asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Poroló 16. - Rocco és fivérei (Rocco e i suoi fratelli, 1960)

2010.02.20. 20:19 efes

(Poroló - e cikksorozatban filmklasszikusokat nézek újra, mintegy "leporolva", megvizsgálva őket, mennyire "működnek" mai szemmel nézve.)

A Rocco és fivérei, Luchino Visconti 1960-as monstre alkotása (180 perces filmek nem nagyon készültek akkoriban sem) a nagy olasz rendező legismertebb munkája, a maga korában nagy sikereket aratott, komoly hatást gyakorolva sok későbbi filmesre. Teljes jelenetek köszönnek vissza rá például Scorsese Dühöngő bikájából, Coppola Keresztapájából, ami nem csoda, hiszen mind ugyanarról szól: a szegény olaszok hogyan harcolják ki maguknak, hogy gazdag olaszok legyenek. Hogy most ezek valahol Brooklynban utcai bunyóval, Chicagóban maffianisztikus módszerekkel, vagy Milánóban becsületes munkával teszik ezt, az majdnem mindegy. A lényeg az az, hogy az olasz lélek valahol Nápolytól délre eredezik és onnan terjedt szét a világban. Legalábbis e filmek szerint.

A Rocco és fivérei családregény, amolyan igazi, szélesen áradó, s mivel olasz környezetben játszódik, tele van rengeteg nemzetileg sztereotip handabandázással, túláradó érzelmekkel, könnyel, drámával, tragédiával. A Parondi család valahonnan délről érkezik meg az akkoriban éledő olasz gazdasági csoda fővárosába, Milánóba. A mamma túlkoros tyúkanyóként istápolja felnőtt fiait, Roccót, Simonét, Cirót és Vincenzót, valamint a kis Lucát. A már tősgyökeres milánói polgároká vált pereputty nem fogadja szívesen a szegény déli rokonokat, így a család egy vadonatúj lakótelep pincéjében húzza meg magát. Kezdetben a fiúk hólapátolással keresik kenyerüket, majd ahogy telik-múlik az idő, úgy alakul egyre jobban a család sorsa. Csak Simone feketebáránykodik, először feladja sikeresnek induló boxkarrierjét, és egyre züllöttebb társaságba kerül, majd összeköltözik Nadiával, a kurvával. Rocco katonának áll, majd elszereti Simonétól Nadiát, aztán a profi bokszban is helyére lép, sőt túl is szárnyalja bátyját. Simone a megaláztatásból drasztikusan próbál kitörni. De a család másik fele hangyaszorgalommal gyarapszik: Vincenzo megnősül és szaporodik, Ciróból az Alfa Romeo gyári munkása válik. A film végén Parondiék már az emeleten laknak, szép, világos lakásban... tehát árad. Mit árad, hömpölyög. Szinte parttalanul.

A neorealizmus szociális érzékenysége még megvan Maestro Viscontinál, hatalmas történetet is mesél el ebben a szinte dosztojevszkiji bűnhődésdrámában, érdekes az a mód is, ahogyan a kor társadalmi változásait mutatja be egy család életén keresztül. Azonban e filmnél már vastagon rárakódott az olasz operák nyúlós melodrámája is, jelezve Visconti komoly vonzódását az opera műfaja iránt, melynek jelentős színpadi rendezőjévé is vált a későbbiekben. A filmen azonban ma már vicces látni a teátrálisnál is teátrálisabb gesztusokkal operáló színészeket, akiket (bár maximális riszpekt Nino Rotának) itt már nem támogat Puccini, Verdi vagy Donizetti zenéje, amelyek azért könnyen megcsavarják még a legérdesebb lelkű néző szívét is. Arról nem is szólva, hogy e műfajban is elsősorban azért gesztikulálnak olyan szélesen a szereplők, hogy az operaházak sokemeletnyi magasan elhelyezkedő kakasüllőin is rendesen lehessen látni őket. Persze, ez nem divat ma már az operában sem. Amit viszont Visconti e film bő félórás fináléjában művel, az ma már nyugodt szívvel nevezhető dagályosnak, sőt bombasztikusnak. Ez a hatvanas évek elején sem volt már modern művészet, hiszen ekkor már Godardék, Truffaut-ék csinálták az új hullámot a szomszédban, de egy háromórás filmes nagyepika még képes volt hatni a mozikban, ahol ekkor még nem volt Keresztapa, Huszadik század, sőt, Gyűrűk ura és Avatár sem. Ben Hur mondjuk volt, körülbelül azonos méretben is, de az veretes hollywoodi produkcióként másként funkcionált. A Rocco és fivérei az akkori filmművészet csúcsát jelentette, elsősorban a közönség számára. Alain Delon egyik első sikere ez a címszerepben, ami mai szemmel egyből az utolsó is lenne. Egyszerűen hiteltelen ez a vézna, puhány fiú a szelíd, de tökös délolasz parasztgyerek szerepében. Később viszont színész lett belőle... Itt most viszont még lejátsza őt Renato Salvatori Simoneként. Feltűnik Claudia Cardinale is, azonban egyértelműen Annie Girardot az Nadia, a kurva szerepében, aki ma is nyugodtan elképesztőnek értékelhető alakítást nyújt.

Tehát maximális tisztelettel, elismerve e film minden értékét, ma már azonban csak erős idézőjelek között, átlagosnál komolyabb filmtörténeti ismeretekkel ajánlott megtekintése. Az említett félórás, rettenetesen drámai finálén pedig már-már szinte önmaga paródiájaként is röhöghetnénk, ha annyira ízléstelen suttyók lennénk, akik például kancsalra rajzolják át szegény Mona Lisát. A filmvégi pozitív (?) vörösfarok pedig valóban megmosolyogtató. Körülbelül a film közepétől már azon agyaltam, milyen hollywoodi remake-t csinálnék belőle, ha én lennék mondjuk Coppola. A helyszín Brooklyn, of course. Több vér, több szex, több akció, és még több melodráma. Rocco szerepében Jude Law, Simone Russel Crowe, Ciro John Leguizamo, Nadia Julia Roberts és még sokan mások, ahogy mondani szokás volt. (Persze, lehetne fiatalítani is, ez is már kissé fakult line up...) Tuti lenne az Oscar-özön, ha már szegény Viscontinak sem jutott belőle. Asanisimasa szerint ez most csupán 6/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr551776649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Senderos 2010.02.21. 00:36:30

Kicsit vicces valóban a vézna Delon mint a nagy bokszbajnok:) Aki csak azért ver péppé mindekit, hogy segítse a bátyját, aki megerőszakolta a barátnőjét:)

Alain Delon filmek várhatóak még a blogon? Nem tudom, hogy mit lenne érdemes megnéznem tőle, ahol nagyot alakít, mert eddig a Vörös kör kivételével még nem sikerült olyanba ütköznöm.

Melville utolsó filmjében, az Un flic-ben nem is kap sok esélyt, hisz még a Wall-E-ben is több dialógus volt mint abban. A vasútmodell pályán felvett maketthelikopteres akciójelenetről ne is beszéljünk:)

A szintén Visconti rendezte Leopárdban Burt Lancester alakítása mellett súlytalan, bár nem is rá volt kihegyezve a film.

Még a Szamurájjal bepróbálkozok, nagy reményeket fűzök hozzá.

Te tudnál valamit ajánlani?

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.21. 10:45:45

@Senderos: Nem szeretnék külön színészekkel foglalkozni, főleg nem Delonnal..:) Persze, vannak kedvenc színészeim, azoknak igyekszem is megnézegetni a filmjeit, ahogy sorra kerülnek, de külön monográfiákat nem tervezek. Persze, mindannyian Allah kezében vagyunk...:)

Delont én azokban a filmekben bírtam, ahol a ballonkabátos rendőröket alakítja, ha már, a Melvillekben, és más krimikben, de azokat te is tolod. A Klein úr című filmet dicsérik még nagyon, de azt én sem láttam. Belmondo jobb volt mindig is..:)

alex4427 2010.02.21. 11:05:52

Túláradó érzelmek? Teatralitás? De hát az olaszok ilyenek!
Először gimnazistaként láttam, jó régen. Sokáig nem is mertem megnézni újra.
Néhány hónapja azonban ismét megnéztem. Ugyanúgy ütött, mint régen! Nagy film!
Szóval...lehet, hogy előbb egyezünk ki a B. Pascal kapcsán, mint a Roccoban!
(Jut eszembe: Variety, nagyszerű berlini fogadtatás...én azért drukkolnék, végre, egy magyar világsikernek!)
www.variety.com/review/VE1117942117.html?categoryid=2478&cs=1&query=Hajdu

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.21. 11:40:35

@alex4427: Nem ilyenek. Iszonyúan túl van minden játszva, amikor Annie Giradot hosszú perceken át kúszik be a vízbe, miközben Simone Alan Batesként gyikicseli bele a rugós bicskát, eközben párhuzamosan vágva Rocco bokszmeccsét nézzük, hangosan és ordítva röhögtem, hogy: NEEEEEE!!!! (ez megy legalább öt percen keresztül) :D Kurva szar. :D Ezt még az Operában is kinevetem, hát még itt. csak az a baj, hogy itt katarzisnak kéne lennie, mert tragédia, meg minden... haragudhatnék is, hogy Visconti megfosztott ettől mániákus operamizériájával, de inkább csak kiröhögöm, mert mégiscsak nagy művész. VOLT.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.21. 11:54:51

@alex4427: Megkerestem neked, hát nézd meg:
www.youtube.com/watch?v=CoxmqkJ3G-Q

Ez a jelenetsor rossz. Kész röhej. Azt elismerem, hogy annak idején hatott, lehet, hogy brazil szappanoperákon szocializálódott nézőkre ma is hat. De azt hiszem, te csak a nosztalgia-faktor miatt szereted ezt.

wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2010.02.21. 13:14:59

Tizenhat évesen meghatározó filmélményem volt. Épp a közelmúltban gondoltam rá, hogy újranézem. Most kicsit elbizonytalanodtam, talán jobb lenne, ha nem bolygatnám...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.21. 13:19:47

@wim: Mivel láttad már, így semmi poént nem gyilkolsz meg azzal, hogy a közvetlen feletted lévő youtube-linken megnézed Nadia meggyilkolását. Ha ez nem veszi el a kedved, nézd meg az egész filmet...:)

wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2010.02.21. 13:35:21

Mondom, meghatározó élmény volt. Egész pontosan emlékszem Nadia meggyilkolására, hiszen az volt a csúcsjelenet. Elég patetikus, de akkor vevő voltam erre. Most már kevésbé, de nosztalgiából lehet, hogy egyszer megnézem. (Amiért újranéztem volna, hogy meggyőződjem róla, valóban olyan jó film-e, nos, az írásod alapján nagyjából sejtem a választ, ezért nem rohanok azonnal torrentet keresni.)

Senderos 2010.02.21. 14:30:59

van benne néhány túldramatizált, mai szemmel vicces jelenet, de nem képesek elrontani a filmet.
amikor meg a család hivatlanul megérkezik a vendégségbe a film elején, azt meg simán el tudom képzelni, hogy tényleg ilyen az olasz mentalitás, egyáltalán nem biztos, hogy túljátszották magukat a színészek. szerintem simán magukat adták:)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.21. 16:33:53

@Senderos: Azzal a jelenettel nincs is bajom, ahol még hat a neorealista szemlélet, azok a jelenetek jók is. Aki túl "sok" azok nem az olasz mellékszereplők, hanem Delon (ami a legrosszabb, hogy ő ott sok, ahol kevésebb kéne, ahol viszont több kellene, ott ő nagyon kevés:). Ezenkívül, Visconti teátrális felfogása az, ami igazán "sok nekem", nem az olasz handabandázás. De elfogadom, ez a Porolózás éppen arról szól, hogy mai szemmel milyennek látom - szubjektíve.

Dr. No 2010.02.26. 15:20:08

Kicsit off, de ha már szóba került, Godard-t egyre jobban utálom, ahogy nézem sorban a filmjeit... Egy nagyképű hólyag, egy "teoretikus", akinek minden filmje mozi helyett egy kiselőadás arról, "hogyan kell filmet csinálni". Pontosabban: "Voilá, ÍGY KELL filmet csinálni!" (De ez túl életszagú felkiáltás lenne tőle, nem foglaltatik benne AZ ELMÉLETI HÁTTÉR.) Valamelyik filmjét nem fogod leporolni? Bár ez majdnem lehetetlen, a porolással egyben meg is semmisítenéd.

Belmondo meg egyszerűen egy faszkalap, úgy, ahogy van, cigarettával a szája sarkában, napszemüvegben.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.02.26. 18:10:35

@Dr. No: Igen, szeretném Godard bácsit elővenni, csak minidig tolódik. Én francia új hullámos filmklubokon nőttem fel, így kíváncsi vagyok, ma hogy látom, de annak idején az Éli az életét, az Alphaville, a Kifulladásig nagyon bejöttek. Belmondót bírtam, Delonnal ellentétben, sőt, éppen miatta kezdtem el cigizni...:)(Már leszoktam, jó pár éve...)

Ne felejtsük el, hogy Godard, meg a Truffaut ezek mind filmkritikusokból lettek filmesek, így nem véletlen az sem, hogy Godard pl. ilyen arrogánsan osztja az észt. Ne menjünk messzire, kattints csak a geekz blogra, ott is filmezéssel kacérkodó csávók kritikuskodnak, legalábbis többen is, és hát arc ám van ott is, baromi nagy. Egyelőre filmek nincsenek, pedig baromira beleszállnék már egybe... :)) (Ami van, az pedig értékelhetetlenül fos - kivéve a Bunkerember, azt bírtam, talán egyedül) Szóval, lesz Godard, biztosan, csak még nem tudom mikor. Nem ússza meg. :)

Dr. No 2010.02.27. 00:34:15

@efes: Azért Truffaut-nak nem ekkora az arca, és sajna - így, lassan 40-50 év távlatából - nem is avultak el annyira a filmjei. A kis katonától meg az Alphaville-től egyszerűen kinyílik a bicska a zsebemben. (Revolvert persze csak a kultúra szó hallatán rántok.)

LINOLEA 2014.04.09. 20:18:17

@efes: minek néz, aki nem lát?