredése című színházi előadás-reprodukcióját, ami színpadon valószínűleg érdekes előadás. Baromi hosszú (145 perc) ugyan, helyenként dinamikus képek, helyenként dögunalom, Wedekind cizellált verbalizmusa nagyrészt eltáncolva, itt és most, videón. Tánc- és mozgásszínházrajongók imádni fogják, gondolom, más nem hiszem. Élőben biztos érdekes volt, a videóverzió viszont alig tudja közvetíteni az élő előadás varázsát. Olyan, mint focimeccset felvételről nézni. Nem szeretem, még akkor sem, ha nem tudom a végeredményt: 3/10. Persze, azt le kell szögezni, hogy az utókor művelődéstörténete szempontjából igencsak üdvös rögzíteni az efféle színházi előadásokat, így ennek a műnek is helye van a polcon.

Esztergályos Károly szépelgő és sajnos erősen giccsbe forduló Kaffka Margit-adaptációja, a Májusi zápor is képernyőre került már a királyi tévén. Selymek suhnása, illedelmes majdnem-szoftpornó, némi decens lábfétisizmus, három kitűnő (de jobb sorsra érdemes) színésszel. Mindenből túl sok van benne, érzelemből, esőből, melankóliából, még szegény Kaffka Margitból is, egy kis távolság- és mértéktartás nagyot dobott volna e filmen. 5/10

Pajer Róbert két filmmel is büntette a közönséget: egy Állomás-epizóddal (Kutyából nem lesz szalonna) és egy kvázi tévédrámával, amely És a nyolcadik napon címet viseli. Az Állomás című, Szigorúan ellenőrzött vonatokba oltott Indul a bakterház alanyi, és kéretlen spin off-ja magán hordozza a magyar gyártású tévésorozatok összes hibáját, az izzadságszagú történektől a nulla dimenziós, valótlan karaktereken át az igénytelen képi világig és a banális tanulságokig, amelyhez sajnos színpadon, egyéb filmeken már ezerszer bizonyított, kiváló színészek (direkte kegyeletből nem írom ki nevüket) asszisztálnak. kritikán aluli volt ez az epizód is, szerintem egy átlag alsós szintű fogalmazás érdekfeszítőbb konfliktusokat tár fel, mint ez a kutyás-sztori: 1/10. Az aranyos kiskutya számító szerepeltetése külön mínuszpont. Hasonló érzésem van a másik filmmel is, ahol a Down-szindrómás gyerek a családban-szituáció kerül feldolgozásra, Szalay Kriszta tollából és főszereplésével. Kétségem sem fér a színésznő jó szándékához, a film, mint ismeretterjesztő propagandafilm talán működik is, hiszen minden egyes kockája annak a didaktikának van alárendelve, hogy bebizonyítsa nekünk, ha a sors úgy hozza, hogy a családba egy Down-szindrómás gyerek születik, az nem tragédia. Valóban nem az, azonban ez a film művészi alkotásként eltúlzott hatásmechanizmusai, erős didaktikája miatt semmilyen szinten nem funkcionál. Le fogják érte venni a fejem, de ez is egy kifejezetten rossz film, a Down-szindrómás gyerekkel élő családok ennél komolyabb az ún. egészségesek felé fogyaszthatóbb és működőképesebb "promóciót" érdemelnének. Ez sem több 3/10-nél.

A még egyetemista Szabó Csilla nulla pénzből, saját gyártásban forgatta le majdnem nagyjátékfilmjét, a Komoly dolgokat, melynek számomra a legfontosabb üzenete az az, hogy ma már nem kell várni semmire, egy kamera, egy jó ötlet, néhány barát és egy digitális kamera elég ahhoz, hogy bárki nekilásson világmegváltó filmjéhez. A Komoly dolgok ráadásul ügyesen dolgoz fel a komoly dolgokat, a nagy korkülönbségű párkapcsolatokat, az abortusz problémáját, efféléket. Az pszichológiailag érzékeny látásmód hiteles szituációkkal, és igazi telepi dialógokkal társul, amit az ügyes amatőr (vagy csak még ismeretlen?) színészek imponáló lazasággal tolmácsoltak. Tökéletesen beolvadt közéjük a két profi, Gáspár Tibor az alkoholista apa karakterét tűpontos gesztusokkal építi, Terhes Sándor pedig tökéletesen folyékony az ősz csábítóként. Mindkét alakítás egyaránt pontos és életszagú, mellettük megejtően hamvas Móga Piroska, a megesett hegedűművész-hallgatóként, és a többi, itt és most meg nem nevezett szereplő. 7/10

A meghökkentő színpadi jelenéseiről és saját lakásából is színházt csináló Vasvári Emese első filmes próbálkozása, az Alíz és a hét farkas című film egy jó buli a barátokkal, mint film, nem eléggé összeszedett. Egy rész kissé nervőz csajos picsogás, egy rész jancsós hatásokkal operáló kerti parti, egy rész égbenézés. Nem tudok vele mit kezdeni, de jó ismerősök játszanak benne... Haverságból 5/10.

A tavalyi nagyjátékfilm-győztes Mátyássy Áron egy komplett minisorozattal állt elő. Az Átok egy apokaliptikus hangulatú, de a végén majdnem happy endbe forduló balatonfüredi hétvége története, négy remekbe szabott részben. Egy temetés, egy eljegyzés, két baleset. Mély személyiségrajzok, eredeti szituációk és konfliktusok, néhány egészen parádés színészi alakítás: Bánsági Ildikó megtört nagymama-figurája, de főleg Hevér Gábor enyhén alkoholista, suttyó beszólásokkal környezetét bombázó karaktere emlékezetes lehet majd sokaknak. Mátyássy ez alkalommal már rutinos mesélőként vezényli le a szövevényes családi drámát, mely csattanós fordulataival, és a már említett egyéb erényeivel szerintem a tévéfilmek mezőnyét elegáns fölénnyel nyeri: 9/10. Ha a négy részt Mátyássy egybevágta volna, nagyjátékfilmként sokkal jobb film lenne, mint a tavalyi díjnyertes. Ez van, de legalább így azt is megérdemelte...

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr871730342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása